Lehetséges-e, hogy Európában polgárháború törjön ki?

Ross Douthat - aki egyébként konzervatív újságíró - elsősorban saját, amerikai perspektívájából közelítette meg a kérdést. Visszaemlékszik, hogy a közelmúltban több kulturális termék is feldolgozta már egy második amerikai polgárháború lehetőségét - például a 2024-es Polgárháború című film. Azonban hangsúlyozza, az elképzelés földtől elrugaszkodott, és felsorolja, hogy korábbi írásaiban milyen érvekkel támasztotta alá állítását, mely szerint az Egyesült Államokban nem lesz polgárháború.

A szerző álláspontja szerint számos érve, amely az Egyesült Államokban a polgárháború lehetőségével szemben fogalmazódik meg, Európára is vonatkozik. Az öregedő és viszonylag jólétben élő társadalmak általában kevésbé hajlamosak a szervezett erőszakra, és nem léteznek olyan politikai mozgalmak, amelyek világosan forradalmi célokat tűznének ki maguk elé.

A konzervatív újságíró azonban nagyon fontos különbségre is felhívja a figyelmet: amíg az Egyesült Államokban elsősorban a liberális gondolkodók figyelmeztetnek polgárháborúra a trumpizmus és a populizmus térnyerése miatt, addig kontinensünkön inkább a konzervatív körök vizionálnak erőszakos társadalmi összecsapást - a bevándorlók, és az úgynevezett "őslakos" fehér európaiak között. Ezek a szerzők ilyen - a polgárháborús veszély szempontjából - európai gócpontokként azonosítják a sok bevándorlót befogadó Franciaországot és az Egyesült Királyságot.

A társadalmi feszültségek az említett két országban elsősorban abból erednek, hogy a bevándorlók integrációja nem valósul meg hatékonyan. A publicisztika így fogalmaz: "A nemzetiségi és vallási eltérések kétségtelenül markánsabbak Európában, mint az Egyesült Államokban: a párizsi vagy marseille-i külvárosi bevándorló közösségekben sokkal erőteljesebb a kulturális elkülönülés, mint Los Angelesben vagy Chicagóban, és sokkal élénkebb az elégedetlenség, amely könnyen zavargásokhoz vezethet."

Douthat véleménye szerint az európai liberális demokráciák hatékonyabban képesek eltávolítani a fehér lakosság szorongásait politikai napirendjük középpontjába állító szereplőket a hatalomból, mint az Egyesült Államokban. Ugyanakkor ez az erőfeszítés azt vonja maga után, hogy az európai kormányok egyre inkább antidemokratikus és tekintélyelvű módszerekhez folyamodnak.

Franciaországban és az Egyesült Királyságban az elit törekvései, ahogy azt a szerző megfogalmazza, komoly kérdéseket vethetnek fel a politikai vezetés hitelességével kapcsolatban. A legitimitás elvesztése következtében erőszakos zavargások kirobbanásához vezethet, amelyeket mind az etnikai kisebbségek, mind pedig a korábbi életformájukat fenyegetve érző európai őslakosok generálhatnak. Ezek a közösségek úgy érezhetik, hogy a rendszer nem képviseli őket, és ennek következményeként a feszültségek fokozódhatnak. Az ilyen helyzetek akár az őslakosok és az újonnan érkezők közötti konfliktushoz, vagy akár két kisebbségi csoport, például a hindu és muszlim közösségek közötti összecsapásokhoz is vezethetnek, amint azt az angliai események is tükrözik – állítja a konzervatív elemző.

A szerző éles kritikát fogalmaz meg azzal a nézettel szemben, miszerint Amerika instabilitását a trumpizmus és a populizmus okozza, míg a liberális Európa - ezeknek az eszméknek a háttérbe szorításával - megőrizte egyensúlyát. Állítása szerint azonban a helyzet sokkal bonyolultabb: Európa gondjai talán sokkal mélyebbre nyúlnak, és a populizmus visszaszorítására tett erőfeszítések akár a liberális rendszer összeomlásához is vezethetnek. Ezt a fenyegetést tovább fokozza a kontinens demográfiai válsága és a gazdasági stagnálás kihívásai.

Konklúzióként a szerző Aris Roussinos pesszimista, de nem apokaliptikus nézeteit osztja: szerinte Európában valószínűbbek a szétszórt erőszakos zavargások, mint a valódi polgárháború. Fontos megkülönböztetni a mindennapi rendzavarásokat a rendszerszintű összeomlástól, - valami olyasmi jövőt vizionál mint a az 1960-as és 1970-es évek Amerikája, ahol a faji zavargások és konfliktusok gyakoriak voltak, de nem volt valódi fegyveres konfliktus a társadalmi csoportok között.

S a fegyveres konfliktus lehetőségét eleve sokkal csekélyebbnek tartja itt, mint az Egyesült Államokban, ugyanis a lakosság sokkal nehezebben jut fegyverhez, mint az óceán túlpartján. Emellett azt is fontos különbségnek tartja, hogy a centralizált európai országok sokkal hatékonyabbal fel tudnak lépni a fel-fel lobbanó lokális erőszakhullámokkal, mint az Egyesült Államok tud.

Európa különböző részein találhatók olyan városrészek, ahol a magas bevándorlói arány, a társadalmi kirekesztettség és a kulturális elzárkózás együttese feszültségeket szül. Ezek a tényezők nemcsak a mindennapi életet nehezítik meg, hanem a jövőbeni erőszakos összecsapások lehetőségét is felvetik. Franciaországban például Párizs külvárosai, valamint Marseille északi negyedei gyakran kerülnek a figyelem középpontjába, hiszen zűrzavaros események, rendőrségellenes megmozdulások és súlyos társadalmi válságok árnyékolják be mindennapjaikat. A legutóbbi esetben a Bajnokok Ligája döntőjét ünneplő tömeg egy része Párizsban rendbontásra ragadtatta magát, ami újfent rávilágított a helyzet súlyosságára.

Svédországban Stockholm külvárosi területei, valamint Malmö egyes városrészei gyakran válnak a tüntetések és autógyújtogatások színhelyeivé, ahol a rendőrségi összecsapások sem ritkák.

Az Egyesült Királyság észak-angliai városaiban, mint Birmingham, Luton és Leicester, feszültségek tapasztalhatók, különösen azokban a területeken, ahol muszlim és hindu közösségek élnek együtt. Ezek a települések különleges színhelyei a kulturális találkozásoknak, de a kölcsönös megértés hiánya néha konfliktusokhoz vezet.

Miközben számos bevándorlóközösség sikeresen integrálódott a helyi társadalmakba, bizonyos területeken párhuzamos társadalmak alakultak ki, ahol a helyi normák, törvények és értékek háttérbe szorulnak. Ezen felül a politikai vezetés sok esetben csak késlekedve reagál a felmerülő problémákra. Ross Douthat véleménye szerint ugyan egy nyílt polgárháború valószínűtlen, azonban ezek a gócpontok komoly kihívást jelentenek Nyugat-Európa társadalmi stabilitása szempontjából.