Ez a kis balatoni falu mostanra a legbájoltabb titkok egyikévé vált – még nem özönlötték el a turisták, így megőrizte eredeti varázsát.
A Keszthelyi-fennsík festői tájain, erdőkkel ölelt völgyben bújik meg Nemesvita, amely könnyedén elérhető a 84-es főútról. Az odavezető út egy gyönyörű jegenyesor kíséretében kanyarog, ami már önmagában is egy kellemes élményt nyújt az utazónak.
Gyalogosan számos festői túraútvonal vár felfedezésre. Nemesvital egyedülálló bájával sokan a Balaton-felvidék egyik legszebb településeként emlegetik, köszönhetően kanyargós utcáinak, a parasztbarokk stílusjegyekkel díszített kúriáinak és a hangulatos pataknak, amely a welovebalaton.hu szerint varázslatos atmoszférát teremt.
A falu a Tapolcai-medence nyugati szegletében helyezkedik el, éppen a Keszthelyi-fennsík keleti peremén, csupán három kilométerre északra a gyönyörű Balatontól. E település különböző részei közé tartozik Törekpuszta, Szúnyogmajor és Feketecser, mindegyik saját karakterével és varázsával hozzájárulva a falu egyedi hangulatához.
Lesencetomaj észak irányból, Raposka északkelet felől, Hegymagas pedig keletről öleli körbe a települést. Délkelet irányban Szigliget, míg dél felől Balatonederics található. A délnyugati határt Balatongyörök, nyugaton Vállus, északnyugaton pedig Lesencefalu alkotja. A legközelebbi város, amelyet elérhetünk, Tapolca.
A Balaton-felvidék rejtett kincse, a festői Vita község lenyűgöző panorámájával, nyugalmat árasztó népi lakóházaival és történelmi borospincéivel várja a látogatókat.
A kis település már a 13. században is lakott volt, a Tornai nemzetséghez tartozó Tiba birtokaként említik.
A település története egészen az Árpád-korig nyúlik vissza, és a hagyományok szerint templomát a templomos lovagok emelték a 12. század végén. Ez a román stílusú épület számos egyedi, rendi jellegzetességet hordoz: keletelt elhelyezkedése, egyhajós kialakítása, valamint az egyenes szentélyzáródás mind figyelemreméltó. A karzattal és cseh boltozattal díszített belső tér, továbbá a finom kőfaragások különleges atmoszférát teremtenek. A templom ékessége az építtető lovag címere, amely két medve- vagy vadkanfőből áll, és ma is a bejárat fölött figyel. A plébánia épülete a valaha itt állt lovagház maradványa, mely egykor kőfallal volt kerítve, és a hozzá tartozó istállók is megmaradtak, így a múlt emlékét őrzik.
A tatárjárás korában a lakosság egy része a síkság veszélyei elől a biztonságosabb szurdokokba menekült, ami hozzájárult a falu jelenlegi elhelyezkedésének kialakulásához.
Vita lakói a középkorban jómódúak lehettek: a 14. század elején a pápai tizedjegyzék szerint a környék második legnagyobb adófizető települése volt.
A középkori templom védőszentjei közül Szent András, Szent Benedek és Szent István emelkedik ki, utóbbi nevét 1778-ban újraszentelésével ismét életre keltették. Vita, amely a török uralom idején sem semmisült meg teljesen, templomával és plébániájával megőrizte jelentőségét. Ezen felül a környező falvak is hosszú ideig e templom egyházi irányítása alatt álltak.
A falut történelmileg meghatározta a templomosok jelenléte, akiket a kor királyai - látva hűségüket és diplomáciai szerepüket - bőségesen jutalmaztak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Vita, bár ma apró község, egykor a térség egyik meghatározó települése volt.
