A Nemzet Színésze, aki a Vatikán által ikonfestőként is elismert művész.

Ikonfestői tevékenysége révén maradandó értéket teremtett Agárdy Gábor, a Kossuth-díjas művész. Autodidaktaként mélyen belemerült a szakrális művészet rejtelmeibe, és ikonjaival olyan neves helyszínekre juttatta el műveit, mint a Pannonhalmi Apátság és a Vatikán. Érdekes módon egy váratlan jégeső vezette őt ahhoz a templomhoz, ahol először tapasztalta meg az ikonok varázsát – ezt az élményt ő isteni jelként értelmezte. Kvízünkkel az 1922. augusztus 2-án született Kossuth-díjas színművész életére és munkásságára emlékezünk.

Agárdy Gábor (1922-2006) életében a festészet ugyanolyan jelentőséggel bírt, mint a színjátszás. Művei a precizitás és a művészi igényesség jegyében születtek, ahogyan azt színpadi teljesítményeiből ismerhettük. Egész pályafutása alatt négy alkalommal rendezett kiállítást, amelyek során bemutatta festményeit. Művészetének magas színvonalát és értékét jól tükrözi, hogy alkotásai között olyan ikonikus darabok is találhatóak, amelyek a Pannonhalmi Apátság és a Vatikán falain is helyet kaptak.

A Kossuth-díjas színész korábban az Új Ember című lapnak mesélt arról, hogyan kezdett ikonokat festeni. Bulgáriában forgatták éppen az Egri csillagok című (1968) filmet, amikor egy hirtelen jött jégeső miatt a stáb bemenekült egy szófiai templomba. Agárdy ekkor pillantotta meg először közelről az ikonokat, amelyek rögtön elvarázsolták.

Egy alkalommal egy püspök érdeklődve nézett rám, és azt kérdezte: "Miért pont akkor esett a jég, amikor itt voltunk?" Én így válaszoltam: "Talán azért, hogy belépj a templom kapuján!" Valóban, úgy tűnt, hogy a Teremtő keze irányította az eseményeket - ez egy világos jel volt számomra: az ikonokkal kell foglalkoznom.

- mesélte a művész, akinek a festés kezdetben pusztán hobbinak indult, de hamar szenvedéllyé vált, idővel pedig mesterséggé nemesedett. Később felkereste a jelentősebb "ikontermő" helyeket. Megtanulta a cirill írást, az aranyozást, a veretkészítést, az ötvösmunkát is. Aranyozni Szász Endre festőművésztől tanult, aki az Egri csillagok látványterveit is készítette, és jelen volt a kaposfüredi kiállításon is, ahol Agárdy munkái szerepeltek.

A pannonhalmi apátság alapításának ezredik évfordulójára egy 175 centiméter magas szárnyas oltárt alkotott. A triptichonon Szent István, Szent Gellért és Európa fővédőszentje, Szent Benedek alakja jelenik meg.

S hogy volt-e kedvenc szentje? Édesapját Miklósnak hívták, így számára Szent Miklós volt a legkedvesebb - jóllehet a legtöbb ikonon Jézus arca jelenik meg. Az évek során a Krisztus-ábrázolások is egyre árnyaltabbá váltak: más a tekintete a korábbi képeken, mint a későbbieken. Egy időben fontosnak tartotta, hogy antikolja az ikonokat, mintha évszázadokkal ezelőtt születtek volna, de később letett erről a törekvéséről.

"Azt mondják, hogy aki ikont fest, abban Jézus szelleme lakik" – indította a beszélgetést az újságíró, amire ő így reagált: "Nem vagyok vallásos, és nem igazán értem azokat, akik hosszú órákig térdepelnek az oltár előtt. Jézus társasága számomra otthon is elérhető. De amikor ikont festek, akkor érzem, hogy Krisztus mellettem áll. Ilyenkor ő irányítja a kezemet."

Most pedig kipróbálhatja, mennyire ismeri Agárdy Gábort!