Charlie titkos receptje: egy csipet whisky, egy korty vodka, néhány csepp grog és egy bögre friss kávé.

Pajor Tamás egy különleges módon hozta vissza az elmúlás szellemét, egy olyan élményt teremtve, amelyet eddig még senki nem tapasztalt.

Harminc évvel ezelőtt, 1995 tavaszán egy emlékezetes beszélgetésre került sor a Kongresszusi Központ bárjában, ahol Horváth Charlie mesélte el, hogy a „Jég dupla whiskyvel” című dalának hatalmas sikere után özönlöttek hozzá a whiskys üvegek a rajongóktól és barátoktól egyaránt. Azóta valószínűleg már mindezek a palackok elfogytak, hiszen eltelt három évtized, és nem csupán az 1994-es album öregedett meg szépen, mint egy jó whisky, hanem a következő, 1995-ös „Mindenki valakié” is. Ez az album mostanában jelent meg a Magneoton kiadásában, és izgalmas újdonságként először vinyl formátumban is elérhetővé vált.

1995 Charlie karrierjének talán legfényesebb éve volt. Debütáló szólóalbuma platina minősítést ért el, akárcsak a Mindenki valakié című munkája. Az év végén pedig a Budapest Sportcsarnokban két teltházas koncertet adott, az egyik a Tátrai Band tagjaként, míg a másik a saját szólóelőadójaként.

A kilencvenes évek közepe sok szempontból a magyar popkultúra mélypontja volt, ekkor jöttek létre futószalagon összerakott fiúzenekarok, lánycsapatok, egy olyan korban, amikor ha valaki alapot ásott, előfordult, hogy vagy vasúti olajtartályt talált a telkén, vagy egy bebetonozott maffiózót, nemzeti színű joggingban. Ebben a zaklatott időszakban a főszerkesztők lapindítón még bőrmellényükre akasztották a csipogót, lapzártakor pedig már fotósmellényben nézték a címlap levonatát, zöld színű bankárlámpájuk fényében.

Charlie olyan kiváló zenészeket tudhatott maga mellett, mint László Attila a gitárok mestere, Lattmann Béla a basszusgitár virtuóza, Horváth Kornél, aki az ütőhangszerekkel varázsolt, Fekete-Kovács Kornél, aki a trombita szólamaival bűvölte el a közönséget, és Lerch István, aki a billentyűs hangszerek birodalmában alkotott.

A siker elképzelhetetlen lett volna Lerch István stílusgyakorlataitól, aki bámulatosan érzett rá a blues-os lüktetésű, szélesvásznú funky életképekre. És persze, Horváth Attila vérprofi, intelligens, a Charlie-élményt megépítő dalszövegei adtak hátteret a daloknak, amelyek tele vannak popkulturális utalásokkal.

A "Hé, nővér!" című dal felütése, amely azt sugallja, hogy a helyzet jó, de reménytelen, egyfajta keserédes iróniát hordoz magában. Ezzel szemben a Fonográf "A show folytatódik" című dalának kezdete optimistább tónust üt meg: "Tudod, a helyzet az jó, de nem reménytelen." A két dal közötti különbség abban rejlik, hogy míg az egyik a helyzet súlyosságát hangsúlyozza, addig a másik a remény lángját igyekszik megőrizni. A "Játszd újra, Sam!" című dal a Casablancára utalva emlékeztet arra, hogy bizonyos pillanatok örök érvényűek. Az "As Time Goes By" sor pedig a nosztalgia és az idő múlásának mélységét idézi fel, arra emlékeztetve minket, hogy bizonyos érzések sosem halványulnak el. Charlie kollekciója, amely egy hotel minibárjára hasonlít, szimbolikus jelentéssel bír: nem csupán whisky, hanem vodka is megtalálható benne, utalva a különböző élvezetekre és kalandokra. Az "Olvad a jégvilág" című dalban egy varázslatos moszkvai hotel éjszakájának hangulata bontakozik ki, amely ígéretes vodkapartira invitál, ahol a szórakozás és a szédítő élmények garantáltak. Itt a zene és a pillanatok összefonódása egy új világot teremt, tele izgalommal és felfedezéssel.

De már 1994-ben megismertük a Skandináv éjszakát, amikor csak egy sört inna az utazó, de aztán emeli a tétet, mert a tengerparti kocsmában grogot is bedobhat a folyton fázó hindu szakáccsal együtt. Amikor 1995-ben beszélgettem Charlie-val, elárulta, hogy néhány dalt újra felénekelt, mert amikor zajlottak a felvételek, balesetet szenvedett, és nem gyógyult meg rendesen. Azokat a hangsávokat, amelyek nem voltak 100%-osak, még 1995-ben újra rögzítették.

és nemcsak a slágereken, hanem azokon a prémium dalokon is, amelyeket nem játszottak a rádiók. Charlie mindig úton van, hol repül (Nézz az ég felé, 1994), hol elhajózik hosszú vizeken (Az légy, aki vagy). Ilyenkor mindig van egy lány, aki várja valahol, otthon, vagy a hotelszobában, és hogy jobban teljen az idő, iszik egy kávét. (Lesz egy város majd, ahol adnak egy kávét (Játszd újra, Sam!).

Horváth Attila ismét előveszi az itallapot, és az "Egy magazin címlapján" című dalával visszarepít minket a whiskys pillanatok világába, ahol Charlie egy elérhetetlen címlaplánnyal élvezi az italt. A "Mindenki valakié" a kilencvenes évek hazai popzenei színterének egyik kiemelkedő alkotása, és a vinyl lemez nem csupán a slágereket (mint például a Mindenki valakié vagy Az légy, aki vagy) kínálja, hanem lehetőséget ad arra is, hogy felfedezzük a többi, mesterien hangszerelt, atmoszférikus balladát, mélabús zeneszámot és boogie-t. Ilyen például a Szökevény, a Hé, nővér! és Az olvad a jégvilág. Az album áttetsző, fehéres színben jelent meg a boltok polcain, olyan, mint egy vodka partira emlékeztető este, amikor kinézünk a jégvirágokkal díszített moszkvai szállodaszoba ablakán.