A villamos és a gémeskút találkozása a tervezőasztalon egy különös és izgalmas ötlet szüleménye. Képzeld el, ahogy a modern városi közlekedés és a hagyományos vidéki élet szimbólumai összefonódnak. A villamos, amely a város pulzáló szívét képviseli, talál
A cikkek megosztásához Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha még nincs ilyen előfizetésed, a Csomagok között válts most magadnak egyet. Ha már van, lépj be a fiókodba!
Apám, akit újszülöttként a senkiföldjén szánkón hoztak haza a szovjet és német csapatok között 1945 januárjában, mindig büszkén mesélte, hogy vidéki gyökerei vannak. Valóban, a személyi igazolványában is Albertfalva szerepelt. Szülei néhány évvel korábban építkeztek az akkor frissen parcellázott területen Budapest peremén, ahol a telkeket így hirdették:
"Albertfalva csendes kertvárosi részén, a Gellért tértől mindössze 15 percnyi távolságra, elérhetőek 120 négyszögöles telkek, melyek többsége már közművekkel is rendelkezik. Ezek a területek kedvező áron kínálják a lehetőséget, hogy saját otthont építsenek, ráadásul egyszerű átszállással könnyen megközelíthetőek."
Ez a távolság nem tűnt jelentősnek, a hivatalba való belépés pedig szinte gyerekjáték volt, hiszen Budafok egykori határvonalai mára teljesen egybeolvadtak a fővárossal. Néhány év elteltével Budapest már magáénak tudhatta az egészet, a 11. kerület határai pedig tíz kilométerrel arrébb tolták a város peremét, egészen Budafok és Nagytétény határáig.
A 75 éve alapított Nagy-Budapestről most a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egy igazán vonzó honlapot indított, amely különösen a térképekkel és a régi képeslapokkal tűnik ki. Például itt van egy lenyűgöző felvétel Albertfalva másik végéről, a budafoki viaduktról, amelyen kézzel írt felirat díszeleg:
"Itt küldöm a Törökbálinti villamost ez megy Kamaraerdőbe."
Bizony, abban az időszakban a villamos (sőt, a HÉV is!) a 41-es vonalán egészen Budaörsig és Törökbálintig közlekedett.
"Ötéves tervünk első napján megvalósult Nagy-Budapest. A peremvárosok fővárosunk kerületeivé alakultak. Vörös Csepel Nagy-Budapest 21. kerülete lett. A vámbódékat kihelyezik a peremvárosok határaiba"
- Az 1950-es évek filmhíradója arról tudósított, hogy a propaganda lelkesen hirdette: "a mellékesnek tűnő peremvárosok hamarosan megkezdik azt az utat, amely a világvárosi státuszhoz fogja őket elvezetni".
Ó, Budapest, az új élet városa, ahol a múlt és a jövő találkozik!
Itt, ahol a szorgos emberek otthona van, ezentúl csak a munka világában találjuk magunkat.
Pályáját lelked mélyén, minden tisztaságra vágyva, fedd fel!
S a mocsár mélyén már nem veszíted el az életkedvedet.
- írta Rozványi Vilmos a Nagy-Budapesthez című politikai versében. Bár Nagy-Budapestről 1949-ben a párt döntött politikai alapon (az előterjesztő Kádár János belügyminiszter volt), és a külterületeknek tett ígéretekből (új bölcsődék! csatornázás! gyorsvasút! száz KÖZÉRT-et, ezeret!) nem sok minden valósult meg, az agglomeráció fővároshoz csatolása már legalább fél évszázados ötlet volt, amit egy sor társadalmi és urbanisztikai szempont támasztott alá - és leginkább az, hogy Budapest kisgömböcként terjeszkedett és nyelte le a környékét.
Bárczy István főpolgármester és Harrer Ferenc már 1908-ban közzétett egy könyvecskét A szomszédos községeknek Budapesthez való kapcsolásáról címmel, amiben arról értekeztek, hogy
A nagyvárosok fejlődésének különleges vonása, hogy társadalmi dinamizmusuk könnyedén átterjed a környező területekre.
Ahogy megemlítették, Újpesttől Kispestig a környező települések jelentős részén már szinte alig található parasztház. A mezőgazdasági földek intenzív művelésére csupán a bolgárkertészek vállalkoznak, míg a földbirtokosok inkább a közeli területek parcellázására és beépítésére összpontosítanak, spekulálva a jövőbeli nyereségekben.
A várostól északra a Károlyi, délre a Grassalkovich család volt a 19. század közepén a legnagyobb birtokos. Előbbiek uradalmain többek között Újpest, utóbbiakén Pesterzsébet, Pestszentlőrinc és részben Soroksár nőtt ki szinte a semmiből. A kialakuló telepek minden előzmény nélkül kezdtek épülni az 1860-as években: nem volt őslakosság, korábbi település híján településszerkezet sem, így legfeljebb a Pestre menő országutakhoz igazodtak a betelepülők. Beluszky Pál várostörténész szavaival:
