A gazdag elit felelőtlen döntései következtében 2050-re akár 1,3 millió ember életét veszélyeztethetik.

Az amerikai szupergazdagok a globális átlagot 183-szorosan meghaladó sebességgel tolják ki a Föld klímáját az emberi civilizáció számára még biztonságos zónából - derül ki az Oxfam és a Stockholm Environment Institute közös tanulmányából. A leggazdagabb 0,1 százalék átlagban napi 2,2 tonna szén-dioxidot bocsát ki jachtozással és magánrepülőzéssel, míg egy szomáliai lakos napi átlaga 82 gramm. A tanulmány szerint a leggazdagabb 1 százalék kibocsátása 1,3 millió hőség által okozott halálesetet és 44 ezermilliárd dollárnyi gazdasági kárt okozhat 2050-re.

A világ leggazdagabbjai drámai mértékben felelősek a klímaválságért, miközben a legszegényebb rétegek viselik a következményeket - állapította meg az Oxfam szerdán megjelent éves jelentése a szén-dioxid-egyenlőtlenségről, amiről a The Guardian számolt be.

Az Oxfam és a Stockholm Environment Institute a Cop30 klímacsúcs előtt készített elemzése szerint a leggazdagabb 0,1 százalék átlagban napi 2,2 tonna szén-dioxidot bocsát ki - ez megfelel egy orrszarvú vagy egy szabadidő-autó tömegének.

Egy szomáliai állampolgár esetében a napi szén-dioxid-kibocsátás mindössze 82 grammra rúg, ami körülbelül annyit jelent, mint egyetlen paradicsom vagy fél csésze rizs. Ezzel szemben a föld népességének globális átlaga napi 12 kilogramm, ami nagyjából egy átlagos autógumi súlyának felel meg.

Az adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Államok leggazdagabb egy százaléka 4000-szer gyorsabban termel szén-dioxidot, mint a globális legszegényebb 10 százalék. Ezen túlmenően, a globális átlagot 183-szorosan túllépve hozzájárulnak a bolygónk klímájának destabilizálódásához, elmozdítva azt a biztonságos klímazónából.

A felmérés eredményei szerint a Föld 308 milliárdosa annyi szén-dioxidot termel, hogy ha ők egy különálló országot alkotnának, a globális szennyezési rangsorban a 15. helyet foglalnák el.

Az elmúlt három évtizedben a szén-dioxid kibocsátásának különbsége egyre inkább kiéleződött. 1990 óta a leggazdagabb 0,1 százalék kibocsátása 32 százalékkal emelkedett, míg a legszegényebb 50 százalék részesedése mindössze 3 százalékkal csökkent. Ez a tendencia a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését is tükrözi, és rávilágít arra, hogy a klímaváltozás hatásai nem egyenlően oszlanak meg a különböző társadalmi csoportok között.

A klímaválság valójában egy mélyen gyökerező egyenlőtlenségi válságot is tükröz, hiszen a globális felmelegedés hatásai leginkább a már amúgy is hátrányos helyzetű közösségeket sújtják. A környezeti problémák, mint a szélsőséges időjárás, az élelmiszerhiány és a vízszűke, nem csupán ökológiai kihívások, hanem társadalmi igazságtalanságok is, amelyek a legsebezhetőbb rétegeket érintik a legrosszabbul. A klímaválság tehát nemcsak a bolygónk jövőjét fenyegeti, hanem a társadalmi szövetet is, amelyben élünk, és sürgető szükség van arra, hogy a megoldások során figyelembe vegyük ezeket a mély társadalmi összefonódásokat.

„Amitabh Behar, az Oxfam International ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott: „”

A világ leggazdagabb emberei profitorientált tevékenységeikkel hozzájárulnak a klímaváltozás súlyosbodásához, miközben a globális lakosság többsége szenved a következményektől, amelyek életüket és jövőjüket fenyegetik.

- fűzte hozzá.

A jelentés rávilágított, hogy a milliárdosok tőkéjének közel 60%-a olyan iparágakban található, amelyek jelentős klímahatással bírnak, mint például a bányászat, valamint az olaj- és gázszektor. Ez a szám 11 százalékponttal magasabb, mint amit az átlagos befektetők esetében tapasztalunk.

A World Inequality Lab szerdán publikált külön jelentése alapján a leggazdagabb 1 százalék által generált tőkehozamokból származó kibocsátás 2,8-szor meghaladja a fogyasztásukhoz kapcsolódó környezeti terhelést.

Az Oxfam legfrissebb jelentése alapján az Egyesült Államokban működő vállalatok évente átlagosan 277 ezer dollárt fordítanak klímaellenes lobbizásra, ahol a kőolaj- és földgázipar dominál. A legutóbbi bakui COP klímacsúcson figyelemre méltó módon 1773 lobbista képviselte a szén-, olaj- és gázszektort, ezzel túlszárnyalva szinte bármely más delegációt, kivéve néhány országot.

Ez a lobbi a jelentős környezetszennyezők elleni szankciók enyhítéséhez, a fosszilis üzemanyagok használatáról való átállásra vonatkozó nemzetközi kötelezettségek megszegéséhez, továbbá a szén-dioxid-adók és a kibocsátáscsökkentést célzó jogszabályokkal szembeni hazai ellenálláshoz vezet.

A jelentés számítása szerint a leggazdagabb 1 százalék kibocsátása elegendő ahhoz, hogy az évszázad végére becslések szerint 1,3 millió hőség okozta halálesetet, valamint 44 ezermilliárd dollárnyi gazdasági kárt okozzon az alacsony és közepesen alacsony jövedelmű országokban 2050-re.

A globális délen a szenvedés mértéke rendkívül magas, miközben ezek az országok a legkevésbé felelősek a klímaváltozás következményeiért.

A szupergazdagok tevékenysége egyre inkább eltávolítja a világot a párizsi klímaegyezmény kitűzött céljaitól. Az egyezmény értelmében a globális hőmérséklet-emelkedést 1,5 és 2 Celsius-fok között kellene tartani az iparosodás előtti szinthez képest.

A 2015-ös globális megállapodás óta a leggazdagabb 1 százalék szén-dioxid-kibocsátása meghaladta a legszegényebb fele kibocsátását, és kétszeresen túllépte azt. Az elmúlt tíz év a legforróbb időszak volt a történelem során, és 2024-re a globális hőmérséklet átlépte az 1,5 fokos küszöböt.

Az Oxfam álláspontja szerint a kormányoknak sürgősen lépéseket kell tenniük a szupergazdagok kibocsátásának és befolyásának csökkentésére, például adóztatás révén, valamint a klímaváltozást elősegítő iparágak szigorúbb szabályozásával.