Dióssi Eszter: Meglepő kísérlet: ellopják a figyelmünket, észrevétlenül hagyva minket.

Orosz rulett a Fehér Ház falai között: vajon végleg zsákutcába jutott Trump békepolitikai törekvése?

Christopher Chabris és Daniel Simons híres kísérlete során a résztvevőknek egy rövid videót kellett nézniük, amelyben egy fekete és egy fehér mezes kosárlabdacsapat mérkőzik egymással. A feladatuk mindössze annyi volt, hogy figyelmesen számolják meg, hányszor passzol a fehér mezes csapat tagjai egymásnak. A videó tempója viszonylag lassú volt, ami megkönnyítette a feladatot, hiszen nem egy izgalmas NBA mérkőzésről volt szó. Az igazi meglepetés azonban akkor érkezett, amikor a felvétel közepén egy gorillaként öltöztetett személy sétál végig a pályán, ami a figyelemelterelés hatékony példája.

Ha azt hinnéd, hogy az emberek ekkor megrökönyödve felkiáltottak: "Mit keres itt ez a majom?", nagyon tévedsz. Az emberek fele még csak észre sem vette a nagy fekete gorillás alakot.

Ha pedig most arra gondolsz: "Én aztán biztosan észrevettem volna, olyan nincs, hogy engem ilyen szinten megvezessenek", akkor pontosan úgy reagálsz, mint azok a résztvevők, akikkel utólag közölték, hogy nem vették észre a majmot. A kísérlet legérdekesebb eredménye szerintem nem is az, hogy az emberek fele nem veszi észre a majmot, hanem, hogy mennyire vakok vagyunk a saját vakságunkra is.

Később több kísérlet során újra és újra megpróbálták reprodukálni ezeket az eredményeket, és minden alkalommal megerősítést nyertek arra, hogy a figyelmünk valójában meglehetősen korlátozott.

"Bocsánat, elismételnéd kérlek, épp multitaskingoltam" - hangzott el a mondat rendszeresen egy vezető szájából, akivel sokat dolgoztam együtt. Én ezen mindig mosolyogtam, mert ez csak a "bocs, nem figyeltem" eufemizált változata volt.

Gyakran találkozunk azzal a tévhittel, hogy a nők kiválóbbak a többfeladat végzésében, míg a férfiak csupán egy dologra tudják összpontosítani a figyelmüket. Ideje eloszlatni ezt az illúziót, és tudatosítani, hogy a multitasking képessége nem nemekhez kötött, és mindenkiben rejlik a potenciál, függetlenül attól, hogy ki az.

De vajon hogyan lehetséges, hogy egyszerre vezetni tudok és a rádiót hallgatom? Emlékszel, amikor először ültél volán mögé? Akkor valószínűleg eszedbe sem jutott, hogy bekapcsold a rádiót, hogy elmerülj egy érdekes beszélgetésben. Hiszen abban a pillanatban a vezetés minden figyelmedet lekötötte – és nem is csoda, hiszen a koncentrációt igénylő tevékenységek esetében nehéz megosztani a figyelmet. A titok abban rejlik, hogy rutinos sofőrként a vezetés már szinte automatikussá válik, így szabadabbá válik a figyelmed. Ráadásul a rádiózás is sokszor csak háttérzajként funkcionál, ami nem igényel komolyabb odafigyelést.

Az, hogy valaki nem veszi észre a gorillát vagy nem tud multitaskingolni, nincs összefüggésben a kognitív képességeivel. Egyszerűen csak ilyen a figyelem természete, mint egy erős fényű zseblámpa egy sötét szobában. Csak azt látod, amit megvilágítasz. Amit a köznyelvben multitaskingnak hívunk, az valójában a figyelem gyors váltogatása.

A gorillát pedig pont azért nem veszed észre, mert az ingerekben gazdag környezetből az információfeldolgozó rendszernek muszáj kiemelnie a lényeges dolgokat és kiszelektálnia a lényegteleneket.

Számos kutatás során kiderült, hogy a folyamatosan 'multitaskingoló' egyének – akik például meccsnézés közben e-maileznek, Instagramot böngésznek és telefonálnak is – általában gyengébben szerepelnek memória- és figyelemteszteken. A gyors feladatváltás nem csupán hatástalan, hanem jelentős költségekkel is jár; ennek következtében lassabban haladunk, és az eredményeink is gyengébbek lesznek.

Miért van mindez napjainkban egyre inkább a figyelmünk középpontjában? Mert a figyelmünkért folytatott harc egyre élesebb. Az okosórád, a telefonod, a laptopod és mindenféle kütyüd folyamatosan azt kiabálja: "Nézz rám!" A közösségi média platformok algoritmusai mindent megtesznek azért, hogy fenntartsák az érdeklődésedet. Reklámok, kattintásvadász cikkek, felugró ablakok – mindezek egyetlen célért küzdenek: elrabolni az idődet és a figyelmedet. A politikai kommunikáció sem marad ki ebből a játékból, unalomig ismétli és drámaian leegyszerűsíti azokat a témákat, amelyekre a figyelmünket szeretné irányítani. "Gumicsont"-nak hívjuk sokszor ezeket a témákat. De közben észre sem vesszük, hogy a háttérben egy egész gorillacsalád ugrál és üvölt, figyelmeztetve minket a valódi problémákra, amelyek mellett elmegyünk.

Arról, hogy a világ egyre jobban harcol a figyelmünkért és hogy az emberi figyelem így működik, nem mi tehetünk. Az állandó gyors figyelemváltásoknak azonban nagy ára van. Mentális fáradtságot, hibázást, hosszú távon pedig krónikus stresszt és kiégést okozhat.

Iszonyatosan nehéz és óriási tudatosságot igényel, hogy ellenálljunk a figyelmünkért folyamatosan versengőknek. Mintha egy óvodástól azt kérnéd egy édesség üzletben, hogy ne nyúljon semmihez. De mégis, szerintem az egyetlen járható út. Íme néhány tipp, hogy hogyan tudsz nekifogni.

A figyelemünk korlátozott kincs, és ha nem saját magunk irányítjuk, könnyen mások befolyása alá kerülhetünk. Nem szükséges teljesen elzárkózni a világ zajától, de ha tudatosan és a saját elveink mentén használjuk a digitális eszközöket, jelentős lépéseket tehetünk a mentális jólétünk megőrzése érdekében.

Christopher Chabris és Daniel Simons "A láthatatlan gorilla" című műve, amely 2011-ben jelent meg a Magnólia Kiadónál, izgalmas betekintést nyújt abba, hogyan manipulálhatják érzékeink a valóság észlelését. A könyv középpontjában álló kísérlet, amelyben a résztvevők nem veszik észre a gorillát, jól szemlélteti, hogy a figyelmünk korlátozott, és gyakran figyelmen kívül hagyjuk a nyilvánvaló dolgokat is. A szerzők szakszerűen elemzik a figyelem, az észlelés és a tudatosság rejtélyes világát, bemutatva, hogy az agyunk hogyan képes "kihagyni" fontos információkat. A könyv nem csupán tudományos érdekességekkel szolgál, hanem mindennapi életünkre is rávilágít, figyelmeztetve minket a saját érzékeink megbízhatatlanságára.

Természetesen, itt van egy egyedi változat a megadott szövegről: Ophir, E., Nass, C., és Wagner, A. D. (2009). A kognitív kontroll szerepe a médiával párhuzamosan feladatot végzők esetében. A Nemzeti Tudományos Akadémia Kiadványai, 106(37), 15583-15587.

A szerző egy elkötelezett munka- és szervezetpszichológus, valamint coach, aki a "The Therapy" pszichológiai tanácsadó központ csapatának tagjaként segíti az embereket és szervezeteket a fejlődésben és a kihívások leküzdésében.