Egy félhavi bérbe került akkoriban egy trapper farmer.
Az elindítás nem volt zökkenőmentes, hiszen a pártvezetés nem fogadta kedvezően a kezdeményezést.
A pártvezetés nem nézte kedvezően az Amerikából begyűrűző indigókék divatot, de tehetetlenségük miatt nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Az ecseri piacon ugyanis rendre pillanatok alatt elkapkodták a "nyugatról" érkezett, majdnem egyhavi bérbe kerülő, 980 forintos Levi Strauss farmereket.
A magyar márka létrejöttéhez nem csupán a piaci kereslet volt szükséges, hanem egy különleges látásmód is, ami Nádas Sándor, az állami ruhabolthálózat vezetője révén valósult meg. Ő felismerte a lehetőséget, és mélyen ismerte a helyi viszonyokat, így tudta, hol találhatók a megfelelő gyártási kapacitások ahhoz, hogy az itthon még nem elérhető nyersanyagot előállítsák. A kulcsszereplő a kirakatrendező kolléganője férje volt, aki a Lenfonó és Szövőipari Vállalat energetikáért felelős szakembere, és ő segítette összehozni a nagy álmokat szövögető üzletvezetőt a vállalat vezetőségével.
Nádas Sándor így idézte fel a kezdeteket: „Rábeszéltem őket, hogy kezdjenek el farmervásznat gyártani import indigókék fonalból. A fazonhoz egy különleges, kevésbé ismert svájci márkát választottunk, és a márkanevére pályázatot írtunk ki. Végül a Trapper név került ki győztesként, és az ötletgazda 500 forinttal gazdagodott az elismerésért.”
Az első Trapper farmer, amely 1978-ban készült, igazi kincsként áll a márkabolt vitrinjében, és büszkén mutatják meg mindenkinek, aki betér. A relikviát nem lehet megvásárolni vagy felpróbálni; az anyaga olyan frissnek tűnik, mintha éppen most hagyta volna el a műhelyt, csupán a szabása árulkodik az eltelt 47 évről. A címkén, apró betűkkel olvasható szöveg hirdeti: "Az alapanyag gyártója, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat termékével kívánjuk elnyerni az Ön tetszését." Néhány sorral lejjebb pedig egy hat számjegyű budapesti telefonszám figyelmeztet a korabeli technika világára.
1978-ban egy Trapper farmer ára 600 forint volt, ami több mint másfél havi átlagfizetésnek felelt meg. Ennek ellenére a vásárlók tömegesen keresték a terméket, ami arra ösztönözte a gyárat, hogy az eredeti tervekhez képest háromszorosára növelje a termelést.
A Trapper sikeresen megérkezett, és a Népköztársaság (jelenleg Andrássy) úti bolt előtt hosszú sorok kígyóztak.
A kereskedő szerint tízmillió emberből egymillióan álmodtak arról, hogy farmerré váljanak.
A váratlan siker nem keltett túlzott örömet az irigyek körében: Nádas Sándor hirtelen négy hónapos katonai szolgálatra kapott behívót, és a helyzetet csak súlyosbította, hogy alig néhány héttel korábban született meg első kisfia. A pártvezetés sem nézte jó szemmel a farmer életmódját; az országos nyugati divatot meghonosító boltja miatt rendszeresen kommunista szemináriumokra kellett járnia, ami nemcsak hogy időt rabolt el tőle, hanem igyekeztek ezzel is megnehezíteni a dolgát.
Úgy vélik, a hatalom ellenállása akkor kezdett megingani, amikor a régi pártfunkcionáriusok, akik megszokott szövetnadrágjaikban jártak, háttérbe szorultak, és helyüket a farmeres fiatalok vették át. A nyolcvanas évek közepére az indigókék farmer már teljesen elfogadottá vált, és a divat világában is jelentős szerepet kapott. Ekkoriban a Levis és a Wrangler márkák is megjelentek a magyar piacon, és a gyártásukhoz használt gépsorok, ahol korábban a Trapper készült, most már ezekkel a neves brandekkel foglalkoztak. A helyi farmerek pedig öt évre eltűntek a boltok polcairól. A rendszerváltás után azonban az üzletember visszaszerezte a gyártási jogokat, és megnyitotta a márkaboltját Budapesten, ezzel újraélesztve a magyar farmer hagyományát.
Már nem csak indigókék, hanem mindenféle, azóta hétköznapinak számító színekben és sokféle szabásban készülnek a magyar farmerek. A címke, a logó és a minőség nem változott. A pult fölött pedig az eredeti grafikáról néz le a vásárlókra Trapper Misi, azaz Kocsis Mihály modell, színész és kaszkadőr, a márka reklámarca.
