A háború sötét felhői alatt készülődik az összecsapás a NATO keleti frontvonalának meghatározó országában.

A jövő év májusában esedékes lengyel elnökválasztásra a jelöltek sorra állnak, és a tét nem más, mint hogy a Donald Tusk által vezetett kormány számára továbbra is elkerülhetetlen lesz-e egy ellenzéki államfővel való együttműködés, vagy egy, a kabinet politikáját támogató elnök kerül a pozícióba. Az elnöki poszt nem csupán szimbolikus, hanem komoly jogkörökkel is bír, például képes törvényeket vétózni, így a kormány számára rendkívül fontos, hogy kivel kell majd kooperálnia a jövőben. Ezen túlmenően Lengyelországban nemrégiben megnyílt az első amerikai rakétabázis, ami máris válaszcsapásként fenyegetéseket váltott ki Moszkvától.

Lengyelország politikai rendszere alapvetően parlamentáris köztársaságként működik, ám az államfői pozíció szélesebb jogköröket biztosít, mint ahogy azt Németországban vagy Magyarországon tapasztalhatjuk, ahol az elnöki szerep inkább ceremoniális jellegű. A lengyel elnököt ötévenként, közvetlen választás keretében választják meg, ami nemcsak a jogkörét erősíti, hanem jelentős legitimitást is ad számára a kormányzás során.

Az államfő egyik leglényegesebb hatásköre a vétó joga, amely lehetővé teszi számára, hogy szinte bármilyen törvényjavaslatot megakadályozzon, kivéve a költségvetésről szóló jogszabályokat, amelyekre ez a jog nem vonatkozik.

A parlament csak háromötöddel képes felülírni az elnöki vétót, ám Donald Tusk miniszterelnök koalíciós partnerei nem rendelkeznek ezzel a szükséges többséggel. Ennek következtében a jelenlegi elnök, Andrzej Duda, komoly gátakat állíthat a kormány tevékenysége elé. Az elnök vétójogát már majdnem egy éve folyamatosan alkalmazza, ami tovább nehezíti a Tusk-kormány helyzetét.

A jelenlegi kormány számára kulcsfontosságú, hogy a következő májusban esedékes elnökválasztáson a saját jelöltje kerüljön ki győztesként. Dudát 2015-ben választották meg elnöknek, nem sokkal azután, hogy a Jog és Igazságosság (PiS) párt hatalomra lépett. Mivel a 2020-as elnökválasztást is sikerrel zárta, a kormány az elmúlt nyolc évben egy olyan államfővel működhetett együtt, aki támogatta politikai irányvonalukat.

A májusban esedékes elnökválasztás valójában egyfajta népszavazásként is funkcionál majd, amely tükrözi a Tusk-kormány másfél éves politikai teljesítményét.

Amennyiben egy kormányhoz közeli elnök kerül a vezető pozícióba, a kormány gyakorlatilag akadálytalanul valósíthatja meg terveit. Ezzel szemben, ha az ellenzéki jelölt nyer, a hátralévő két és fél évben komoly korlátok között kell mozognia, mintha csak gúzsba kötnék.

Miközben a koalíciós partnerek között még mindig feszültségek húzódnak, az abortusztörvény módosítása megrekedt a konzervatív Lengyel Néppárt ellenállása miatt, amely a koalíció tagja. Ennek következtében a tervezett enyhítések egyelőre nem valósulhatnak meg.

A hétvége eseményei során a Polgári Koalíció (KO) és a PiS következő lépéseiket bejelentve, sorban mutatták be elnökválasztási jelöltjeiket. Andrzej Duda számára nem volt lehetőség a további indulásra, hiszen májusra már két ötéves ciklusát teljesítette.

A Tusk-féle KO úgy határozott, hogy előválasztást rendez, hogy kiválassza a jelöltjét. A versenyben két kiemelkedő alak, Rafał Trzaskowski varsói polgármester és Radosław Sikorski külügyminiszter indult. Az előválasztás során Trzaskowski lenyűgöző, 75%-os támogatottsággal győzött. Ez nem az első alkalom, hogy Trzaskowski megméretteti magát az elnökválasztáson: 2020-ban Duda ellen indult, és a második fordulóban egy szoros versenyben 49%-kal maradt alul a jelenlegi elnök 51%-ával szemben. A vesztett küzdelem ellenére Trzaskowski teljesítménye felülmúlta a várakozásokat, és az elmúlt öt évben a centrista politikai tábor valószínű elnökjelöltjeként emlegették.

Rafał Trzaskowski 2009 és 2013 között az Európai Parlament képviselőjeként tevékenykedett, a Donald Tusk vezette Polgári Platform (PO) színeiben. A Polgári Platform a centrista pártokat tömörítő Polgári Koalíció vezető ereje volt. Ezt követően Tusk kormányában, majd az őt követő Ewa Kopacz kabinetjében is fontos szerepet játszott. A 2015-ös parlamenti választások, amelyek a pártja bukását eredményezték, után a lengyel Szejm tagjává választották. 2018-ban Varsó polgármesterévé választották, ahol 56 százalék feletti szavazati arányt ért el, majd 2023 áprilisi újraválasztásakor még sikeresebb volt, hiszen 57 százalékos támogatottsággal nyerte el a posztot.

Vasárnap a Jog és Igazságosság párt véglegesen kiválasztotta jelöltjét az elnökválasztásra Karol Nawrocki személyében. Ezzel szemben a PiS nem folytatott előválasztást, hiszen a párt elnöke, Jarosław Kaczyński döntött arról, hogy ki képviselje a pártot a választásokon. Érdekesség, hogy Donald Tusk is kifejezte preferenciáját, amikor egy felmérésre hivatkozva a varsói polgármestert, Rafał Trzaskowskit esélyesebbnek nevezte a PiS jelöltjével szemben, ezzel támogató szavazatot adva neki.

A 41 éves Nawrocki eddig ismeretlen volt a politikai színtéren, de hivatása szerint történészként jelentős kulturális pozíciókat töltött be. 2017 és 2021 között a gdanski Második Világháború Múzeumának igazgatójaként dolgozott, majd 2021 óta a Nemzeti Emlékezet Intézetét (IPN) vezeti, amely a totalitárius rendszerek tanulmányozásával, valamint a második világháborús és kommunista bűntettek ügyészségi kivizsgálásával foglalkozik. Idén februárban azonban új szerepbe került, amikor Oroszország körözést adott ki ellene, miután Moszkva büntetőeljárást indított a szovjet Vörös Hadsereg lengyelországi emlékműveinek IPN által kezdeményezett lebontása miatt. Ez a körözés viszont akár előnyös is lehet Nawrocki számára a lengyel választók szemében.

Az elnökválasztás kimenetele valószínűleg Trzaskowski és Nawrocki között fog eldőlni, ám nem zárható ki, hogy váratlan események befolyásolják a folyamatot - erre példa a legutóbbi román elnökválasztás, ahol a korábban ismeretlen Călin Georgescu végzett az élen. A PiS és a KO mellett a kormánykoalíció tagjaként a Lengyelország 2050 is indít jelöltet, Szymon Hołownia személyében, aki egyben a Szejm elnöke is. A koalíciós partner Baloldal hivatalosan még nem hozott döntést a jelölt állításáról, de valószínű, hogy Agnieszka Dziemianowicz-Bąk munkaügyi miniszter, mint az egyetlen női jelölt, fogja képviselni őket az első fordulóban. A kisebb parlamenti ellenzéki erő, a szélsőjobboldali Konföderáció pedig Sławomir Mentzent állítja színre.

Bár az elnökválasztási kampány hivatalos kezdete január 8-ra van kitűzve, a főbb jelöltek már most is a figyelem középpontjába kerültek. A legújabb közvélemény-kutatás alapján Trzaskowski meghatározó előnnyel bír az elnökjelöltek mezőnyében, az első fordulóban 40, míg a második fordulóban 55 százalékot is elérhet. Ezzel szemben Nawrocki még mindig viszonylag ismeretlen név, ami azt jelenti, hogy népszerűsége jelentősen ingadozhat a következő hetekben. A többi jelölt egyelőre 10 százalék körüli vagy az alatti támogatottsággal bír. Kormányzati forrásokból származó információk szerint Trzaskowski kampányának középpontjában a biztonsági és védelempolitikai kérdések állnak majd, míg az olyan megosztó témákat, mint az abortusz, háttérbe szorítják.

Bár a Jog és Igazságosság korábban a magyar kormánypártok fontos szövetségese volt, az ukrajnai háború kitörését követően megromlottak a kapcsolatok a magyar kormánynak a lengyelek által oroszbarátnak minősített politikája miatt, igaz, a Tusk-kormánnyal még rosszabb a viszony. Akárki is nyerje az elnökválasztást, várhatóan sem érdemi javulás, sem érdemi romlás nem várható a két ország közötti viszonyban.

A történelmi fejlemények következtében, a Lengyelországot többször is feldaraboló Németország (korábban Poroszország) és Oroszország (valamikor Szovjetunió) közé ékelődve, Lengyelország számára elengedhetetlen, hogy egy erős, befolyásos támogatóra leljen. A rendszerváltás után ezt a támogatást az Egyesült Államokban találták meg, amelyhez szoros kötelékek fűzik őket. Bár a konzervatív és centrista politikai erők között már régóta látszólagos hideg polgárháború zajlik, a Moszkvával szembeni ellenérzés és a Washington iránti barátság tekintetében a két tábor között egyetértés van.

Az első amerikai rakétabázis november közepi átadása jól szemlélteti a lengyel védelmi stratégiát. E jeles eseményen Andrzej Duda elnök mellett részt vett Władysław Kosiniak-Kamysz védelmi miniszter és Radosław Sikorski külügyminiszter, valamint Stuart B. Munsch amerikai haditengerészeti admirális és Mark Brzezinski, Varsó amerikai nagykövete is. Érdemes megemlíteni, hogy Mark Brzezinski nem más, mint a neves Zbigniew Brzezinski fia, aki Jimmy Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként szerzett hírnevet, és akinek geopolitikai gondolkodása máig jelentős hatással van a nemzetközi kapcsolatokra. Duda elnök az átadón elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy a légvédelmi rakétabázis megépítése egyértelmű üzenetet hordoz: Lengyelország immár nem lehet orosz befolyás alatt.

Bár a Redzikowóban létesített bázis mindössze 230 kilométerre van Oroszország kalinyingrádi exklávéjától, vagyis a lengyel-orosz határtól,

a rakétabázis hivatalosan nem az orosz, hanem a közel-keleti, mindenekelőtt iráni rakétafenyegetés elleni védekezésként épült.

Az építkezés tervei már George W. Bush elnöksége idején (2001-2009) formálódtak, amikor Oroszország még nem tűnt közvetlen fenyegetésnek. Később, Barack Obama elnöksége alatt született meg a végső döntés, és 2016-ban kezdték meg a kivitelezést.

A redzikowói bázis az úgynevezett Aegis Ashore légvédelmi rendszer része, melyhez tartozik még egy romániai bázis, egy korai előrejelző radar Törökországban, tovább egy spanyolországi haditengerészeti bázison állomásozó rombolók. A rendszert kis- és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni védelemre hozták létre, bár a lengyelországi bázis cirkálórakéták elleni védelemre is képessé tehető.

Moszkva nevében Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő azt mondta, a lengyel bázis megnyitása a következő lépése annak, hogy az amerikai katonai infrastruktúra közeledik Oroszország határai felé. A The Defense Post által megkérdezett szakértő, Marek Swierczynski szerint azonban a légvédelmi bázis aligha képes az orosz fenyegetés elhárítására.

Ez a bázis bizonyos szempontból egy relikvia, a régebbi európai biztonságpolitikai felfogás megmaradt darabja, amely már nem igazán állja meg a helyét az Oroszország által jelentett kihívásokkal szemben.

- felelte.

Moszkva azonban nem hagyta annyiban a dolgot: Marija Zaharova, a külügyminisztérium erőteljes hangú szóvivője kijelentette, hogy az új bázis megnyitása a nukleáris fenyegetettség általános szintjének emelkedésével járhat, noha a létesítményen atomfegyverek nem fognak helyet kapni. Zaharova egyúttal figyelmeztetést is intézett a Nyugathoz:

Figyelembe véve a nyugati katonai létesítmények által hordozott fenyegetések típusát és intenzitását, a lengyelországi rakétavédelmi bázis már hosszú idő óta a potenciálisan megsemmisítendő kiemelt célpontok között szerepel. E célok elérése érdekében szükség esetén a legmodernebb fegyverek széles spektrumát lehet mozgósítani.