2010. december 16., csütörtök

Kakukkfüves fokhagymás malacsült

Nem mondom, hogy gyorsan összedobható, mert több órán keresztül sül a sütőben, ezért ez inkább egy kellemes hétvégi ebéd vagy vacsoraétel.
Mostanában többször ettünk malachúst, csak jól befűszerezem, betolom a sütőbe sok hagymával és zöldséggel (mikor mi van otthon), néha locsolgatom és pár óra alatt omlósra és puhára sül. Gyerekek is imádják, nem is kell ennél több!
Hozzávalók:
  • 1,5-2 kg csontos, bőrös malachús (pl. comb)
  • 6-8 gerezd zúzott fokhagyma
  • pár evőkanál olaj
  • 3-4 szál friss kakukkfű
  • só, bors
  • 2 fej vöröshagyma
  • 1 dl száraz fehérbor
Elkészítés:
  1. A sütőt előmelegítem 150 fokra.
  2. A húst megmosom, leszárítom, a bőrét beirdalom és alaposan bekenem sóval, frissen őrölt borssal.
  3. A zúzott fokhagymát összekeverem kevés olajjal és ezzel is bedörzsölöm a húst mindenhol.
  4. Egy nagyobb serpenyőben olajat hevítek, a hús minden oldalát 2-3 perc alatt átpirítom, hogy kérgesedjen, vigyázva, hogy a fokhagyma ne égjen meg.
  5. A hagymát felszeletelem és egy nagyobb hőálló tál aljára szórom, ráfektetem a húst beleteszem a kakukkfüvet is.
  6. Aláöntöm a hús szaftját, a fehérbort és még körülbelül ugyanannyi vizet, lefedem és bőrös felével felfelé 3 órán keresztül sütöm, néha meglocsolom.
  7. Ha megpuhult leveszem róla a fedőt/fóliát és a bőrét szép pirosra sütöm.
  8. Kiveszem a sütőből és alufóliával letakarva 15-20 percet pihentetem, utána szeletelem.
    Sütöttem volna még egy picit pirosabbra, de éhes volt a csapat...
Sütőben sült burgonyával és almás párolt káposztával tálalom. (Köszi a káposztát Mami, pont jól jött hozzá!)

2010. december 14., kedd

Karácsonyi keksz csere-bere

Doki pár hete feldobta az ötletet, akinek van kedve, csatlakozzon a karácsonyi sütipartihoz.
Ez külföldön már régi hagyomány, több helyen is olvastam azóta róla, itt például hosszan és minden részletre kiterjedően adnak tanácsot a sütiparti megszervezéséhez. Aki kedvet kap hozzá, még mindig nem késő, szervezzétek meg, megéri!
Nagyon tetszett nekem ez a dolog, két okból is, egyrészt a tény, hogy a buli után egy csomó finom keksszel térek majd haza, már önmagában szuper. Ami viszont még inkább fellelkesített, hogy biztos voltam benne, nagyon jól fogunk szórakozni a többiekkel és végre személyesen is megismerhetem azokat, akikkel eddig még nem találkoztam. Előre egyeztettük, hogy ki mivel készül, így biztos volt, hogy nem lesz két egyforma süti.
Minden reményem valóra vált, a kekszek egytől-egyig isteniek, a hangulat remek volt, teáztunk, csevegtünk és minden finomságot végigkóstoltunk.

Doki diós és csokis-citromos-gyömbéres kekszeket hozott, Sajtkukac mandulás rudacskákat , Lila Füge sárgabarackos-mandulás kekszet , Kicsi Vú aszalt áfonyás-csokis-mogyorós cantuccinit ,
Zizi pedig a sós vonalon erősített sajtos-mákos kekszeivel.
Én gyömbéres kekszekkel készültem "sima", aszalt meggyes és csokis változatban, amihez alma chutneyt és kardamomos citromos sárgarépalekvárt vittem.
A buli annyira jól sikerült, hogy már szervezzük a húsvéti folytatást.

Gyömbéres keksz
(a fotón alul a mandulás rudacska mellett jobbra)
Hozzávalók:
  • 5 ml vaj
  • 125 ml cukor
  • 50 ml melasz
  • 50 ml tejszín
  • 375 ml liszt (lehet zabpehelyliszt)
  • 1 tk. szódabikarbóna
  • 1 teáskanál friss reszelt gyömbér
Elkészítés:
  1. Habosra keverem a vajat a cukorral, majd hozzáadom a melaszt és a tejszínt.
  2. Kis adagokban a liszt, szódabikarbóna és a fűszerek keverékét is beledolgozom a krémbe.
  3. Egy nagy tálban átgyúrom, betakarom fóliával és 1 órára a hűtőbe teszem.
  4. Sütőpapírral bélelt tepsire halmozok belőle kiskanálnyi adagokat és 160 fokos sütőben 10-12 perc alatt szép barnára sütöm

2010. december 6., hétfő

Mikulás


Remélem ma reggel mindenki pont olyan mosolygósan ébredt mint mi!!
Mikibácsi telepakolta a csizmákat ajándékkal és az adventi naptárat is elhozta.
Bárcsak minden reggel így indulhatna... :-)

2010. december 1., szerda

Csilis mandulás lazacfilé Karácsonyra

Másokkal ellentétben nekem általában a Karácsony a legnyugisabb időszak a konyhában. Annak ellenére, hogy a Szentestét általában nálunk ünnepeljük, a hosszú évek során úgy alakultak a családi szokások, hogy mégsem én készítem a teljes vacsoramenüt. Idén például mire észbe kaptam, már csak a desszertre pályázhattam.
Azért szerencsére egy nap mindig van, amikor enyém a terep. Erre az alkalomra olyan menüt szerettem volna kitalálni, ami minimális időráfordítással elkészíthető, de mégis elég különleges ahhoz, hogy ünnepi asztalra kerüljön.
Úgy tűnik lassan összeállt a leves-főétel-desszert hármas, ami nem jelenti azt, hogy nem fogok rajta változtatni, mert erre bármikor hajlamos vagyok... Ma a főételt mutatom meg, de felkerül majd a teljes menü még Karácsony előtt a blogra.


A recept a Dining Guide-on olvasható.


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails