Megérkezett a devizahitelesek várva várt napja: a magyarok százezrei egy időben érezhettek megkönnyebbülést.

2015. február 1-je egy mérföldkő volt a hazai pénzügyi történelemben, hiszen ezen a napon 1,9 millió devizaalapú hitelszerződést forintosítottak, válaszul a bankok tisztességtelennek ítélt szerződési feltételeire. Az elszámolás során a pénzintézeteknek példátlan, összesen 734 milliárd forint értékben kellett kifizetniük vagy elengedniük bizonyos tartozásokat. A forintosítás, amely 256,5 forintos árfolyamon zajlott le, lehetővé tette, hogy a lakosság elkerülje a frank árfolyamának drámai emelkedését, amely először 300, majd napjainkra 400 forint fölé emelkedett, súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járva. Ha nem történik meg a forintosítás, az átlagos frankhitel törlesztőrészlete ma nem 160%-a lenne az eredetinek, hanem akár 270%-ra is nőhetett volna. Egy tipikus, 10 millió forintos frankhitel összes visszafizetett összege pedig 13,1 millió forintról 22,8 millióra emelkedett volna, ám a forintosításnak köszönhetően ezt a számot sikerült 19,6 millió forinton stabilizálni.

A 2008-as hitelválság kitörése óta a magyar gazdaságpolitika egyik középpontjában a lakosság devizaalapú adósságának problémája állt, különös figyelmet fordítva azokra a háztartásokra, amelyek döntően svájci frankban eladósodtak, így szembesülve az árfolyamkockázatokkal. A svájci frank a devizapiacokon menekülő devizaként funkcionált, ami jelentős mértékben megemelte a törlesztőrészleteket a helyi valutákban, beleértve a forintot is. Ez a helyzet nemcsak a magyar, hanem más közép-kelet-európai országok, mint például Lengyelország, Románia és Horvátország frankhiteles háztartásait is súlyosan érintette. A devizaalapú jelzáloghiteleket átlagosan 160 forint körüli árfolyamon vették fel Magyarországon, míg jelenleg a svájci frank árfolyama már 430 forint körül mozog, ezzel drámai terhet róva a családokra.

A banki intézkedések gyengeségeit észlelve, a 2010-ben megalakult Orbán-kormány többször is beavatkozott a helyzet kezelésébe. 2011-ben bevezették a végtörlesztést, majd az árfolyamgát rendszerét, amelyek jelentős könnyítést nyújtottak több százezer jelzáloghiteles számára. A végtörlesztés lehetősége csupán a rögzített árfolyamon végtörleszteni tudó tehetősebb kisebbségnek jelentett végleges megoldást, míg az árfolyamgát a devizaalapú hitelekkel bajlódó többségnek csupán átmeneti segítséget nyújtott, mindez pedig több százmilliárd forintos banki tehervállalást vonzott magával. Eközben a bankok egyoldalú kamatemelésekkel próbálták áthárítani a megugró forrásköltségeket, a növekvő hitelezési veszteségeket és a bevezetett banki különadók terheit a lakosságra.

A valódi fordulat 2014 áprilisában következett be, amikor is a több ezer devizahiteles közül egyesek számára végre elérhetővé vált a jogorvoslat: az Európai Bíróság Kásler Árpád ügyében a Kúriának adta át a feladatot, hogy vizsgálja meg az árfolyamrés alkalmazásának tisztességességét (vagyis a hitelfelvétel vételi és a törlesztés eladási árfolyama közötti eltérést). Ezt követően az igazságszolgáltatás gépezete megállíthatatlanná vált: a Kúria jogegységi határozatai alapján az új jogszabályok nemcsak az árfolyamrés, hanem az egyoldalú kamatemelések tisztességtelenségét is megállapították. A bankoknak kijelölt bíróság előtt, szigorú határidőn belül kellett bizonyítaniuk, hogy szerződési feltételeik megfelelnek a tisztesség kritériumainak. Ennek ellenére, a bankok többsége, marginális kivételektől eltekintve, nem tudta ezt igazolni.

Miközben az árfolyamrést és az egyoldalú kamatemeléseket tömegesen nyilvánították tisztességtelenné, az árfolyamkockázatok ügyfélre hárítását (akkori becsléseink szerint a háztartások válság miatt megemelkedett adósságszolgálati terhének közel kétharmadát) nem törölték el. A jövőbeni árfolyamkockázatok elkerülésére azonban szerencsés időzítésű döntés született: még a svájci frank árfolyamküszöbének 2015. január közepi eltörlése előtt, 2014 novemberében megállapodott egymással a kormány, a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Bankszövetség az akkori piaci árfolyamhoz közeli, előre rögzített árfolyamú forintosításról. A frankalapú hiteleket 256,5, az euróalapú hiteleket 309,0, a jenalapú hiteleket 2,16 forintos árfolyamon konvertálták forinthitelre. A forintosítás forintgyengítő hatásának kivédése érdekében a bankok 2014. november 10-11-én ehhez 8 milliárd eurónyi devizát vásárolhattak közvetlenül az MNB-től devizaforrásaik fokozatos lezárásához, a kijelölt forintosítási árfolyam közelében.

A jogszabályok végül úgy rendelkeztek, hogy az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések miatti utólagos elszámolásra és a forintosításra is 2015. február 1-jei hatállyal kerüljön sor. A svájci frank piaci árfolyama ekkor már jóval az előre rögzített forintosítási árfolyam fölött járt. Az elszámolás a már korábban lezárt hitelszerződéseket is érintette. A változásokról és kapcsolódó jogaikról a devizaalapú jelzáloghitellel rendelkezők 2015 tavaszán kaptak értesítést banki levélben. Az egész procedúra lebonyolítása a magyar bankszektor újkori történetének egyik legnagyobb informatikai és adminisztratív projektje volt. Az elszámolás során átlagosan 393 ezer forint tisztességtelenül felszámított összeget téritettek vissza a hitelező intézmények, a jelzáloghitelek átlagos visszatérítési összege 718 ezer, a nem jelzáloghiteleké 201 ezer forint volt.

Összességében több mint 2400 milliárd forintnyi jelzáloghitel forintosítására került sor, és az elszámolási folyamat során 734 milliárd forint értékben térítettek vissza tisztességtelenül felszámított összegeket a hitelezőknek, kamatos kamattal együtt. Ez a lépés 1,9 millió devizaalapú hitelszerződést érintett.

A frankalapú lakáshitelek átlagos havi törlesztőrészlete az aktuálishoz (nem az eredetihez!) képest 26100 forinttal, 25%-kal csökkent, átlagos aktuális tőketartozása pedig 8 millió forintról 6,5 millió forintra esett. Mindössze 15% volt azok aránya, akiknek nem csökkent a törlesztőrészlete.

A hitelek új kamatszintjére jogszabályi korlátozások léptek életbe, így a kamatok jóval alacsonyabb szintre estek az elszámolás előttihez, akár a kezdetihez képest is. Mivel a forintosított jelzáloghitelek 3 havi BUBOR mint referenciakamat szerint kamatozódtak tovább, a kamatkörnyezet csökkenése további törlesztőrészlet-csökkenést hozott több százezer család számára, ők később a 2022-ben bevezetett kamatstopnak is haszonélvezői lettek. 2015 későbbi részében a tisztességtelen kamatemelésen áteső forinthitelek, a devizában törlesztett devizahitelek, a személyi kölcsönök és az autóhitelek elszámolása (illetve ahol ez releváns, a forintosítása) is megtörtént.

Kiszámoltuk, hogy milyen hatással volt a forintosítás egy 2007 elején felvett, 20 évre szóló 10 milliós frankhitelre. E hitel törlesztőrészlete a kezdeti 157 frankról 2015 januárjára már 292 frankra emelkedett, míg napjainkban körülbelül 430 frank körüli forintárfolyam lenne érvényben. Ez azt jelenti, hogy a törlesztőrészlet a kezdeti összeg 270%-ára nőtt volna, azonban a forintosítás következtében ez az emelkedés 160%-on megállt.

A jelenlegi helyzet szerint a hitelfelvevő 10 milliós kölcsönére, ha figyelembe vesszük a kamatokat is, összesen 13,1 millió forintot kellett volna visszafizetnie, amennyiben az árfolyamváltozások nem léteztek volna. Itt fontos megjegyezni, hogy a forintosítás hatásait figyelembe véve, a kamatok mértékét a későbbi elszámolás érdekében változatlanul számoltuk, noha a jogszabályi módosítások sok esetben a kamatok csökkentéséhez vezettek. Az árfolyamváltozások figyelembevételével viszont ennek a hitelnek a visszafizetett összege a mai napig már 22,8 millió forintra rúgna. Azonban a 2015. február 1-jén életbe lépett forintosítás következtében a visszafizetések összegét sikerült 19,6 millió forintra korlátozni.

A forintosítás és az elszámolás utólagos megítélése kettős: a forintosítás jegybanki számításokkal jól megalapozott, ugyanakkor ritka szerencsés időzítésű döntés volt, hiszen a jegybank devizatartalékának arányos mértékű bevonásával még a svájci frank árfolyamának 2015. januári elszállása előtt, 2014 novemberében sikerült a szükséges bankközi műveleteket végrehajtani hozzá. Ezermilliárd forintokban mérhető gazdasági áldozatot sikerült ezzel idejében kivédeni. Ugyanakkor az elszámolás egyes alapelvei, szerződéses feltételek tömeges tisztességtelenségének válogatás nélküli kimondása és a bankok teherviselő képességének a végletekig való kihasználása joggal adott okot számos vitára és felháborodásra. A lakosság kétségtelenül nagyot nyert az akción, még ha ezt közvetlenül sokan nem is érezték, hiszen nem az eredeti, hanem az aktuális, tragikusan megemelkedett tartozásuk csökkent az elszámolás következtében jelentősen. Mindent egybevetve a devizahiteles forintításra és elszámolásra okot adó, válság előtti és válság közbeni gazdaságpolitikai hibák nagy tanulságokkal jártak a jövőre nézve is.