A Kincsvadászok kezében egy régi kincs darabjaira hullott: "Egyáltalán nem hoztál értékes relikviát, hanem csupán egy elhanyagolt ószeres holmit."
Fejes Tamás "roncs áron" szándékozott beszerezni a relikviát.
Hétfő este, amikor a Kincsvadászok színe elé lépett Barbara, egy lenyűgöző 19. századi zsebóra ragyogott a kezében. Ahogy a történet kibontakozott, kiderült, hogy ez az értékes családi ereklye üknagyapja második felesége által került a család birtokába. A közel másfél évszázados darab, noha varázslatos múltja van, sajnos már megviselt állapotban érkezett. Megyesi Balázs, a tapasztalt kereskedő, azonnal felhívta a hölgy figyelmét a régiség romlásának jeleire, és kérte, hogy a szakértők óvatosan, kímélettel járjanak el a kincs megvizsgálása során.
"Szegény, nagyon viseletes, össze-vissza van horpadva" - jelentette ki Katona Szandra, Molnár Viktorhoz érve pedig megadta magát a mutatója is.
"Szinte csodálatos, hogy éppen a tenyerembe hullott, és azonnal éreztem a súlyát. Azt meg sem tudom mondani, hogyan fogjuk visszahelyezni" - jegyezte meg, miközben Nagyházi Lőrinc sebtében kilépett a licitből, kijelentve, hogy ennyi hibával az óra nem bírja a műkereskedelem próbáját. Molnár, Katona és Fertőszögi is egyetértett a véleményével.
"Jelenlegi állapotában ez igazán megterhelő. Én legfeljebb 'roncs áron' tudom átvállalni" - nyilatkozta Fejes Tamás. Hozzátette, hogy nem szeretné megbántani a hölgyet és a családi örökségét, de a felújításra szoruló értékért maximum 40 ezer forintot tudna ajánlani.
A helyzet az, hogy te nem egy jó tárgyat hoztál ide, hanem egy ószeres cuccot romos állapotban, és kaptál egy ószeres árat. Ha nincs kötődéset azonnal add el, mert nagyon jó árat kaptál
Fertőszögi Péter vette át a szót, és megjegyezte: nem meglepő, ha romokért üveggyöngyöt kínálnak. Végül Barbara úgy határozott, hogy jobban teszi, ha inkább megtartja az órát emlékül.
