Az év legnagyobb titokként kezelt sci-fi élménye? - Az Invázió újra itt van, és valószínűleg még mindig nem tudtál róla! | szmo.hu

Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad...

A televíziós sci-fi univerzumban ritkán találkozunk olyan művekkel, amelyek egyszerre képesek az emberi érzelmek mélységeit és globális katasztrófák következményeit bemutatni. Az Invázió, Simon Kinberg 2021-es alkotása, pontosan ezt a kihívást vállalta el. Az AppleTV+ megbízásából készült sorozat egy idegen invázió történetét apró mozaikdarabkákból építi fel, ahelyett, hogy a szokásos, világmegváltó hősökre koncentrálna; helyette a hétköznapi emberek életére és küzdelmeire helyezi a hangsúlyt. Ez a nézőpont már a sorozat kezdetén is a legerősebb vonzereje volt, és a harmadik évad nyitányában is hűen tükrözi ezt a gyökereit:

Kinberg neve már önmagában is sokat sejtet: producerként és íróként egyaránt számos elismerésben részesült, de a munkái között találhatóak olyan projektek is, amelyek nem arattak osztatlan sikert. A Deadpool 2, a Légió és a Sherlock Holmes című filmek mellett sajnos ott figyelnek a listáján a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, valamint a kritikák kereszttüzébe került X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség végigkíséri pályafutását, ami az Invázió esetében is érvényes: sokáig kérdéses volt, mit várhatunk a sorozattól. Két évadnyi adás után azonban már világossá vált, hogy a sorozat nemcsak izgalmas feszültséget tud teremteni, hanem képes arra is, hogy a szuperhősök helyett valódi, sebezhető emberekkel dolgozzon.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legfigyelemfelkeltőbb eleme, hogy nem vesztegeti az időt hosszas magyarázkodásra; szinte azonnal visszarepít minket a kétségek világába. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnt személyek, félrevezető hírszerzési információk – mindez együttesen azt az érzést kelti, hogy az idegenek inváziójának még koránt sincs vége. Trevante és a felnőtté vált Jamila (India Brown) újra középpontba kerülnek. Jamila lelkében bűntudat gyötri Caspar halála miatt, de ez a találkozás újra mozgásba lendíti az események sorát. Amikor katonák támadnak rájuk, kénytelenek menekülni, és nyilvánvalóvá válik, hogy ismét csak egymásra számíthatnak – a többi segítsége hiábavalónak tűnik.

A régi kedvencek látványa még nem adatik meg nekünk, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) jelenléte egyelőre csak az előzetesekből sejthető, de biztosak lehetünk benne, hogy visszatérnek. Más karakterek jövője azonban kérdéses: Monty (Paddy Holland) újabb felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála a második évad záróepizódjában talán véglegessé vált, de az Invázió világában soha nem lehetünk biztosak semmiben.

Az új évad első epizódja nem robban be a képernyőre olyan drámai erővel, mint a második évad grandiózus fináléja, de ez szándékos választás. A hangsúly inkább az új normák fokozatos felépítésén van, miközben apró, de figyelemfelkeltő jelekkel utal arra, hogy a veszély továbbra is jelen van, és valami sokkal bonyolultabb játszma van kibontakozóban. A katonai erők közötti bizalmatlanság, a titokzatos hírszerzés, valamint az, hogy még a saját hőseik iránt is kételkednek, mind a hatalom és az egyén közötti feszültséget tükrözi. Ez a politikai réteg eddig is ott volt a sorozatban, de most talán még kifejezőbbé válik.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években - talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.