Cannes végére egy utolsó, lenyűgöző alkotás is érkezett, amely méltó módon zárja le a fesztivál fénypontjait.
Szombaton zárul a 78. Cannes-i Filmfesztivál, és a legfrissebb helyszíni podcastunkban áttekintjük az idei verseny legkiemelkedőbb alkotásait, valamint a legnagyobb meglepetéseket és csalódásokat. Az utolsó napra pedig érkezett egy kis gyöngyszem, amely Phoebe Waller-Bridge és Kemény Lili őszinte és humoros stílusát idézi fel.
Cannes hemzseg a csak itt látható filmek világpremierjeitől, legnagyobb idei kedvencünk viszont mégis egy olyan amerikai függetlenfilm lett, amit a januári Sundance filmfesztivál óta megelőzött a híre. Eva Victor mindössze 31 éves és a Sorry, Baby az első rendezése, de berobbanása rögtön olyan erőteljes, mint Phoebe Waller-Bridge-é (Fleabag), Lena Dunhamé (Csajok), Michaela Coelé (Tönkretehetlek) vagy éppen a magyar irodalmi porondon Kemény Lilié (Nem). Fantasztikus humor és kendőzetlen őszinteség jellemzi az egy alapvetően traumatikus eseményen alapuló filmet, amit azonnal kikiáltottunk az idei Cannes legjobb filmjének.
Hasonlóan magas elvárásaink voltak Nadav Lapid (Szinonimák) új filmjével kapcsolatban is, ami a gázai konfliktust nagyon önkritikus izraeli szemszögből mutatja be. A jó szándék azonban nem bizonyult elégnek, mert a Yes hiába bátor és erőteljes, végül mégis a kései Kusturica- és Jancsó-filmek kaotikusságába fullad. A podcastben megvitatjuk, hogy vajon gyávaságból nem került be a versenyprogramba egy ennyire aktuális film, vagy csak nem tartották elég jónak.
Különleges élménynek bizonyult még két távol-keleti film a hivatalos programban. A japán Love on Trial a j-pop tinisztárjainak olyan szerződéses záradékairól szól, amelyek megtiltják, hogy párkapcsolatot létesítsenek, hiszen a rajongók nem vennék jó néven. A kínai Bi Gan elképesztően látványos Resurrectionje pedig az egész filmtörténelmet próbálja megidézni olyan rendezői virtuozitással, hogy csak kapkodta a fejét az egyébként már igencsak lestrapált közönség.
Mivel szombaton sor kerül a díjak kiosztására, és ezzel véget ér a fesztivál, legújabb podcast epizódunkban megosztjuk előrejelzéseinket. Úgy gondoljuk, hogy az iráni rendező, Jafar Panahi, aki nemrég szabadult a fogságból, esélyes lehet a legfontosabb díjak egyikének elnyerésére. Ugyanakkor valószínű, hogy a spanyol Oliver Laxe (Sirat) és a német Mascha Schilinski (Sound of Falling) sem távoznak majd üres kézzel. Szubjektív összegzésünk alapján észrevettük, hogy az idei versenyprogram óvatosabb volt, mint a korábbi években, és kevesebb igazán kiemelkedő alkotás született. Viszont a vígjátékok terén gazdagabb felhozatalt láthattunk, így reméljük, hogy olyan filmek, mint a Splitsville, a Pillion, a Sorry, Baby vagy a Classe moyenne sikeresen visszahódítják a szórakozásra vágyó közönséget a streaming platformok világából.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok az idei eseményeken! Izgatottan várjuk, hogy a jövő évi cannes-i filmfesztiválról újra beszámoljunk nektek, ezúttal podcast formájában. Tartsatok velünk, és fedezzük fel együtt a filmvilág legújabb csodáit!
