Csodás, különleges, mégis vonzó: a csicsóka – Fedezd fel, hogyan készíthetsz vele ínycsiklandó ételeket!
A neve kedves, mintha csak egy becenév volna. A külleme egyenesen rút kissé, az ízvilága azonban egyenesen izgalmas. Itthon is megterem, mégis alig használjuk a konyhában: íme, a csicsóka, ez a felfedezésre váró gumós zöldség.
A csicsóka első ránézésre olyan, mint egy elfeledett gyömbér vagy egy különc krumpli – pedig valójában nem is áll rokonságban velük. Az íze édesebb, de nem az édesburgonyához hasonlóan, hanem inkább egy finom, diós aromával rendelkezik, amely csak enyhén édeskés, és selymes állagú. Ha ennyire vonzó zöldségről van szó, vajon miért nem találkozunk vele gyakrabban a konyhákban?
Mielőtt nekivágnánk ennek a kérdésnek, érdemes közelebbről megismerkednünk a témával. A gasztronómia csúcsán álló éttermek például kifejezetten kedvelik ezt a zöldséget, amely gyakran megjelenik a prémium kategóriás fogásokban. Az éttermek étlapjain nem ritkán találkozhatunk vele, mint a libamáj vagy bélszín mellett szereplő alapanyag, mely a luxus ízek szinonimájává vált. De vajon tényleg luxusalapanyagról van szó, vagy csak a felesleges felhajtás övezi?
Dehogyis! Ennek a meglepően igénytelen gumós zöldségnek a kilója mindössze 1000-1500 forintba kerül. Ráadásul rendkívül alkalmazkodó: szinte bármilyen talajban megél, még a futóhomokon is. Sok kiskertben csak úgy felbukkan, mint egy váratlan vendég: a legkisebb gumója is képes újra kihajtani, így gyakorlatilag lehetetlen teljesen eltüntetni – de miért is tennénk ezt? A termése pedig korántsem érzékeny: ősszel már szedhetjük a megérett gumókat, de akár a fagyos hónapokban is a földben maradhatnak, így télen frissen kiáshatók. Mondhatnánk, hogy a természet egyfajta hűtőszekrényként szolgál számunkra.
Európai eleink már a kontinensre érkezésekor is felismerték ezt a jó tulajdonságát. Az amerikai jövevény ugyanis a 17. század elején hajózott be Európába, és gyorsan elterjedt, különösen a hidegebb vidékeken, mert jól tűri a fagyot. Magyarországon kezdetben a "szegények krumplijaként" tartották számon. A második világháború idején sok család számára szó szerint életmentő táplálék volt, hiszen akkor is termett, amikor más növények már elfagytak vagy tönkrementek.
Ha ennyiféle csodás tulajdonsággal rendelkezik, akkor tényleg rejtély, miért nem elterjedtebb a konyhákban. Talán a zöldség szokatlan, göcsörtös alakja áll a háttérben, ami miatt sokan elkerülik.
A csicsóka hámozása nem éppen a legegyszerűbb feladat, hiszen rücskös formája miatt a hagyományos módszerek nem igazán válnak be. De van egy jó hírünk: nem szükséges teljesen megszabadulni a héjától! A héja teljesen ehető, akárcsak a krumplié, és különféle elkészítési módokkal, mint sütés, főzés vagy párolás, nagyon kellemes textúrát nyerünk. Ha fiatal és zsenge gumót választunk, elég lehet egy durvább szivaccsal ledörzsölni, majd bő folyóvíz alatt alaposan megmosni, mintha csak az újburgonyát készítenénk elő. Így nemcsak időt spórolunk, hanem a csicsóka ízét is teljes mértékben élvezhetjük!
Az idősebb, vastagabb héjú zöldségeket célszerű lehet megtisztítani - egy éles hámozókés vagy zöldségpucoló segítségével óvatosan, vékony rétegben eltávolíthatjuk a héját.
Ez a zöldség éppen olyan sokoldalú, mint a burgonya vagy az édesburgonya, ráadásul nyersen is reszelhető salátákba. Ízprofilja kiválóan illeszkedik a fokhagyma, rozmaring és kakukkfű aromáihoz, de a tejszín és a dió ízével is remekül harmonizál. Sütve kívül ropogós, belül pedig krémes textúrát kap - sokan, akik egyszer megkóstolják, akár jobban is megszeretik, mint a hagyományos krumplit.
Négy izgalmas recepttel készültünk, amelyeket szeretnénk bemutatni, hogy inspiráljuk a beszerzést! Bár nem mindenhol találhatóak meg, a piacokon és online piactereken biztosan rábukkanhatsz az őszi és téli hónapokban fellelhető hozzávalókra.
A csicsóka krémes állaga és földes, meleg aromája miatt tökéletes alap egy isteni krémleveshez. Ez a leves egyszerre könnyű és tápláló, és igazi lélekmelengető fogás a hideg napokon. Újítsunk a krémleves-repertoárunkon!
A krumplipüré kétségkívül az egyik legnagyszerűbb köret, nemde? Ha igazán gazdag vajjal és tejszínnel készítjük, valamint alaposan összekeverjük, akkor egyszerűen utánozhatatlan. De ne feledkezzünk meg a csicsókapüréről sem! Ez a változat kissé halványabb színű, és nem rendelkezik a krumplipüré szilárd állagával, hiszen alacsonyabb a keményítőtartalma. Viszont a lágy, diós és édeskés íze egy izgalmas alternatívát kínál az asztalunkon.
A zöldségchipsek forradalmasították a chips világát. A régi, megszokott krumpli mellett ma már egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a cékla- és édesburgonya-chipsek is, amelyek saját rajongótáborral rendelkeznek. Ne feledkezzünk meg a házi csicsókachipsről sem, amely szintén helyet érdemel a listánkon!
Most egy különleges receptet osztok meg veletek, amelyet bátran variálhattok, hiszen a mennyiségeket úgy alakíthatjátok, ahogy csak szeretnétek. Ez a finomság szinte azonnal eltűnik az asztalról, annyira ízletes!
A csicsókát folyó vízben alaposan megmossuk, de ha szeretnénk, vékonyan meghámozzuk. A gumókat hajszálvékony szeletekre vágjuk - ehhez legjobb egy mandolin. A chipsszerűen vékony szeleteket sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük, enyhén átlocsoljuk olívaolajjal, majd 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt ropogósra sütjük, félidőben megforgatva. Már 1-520 percnél kezdjük el lesni, hogy elkészült-e. Amikor aranybarna, kivesszük, megsózzuk, és hagyjuk pár percig hűlni, hogy igazán ropogós legyen.
A házi sült krumpli verhetetlen klasszikus, amely mindig jó választás köretként. De miért ne próbálnánk ki a csicsókát is? Az elkészítése hasonló a házi tallérburgonyához vagy a hasábburgonyához, csak éppen a csicsóka gumói kisebbek, így a falatok is apróbbak lesznek. Az eredmény egy ínycsiklandó köret, amelynek a hőkezelés során krémes belsője és aranybarna, ropogós külsője garantálja az élvezetet. Kóstoljuk meg ezt a különleges változatot, és fedezzük fel a csicsóka egyedi ízét!
