"A reggeli órák mélyén egy különös hét kezdődött, melyet a feszültség és a váratlan események jellemeztek. Minden reggel újabb kihívásokkal néztem szembe: a kávéfőző meghibásodott, a pirítós megégett, és a reggeli rutinom egyre inkább káoszba fulladt. Az
Orbán Viktor a Harcosok Órája című podcastban kifejtette véleményét az EU és az Egyesült Államok vámmegállapodásáról, kijelentve, hogy "Donald Trump reggelire megfőzte Ursula von der Leyent. Az amerikai elnök egy igazi nehézsúlyú a tárgyalóasztalnál, míg az elnök-asszony inkább pehelysúlynak számít."
Ezzel szemben az a valóság, hogy bár a számok tükrében valóban igaz ez a megállapítás, de a lényeg az, hogy az Egyesült Államok még mindig a világ legerősebb gazdasági hatalma. Ennek következtében minden más ország, még Kína is, kénytelen védekezni és taktikázni. Ezzel szemben a 15%-os vámtétel kapcsán csupán Nagy-Britannia tudott kedvezőbb megállapodást kötni, amely mindig is különleges kapcsolatokat ápolt az Egyesült Államokkal. Más országok nem voltak ennyire szerencsések. A 27 tagállam érdekeit figyelembe véve ez nem is olyan rossz eredmény. Végül is, maradjunk annyiban, hogy Trump nem tudta sem megenni, sem kiköpni von der Leyent.
Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget irányító miniszter, a legutóbbi kormányinfón azt hangoztatta, hogy Orbán Viktor képes lett volna kedvezőbb megállapodást elérni Donald Trumppal, mint ahogyan azt az Európai Bizottság elnöke tette.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem tudott volna, mert ahhoz előbb meg kellett volna őt választani az Európai Bizottság elnökévé, az pedig sajnos nem megy. Úgyhogy marad neki Brüsszel elfoglalása és a nemzetek Európájának létrehozása, vagyis az unió szétverése. Akkor talán létrejöhetne a magyar-amerikai különalku. De akkor meg már minek?
A miniszter a kormányzat rendszeres téves gazdasági előrejelzéseit firtató kérdésekre úgy reagált, hogy egykor minden, a témában érintett komoly szereplő megalapozottnak ítélte a számadatokat.
Ezzel szemben a tény az, hogy dehogy találta. Amikor például tavaly ősszel Orbán Viktor 3 és 6 százalék közötti növekedést prognosztizált 2025-re, méghozzá a felső határhoz közelítve, a vállalkozások konjunktúraindexe folyamatos csökkenést mutatott. Ezeket nyilván a kormány is ismerte. Csak nagy ívben tett rájuk. Nyilván azon az alapon, hogy nálunk egyetlen ember szava vehető komolyan. Kár, hogy a valóság erről nem tud.
Azt állította a Magyar Nemzetben Tóth Tamás Antal (nekitámadva Ukrajna budapesti nagykövetének, aki szerint több ukrán hercegnőből lett magyar királynő, tehát ukrán vér is csörgedezett későbbi magyar királyok ereiben), hogy Sándor Fegyir "pofátlanul ukrán lányokkal házal". Mint írja: "Sándor, Sanyikám, nem szégyelled magad? A történettudomány szerint olyan, hogy ukrán hercegnő, nem létezik."
Ezzel szemben a tény az, hogy a Kijevi Rusz az első keleti szláv állam volt, a mai Oroszország, Ukrajna és Belarusz elődje. Ha tehát onnét vettek nőül magyar királyok hercegnőket, akkor azok akár ukrán hercegnőnek is nevezhetők. Egyébként meg ha István király feleségére, a bajor Gizellára nem mondjuk azt, hogy a bajorok vele házalnak, amikor a történelmi kapcsolatokra utalnak, akkor talán I. András feleségére, Anasztáziára (Jaroszláv, kijevi nagyfejedelem lányára) sem kellene ezt mondani. Ahogy Könyves Kálmán feleségére, Eufémiára (Vlagyimir nagyfejedelem lányára), vagy II. Géza feleségére, Eufrozinára (Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem lányára) sem. Az ukrán nagykövetnek mellesleg Sándor a vezetékneve, keresztneve pedig Fegyir. A rend kedvéért ennyit Sanyikámról.
