Dajka Margit: a magyar színjátszás örök csillaga, akit még a legnagyobb nehézségek sem tudtak letéríteni az útjáról. Az ő tehetsége és elhivatottsága mindvégig ragyogott, még akkor is, amikor a rendszer próbálta őt megfélemlíteni. Margit megmutatta, hogy

Dajka Margit a magyar színjátszás kiemelkedő személyisége volt, aki nem csupán tehetségével, hanem szívélyes emberségével is maradandót alkotott. Élete tele volt tragédiákkal, de bátorsága és kitartása mind a mai napig inspiráló példa. Férje elvesztése is hozzájárult ahhoz a fájdalmas úthoz, amelyen végig kellett járnia.
Dajka Margit neve joggal foglalhatna helyet a legnagyobb magyar színésznők között, ám sokan a mai napig nem ismerik igazán ezt a lenyűgöző életutat és a mögötte álló kivételes emberi értékeket. Pedig ő Kossuth-díjas, valamint érdemes és kiváló művész elismerésekkel is büszkélkedhet - olvasható az ujsagmuzeum.hu-n.
Nagy és szegény családból származott Dajka Margit
Egyszerre volt egyedi tehetség, szenvedélyes művész és rendkívül empatikus lélek. Tizenkét testvér között, a mélyszegénység tüzében formálódott, míg édesanyja egyedül küzdött a mindennapok kihívásaival. Apjuk, a szeszélyes balettmester, gyakran eltűnt a családi életből, így Margit fiatalon megtanulta, milyen nehézségekkel jár a túlélés. Tízéves korában, a spanyolnátha sötét árnyékában, rikkancsként kezdett dolgozni, őt szerencsére elkerülte a betegség, így a nehéz időkben is megmaradt a reménye.
Magyarországi színészkarrierjét Hódmezővásárhelyen kezdte,a hol hamar felfigyeltek rá és a miskolci színház szerződtette őt, majd egy rövid ideig Szegeden is játszott.
Egy különös napon egy kíváncsi férfi állította meg őt az utcán, és felkérte, hogy csatlakozzon hozzá egy kávézóban egy beszélgetés erejéig. A férfi nem volt más, mint a híres költő, Ady Endre. Bár a körülmények nem voltak éppen kedvezőek, ő mégis sikeresen elérte álmait, és fiatalon színésznővé avanzsált. Barátsága Móricz Zsigmonddal szoros kötelékké fejlődött, aki sokáig titkos rajongóként írt neki leveleket. Egy dedikálás során ismerte fel a férfi kézírását, és bár a köztük lévő kapcsolat nem vált romantikus érzelmekkel telítetté, egy mély barátság született. Dajka, ahogyan ismerték, sosem volt hajlandó elferdíteni az igazságot vagy politikai irányzatokhoz igazodni. Tetteit mindig a belső meggyőződése irányította. A II. világháború alatt önként vállalta a fronton való részvételt, majd részt vett az 1956-os forradalom eseményein is. Ennek következtében gyakran zaklatták, de ő sosem engedett a nyomásnak, kitartott az elvei mellett.
Egy segítőkész és tiszta szándékú hölgy volt, aki mindig készen állt, hogy másoknak segítsen. Szíve tele volt jósággal, és a kedvességével mindenki életét világosabbá tette.
Kossuth-díját teljes egészében a rászorulók támogatására fordította, sosem vonzotta a sztárokat övező fényűzés. Mindennapjait villamoson utazva, a piacon vásárolva élte, és rendszeresen felfedezhette őt a pesti antikváriumok polcai között. Négy házassága közül az utolsó, amely Lajtos Árpád vezérkari tiszthez fűződött, különleges mélységgel bírt. 1956-ban, a háború után, amikor már halottnak hitték a férfit, újra találkoztak, hiszen Árpád keresni kezdte Margitot. Ezt követően elválaszthatatlan párosként éltek, egészen Dajka haláláig.
Súlyos egészségi állapotba került.
1985-ben Dajkánál diagnosztizálták a betegséget, miközben ugyanabban a kórházban kezelték, ahol Ruttkai Éva is ápolás alatt állt. A híres színésznő 1986. május 24-én hunyt el, 78 éves korában. Férje, aki nem tudta feldolgozni a fájdalmas veszteséget, végül a tragédia hatására mérget ivott, és így követte feleségét a túlvilágra. A múltja miatt azonban a sajtó nem számolt be erről az eseményről. A család Lajtos Árpádot egy rövid, de szívhez szóló közleményben búcsúztatta el.