Ahol az életerő a földből és a szeretetből táplálkozik: Derőce, az élet oázisa.

Fedezd fel a varázslatos díszkertet, ahol ötszáz különböző növény várja, hogy felfedezd őket! Ez a különleges hely nem csupán a szemnek gyönyörködtető, hanem a léleknek és a testnek is gyógyírt nyújt. A természet erejével átitatott zöld oázisban minden egyes növény saját történetével és gyógyító hatásával érkezik, hogy harmóniát és megújulást hozhasson az életedbe. Merülj el a színek és illatok tengerében, és tapasztald meg a természet csodáit!

- mondja Horváth Márta, aki közel három évtizede él Rábapordányban, itt hozta létre a Derőce projektet. Gyerekkori emlékei, a családjától kapott útravaló és a természethez való kötődése mind hozzájárultak ahhoz, hogy mára egy olyan gazdaságot és kertet hozzon létre, ahol fontos szerepet kap a fenntarthatóság, a helyi alapanyagok feldolgozása és a közösségi programok.

A Derőce ma már nemcsak egy működő birtok, hanem egy olyan hely, ahol a kertészkedés, a tudásátadás és az egészséges életmód kéz a kézben jár. Márta arról mesélt, hogyan vált tanítóból gazdálkodóvá, és miért lett számára ennyire fontos a természet közelsége és a saját kertje.

"Néha feltörnek bennem az emlékek bájos kis falumról, családomról, játszótársaimról, az illatokról, színekről, a mindig nyüzsgő, szorgalmas vidéki emberekről. A gyermekkorom...Istenem! Csodálatos érzések ezek. Felidézem, hogy mennyi közös kalandot éltünk át a velem egyívású gyerekekkel, egymást segítve rezdültünk a természet adta ritmusban. Visszaemlékezem a pici, hét ördög, csintalan lányra, akinek a körülötte lévő felnőttek megédesítették az életét. Hálás vagyok a szüleimnek az "örökségért", a kertészkedés, a munka szeretetéért.

Horváth Márta vagyok, a Derőce projekt megálmodója. Rábapordány, ez a szeretetteljes kis település, lassan 30 éve az otthonom, ahol családot alapítottam, és ahol a nagybetűs Életem elkezdődött. Kezdetben a helyi általános iskolában tanítottam a legkisebbeket a betűk és számok csodálatos világára, miközben férjemmel együtt földet vásároltunk, és belemerültünk a mezőgazdaság mindennapjaiba. Gabonát és zöldségeket termeltünk, állatokat tartottunk – a vidéki életünkben mindennek megvolt a maga helye és ideje. Már akkor is igyekeztem szebbé tenni a farmunkat, fákat és virágos évelőket ültettem az udvarunkba. Amikor a gyerekeink felnőttek és elindultak a saját útjukra, én is új kihívások elé néztem: a növénytermesztés lett a főfoglalkozásom. A birtokunkon ökotudatos módszerekkel fűszernövényeket és zöldségeket termeltem, amelyeket nemcsak magunknak tartósítottam, hanem az ismerősök örömére is. Eközben gyógynövénytermesztői, zöldség- és gyümölcsfeldolgozói, valamint népi gyógyító végzettséget szereztem, és tudatosan alakítottam a környezetemet az egészséges életmód jegyében. Sokat dolgoztam az éltető ételek népszerűsítésén, blogot írtam, közösséget szerveztem, és példát mutattam a természeti kincseink megóvásáért. Az utam során számos tapasztalatot szereztem, és elkötelezetten hiszek abban, hogy a tudatos életvitel nemcsak a saját, hanem a közösségünk javát is szolgálja.

2014. júniusában rengeteg időt töltöttem apukámmal, imádtam a közös pillanatokat, amikor sztorizott mindenről. Egy nap aggódva modogatta, hogy igyekezzünk mindent betakarítani és újra vetni. Hirtelen a borsónál megállt, felemelte a szárát és megjegyezte: "Nincs benne már derőce, fel lehet szedni". Kerekre nyíltak a szemeim, hiszen azelőtt soha nem hallottam tőle ezt a rábaközi tájszót. Életerő! Nagyon mélyen beleégett a lelkembe ez a pillanat, hiszen akkor mondta ki először és utoljára a Derőcét papus. Megfogalmazódott bennem, korona az eddigi munkám fején ez a szó, létrehoztam hát egy termékcsaládot, amely emléket állít apukámnak. Eladásra is készítettem lekvárokat, szörpöket, fermentált termékeket, megtanultam a vadkovászos kenyérkészítés fortélyait. A vásárlóimnak a termőföldtől az asztalig juttattam el az ételt. Tele voltam életerővel, igyekeztem a környezetünkben lévő gyógynövényeket begyűjteni, feldolgozni, mozgalmas évek voltak ezek.

2017-ben egyedül maradtam a 70 hektáros birtokunkon, ami igazi kihívást jelentett. Az új fejezet megírásához elengedhetetlen volt, hogy tiszteletben tartsam az előző generációk munkáját, így hatalmas küzdelem árán, de nekiláttam a családunk örökségének folytatásához. Felelősséget vállaltam Derőcéért és mindannyiunkért, és ezzel egy új időszámítás indult el az életemben. Lassan, de biztosan sikerült levetkőznöm a régi beidegződéseket, és gazdaságunkat talajmegújító módszerekre állítottam át. Fontos lett számunkra a talaj szerkezete és a vízgazdálkodás, hiszen tudtuk, hogy a talaj védelme elengedhetetlen. Gondoskodtunk a talaj takarásáról, figyeltünk a biodiverzitásra, és munkatársammal együtt forgatás nélküli, sekély művelést alkalmaztunk. Az eddig elért eredmények tükrözik az erőfeszítéseink gyümölcsét: a talajélet szemmel láthatóan és mérhetően javult, a költségeink csökkentek, és a termésátlagunk is emelkedett. Büszkén mondhatom, hogy gazdálkodásunk sikeres irányba halad.

Innen csak egy ugrás volt, hogy a díszkertemet létrehozzam 2022-ben. A párommal tudatosan nekiálltunk a tervezésnek, majd szétszedtük a 6000 négyzetméteres kertet, teljesen megváltoztattuk a telek arculatát. Az én feladatom volt, hogy a megmaradt vázra (fák, cserjék) életet leheljek. 3 egymással harmonizáló részt alakítottam ki tudatosan: a gyümölcsöst, a haszon- és a díszkertet. Szalmával és mulccsal takarom a talajt, rengeteget kísérletezek, hogy mi az optimális növénypárosítás. A díszkertem jelenleg 1300 négyzetméter, amit folyamatosan bővíteni fogok reményeim szerint. Lépésről lépésre alakítom ki a napos és árnyékos ágyásokat, megtöltöm élettel az évtizedes fáim alját virágos évelőkkel, amik rovarokat, madarakat csalnak a kertbe. Ahogy kinézek az ablakon reggelente, rigók, liliomok, tisztesfüvek, veronikák, macskaherék, ezernyi évelő köszönt. Megszámoltam, körülbelül 500 fajta növény díszíti a kertemet. A fák, bokrok is szép számmal terpeszkednek a lakóhelyükön. Az ágyásokat őshonos gyep szegélyezi, öntözőrendszer nincs kiépítve, talajtakarással védem a növényeket. A csapadékvizet megfogjuk a talajban létrehozott aknák segítségével. 2024-ben a kertem 1. helyezést ért el a Fenntartható Kertek Versenyén, a 2000 négyzetméter feletti kategóriában. A párom közben egy alkotó műhelyt hozott létre, ahol Derőce termékeit tudom előállítani és a módszereket másoknak átadni. Ez év júniusában megnyitottuk Derőce kertjét a látogatók előtt és a műhelyben workshopokat tartok. Lesz itt kenyérsütés, fermentálás, saját alapanyagokból élményfőzés, édestészta készítése vadkovásszal és tudás átadás.

A terveim között szerepel egy olyan érdeklődő, hasonló gondolkodású közösség invitálása a kertbe, akikkel zenés délutánokat, irodalmi esteket tölthetünk el Derőcén. Nyitott vagyok, a hivatásomból adódóan, a fiatalabb generációval is megismertetni a gazdálkodás örömeit, nehézségeit. Ez a kert a testi, lelki feltöltődés helyszíne is. Hosszú távú terveim között szerepel még a gazdaságunkban megtermelt gabona feldolgozása. Egy kis malmot szeretnék vásárolni, hogy a vadkovászos kenyereket saját alapanyagból készíthessük el Derőcén."

Számos lenyűgöző kertet fedeztünk már fel, de a figyelemre méltó negyven négyzetméteres csodakert Dunaharasztin különösen vonzó, hiszen a boldogság szimbóluma. Ne hagyjuk ki a trópusi hangulatú nyáregyházi kertet sem, amely igazi egzotikus élményt nyújt, valamint a nagykárolyi portát, mely hófehér teraszával varázslatos látványt nyújt.