Egy oktatási reform keretein belül közel egy évtizedre felfüggesztették a történelem érettségi vizsgát.
A történelem tantárgy szinte mindig kötelező elem volt az érettségi vizsgák között, azonban létezett egy időszak, amikor néhány évfolyam, jellemzően a ma érettségizők nagyszüleinek generációja, mentesült a vizsgák alól ezen a területen.
Magyarországon az érettségi rendszerének gyökerei 1851-re nyúlnak vissza, ekkor lépett életbe az a jogszabály, amely a gimnáziumi érettségi vizsgák menetét szabályozta. Az előírások szerint a diákoknak írásban kellett számot adniuk tudásukról "anyai vagy oktatási nyelvből" és latinból, míg szóban ugyanebben a keretben hittan, egy másik nyelv, görög, földrajz, történelem és természettan tantárgyakból kellett vizsgázniuk. E rendelet alapjaiban formálta meg a magyar közoktatás rendszerét és az érettségi vizsga jelentőségét.
Tehát a történelem már akkor is, és azóta szinte minden évben kötelező vizsgatárgy.
A 70-es években a párt, látva a hazai oktatás színvonalának csökkenését, úgy döntött, hogy "reformokba" kezd. E reformfolyamat részeként 1974-ben megszüntették az érettségi vizsgák osztályozását: az addigi ötfokú értékelési rendszer helyett bevezették a háromfokozatú skálát, amelyben a diákok csak a "dicsérettel megfelelt", "megfelelt" vagy "nem felelt meg" minősítést kaphatták. Ezen kívül az egyetemi és főiskolai felvételi követelményekből eltüntették az érettségi eredményét, továbbá a kötelező tantárgyak közül a történelem is kikerült a vizsgakövetelmények közül.
A kérdés, hogy ezek az intézkedések miként járultak hozzá a magyar oktatás színvonalának emelkedéséhez, nem teljesen világos. Ugyanakkor, ahogyan Kaposi József oktatáskutató doktori értekezésében megfogalmazta, a vizsgaértékelés és a felsőoktatási felvételi szerepének átalakítása arra utal, hogy az akkori oktatásirányítás célja az érettségi vizsga szelekciós funkciójának csökkentése volt. Ezzel párhuzamosan egy olyan átfogó, a középfokú tanulmányokat lezáró záróvizsgaként kívánták elképzelni, amely a tudás és a képességek szélesebb spektrumát méri fel.
"E szemléletváltás összefüggött azzal, hogy a gimnáziumi képzés mellett kiépülő és jelentős létszámot lefedő szakközépiskolai oktatásban egyre többen jutottak el a matúrához" - mutat rá Kaposi.
A történelem tantárgy státusza valószínűleg a hatalom által szándékosan háttérbe szorítottuk, mivel valamilyen formában fenyegetést érzékelhettek benne, amely a fiatalok gondolkodásmódját negatív irányba befolyásolhatja. A hivatalos magyarázat szerint az intézkedés célja a tanulók terheinek csökkentése volt.
A bevezetett intézkedések azonban nem bizonyultak tartósnak, hiszen a következő évfolyam ismét érdemjegyet kapott az érettségi vizsgán. A történelem tantárgy még néhány évig nem volt kötelező, de 1983-tól kezdődően egészen napjainkig kötelező eleme lett az oktatási rendszernek.
Az 1956-os évben született generáció tagjai számára az érettségi vizsga emléke sokszor homályos, hiszen a pontos osztályzatra már nem emlékeznek, csak arra, hogy sikeresen megfeleltek-e a vizsgán. Érdekes módon ez a helyzet hosszú időn keresztül gondot okozott a felvételi pontszámításnál. Ha pedig most, hatvanon túli éveikben valaki úgy döntene, hogy újra belevág az egyetemi tanulmányokba, akkor is különleges átszámítási eljárásra lenne szüksége a múltbeli érettségi eredményei kapcsán.
A jelenlegi 69-78 éves korosztály számára nem volt kötelező a történelemből való érettségi vizsga.
Volt egy évfolyam, amely a többiekhez képest még különlegesebb helyzetben volt: az 1919-ben végzettek. Számukra a maturálás egyszerűen elmaradt. Ennek oka a Tanácsköztársaság intézkedése volt, amely felfüggesztette a vizsgákat, mivel azokat az uralkodó osztály tudásbeli monopóliumának tekintették.
