Kleopátra utolsó titkának felfedezése: A történelem újraértelmezése - Exkluzív beszélgetés dr. Kathleen Martínez régésszel A régészet izgalmas világában ritkán adódik olyan lehetőség, amely képes felforgatni a múltat. Dr. Kathleen Martínez, a neves régés

Néhány órányi utazás után eljuthatunk egy varázslatos kisvárosba, ahol a Duna partján magasodó vár ősszel egészen bámulatos látványt nyújt.

Kleopátra, az ókor legismertebb és legbefolyásosabb női uralkodója, a történelem egyik legelragadóbb és legmisztikusabb alakja. Érdeklődés és rajongás övezi életét, amely a mai napig tart, hiszen legendás szépsége és intelligenciája a kultúra számos területén inspirációt nyújt. Ezzel szemben a sírjának pontos helye a régészet egyik legnagyobb rejtélye maradt. Kleopátra, valamint római szeretője és szövetségese, Marcus Antonius i.e. 30-ban hunyt el, és a korabeli írók szerint együttesen temették el őket. Azonban a temetkezési helyük megtalálása mindeddig elkerülte a kutatókat, így a titok továbbra is megoldatlan marad.

Dr. Kathleen Martínez, dominikai régész, jogász és diplomata, gyermekkora óta fellelkesülten kutatja Kleopátra rejtélyét. Életét arra szentelte, hogy megfejtse a több mint kétezer éves titkot, amely körülveszi az egyiptomi uralkodónőt. Húsz éven keresztül nyomozott Kleopátra sírjának nyomában, és most úgy tűnik, hogy végre elérte célját csapatával együtt. A nyomozás során egy ősi templomkomplexum, a Taposiris Magna és az ahhoz tartozó település közelében, Alexandriától nem messze, felfedeztek egy hatalmas, elsüllyedt kikötő maradványait, amelyek új fényt vethetnek a fáraó életére és halálára.

Dr. Kathleen Martínez a Feminának adott exkluzív interjút az óriási felfedezésről, ami megváltoztathatja a történelmet. A kutatás és a felfedezés részleteit pedig a NatGeo csatornán, szeptember 27-én 20 órakor debütált Kleopátra utolsó titka című dokumentumfilmben mutatták be. A részt október 10-én 21 órakor nézheted újra.

Elképesztően inspiráló számomra a kitartásod, a céltudatosságod és a szenvedélyed. De miért éppen Kleopátra sírjának felkutatása lett a célod? Mi áll ennek a mögött, és mi hajtott téged ebben a felfedezői küldetésben?

Gyerekkorom óta szenvedélyesen érdekelt a téma. Egy nap bementem apám könyvtárába, hogy megkeressem Shakespeare Antonius és Kleopátra című művét. Amikor apámat kérdeztem a könyvről, azt mondta: "erre a királynőre nem érdemes időt vesztegetni". Pont ekkor kezdődött minden, mert ez csak még jobban felébresztette bennem a vágyat az iránt, hogy elolvassak mindent az életéről és a tetteiről.

Akkor értettem meg, hogy ő valójában egy propaganda áldozata volt.

Ezt követően hosszú éveken keresztül szinte minden elérhető írást átnéztem vele kapcsolatban, és felfedeztem, hogy sokkal bonyolultabb és gazdagabb történelmi figura volt, mint ahogyan azt Nyugaton általában elképzeljük.

Volt valaha olyan pillanat az életedben, amikor úgy érezted, hogy minden erőd elfogyott, és a legjobb lenne feladni?

Nem, soha. Éveket szenteltem Kleopátra életének és halálának tanulmányozására. Volt valami a halálában, ami teljesen lenyűgözött, ezért úgy döntöttem, hogy elkészítem az ókori Alexandria térképét. Büntetőjogászként elkezdtem kutatni azt, hogy melyek lehettek azok a lehetséges helyek, ahol Marcus Antoniusszal együtt eltemethették.

Soha el nem tudtam volna képzelni, hogy egyszer a Taposiris Magna romjaihoz vezet az utam. Az első látogatásom során pedig megerősítést nyertem arról, hogy tényleg a megfelelő helyen járok. Eddig sosem merült fel bennem a sír felfedezése vagy keresése, de amikor ott álltam, egy különös érzés kerített hatalmába: tudtam, hogy itt található az ő végső nyughelye.

Milyen módszerekkel ösztönözted és bíztattad a csapatot, hogy ne adják fel a kutatást, amikor már a feladás gondolata foglalkoztatta őket?

Amikor nekikezdtem a projektnek, az egyiptomi kormány csupán két hónapot biztosított számomra. Minden erőmmel próbáltam meggyőzni a bizottság tagjait, de ők határozottan kijelentették, hogy nem kívánnak túl sok időt pazarolni rám. Az ásatás első négy hete valójában a terület alapos dokumentálásával telik, szóval valójában nem is ástunk: rajzoltunk, mértünk és jegyzeteltünk. Így valójában csak négy hét állt rendelkezésemre a felfedezésekre.

Az utolsó héten a csapatom hangulata egyre inkább feszültté vált, és a csalódottság egyre mélyebbre hatolt. Az erőfeszítéseink ellenére semmiféle eredményt nem tudtunk felmutatni, és többen végül úgy döntöttek, hogy elhagyják a projektet. A hitük megingott, és úgy vélték, hogy ez a hely nem érdemli meg a fáradozásainkat. Ekkor már csak én maradtam, és kénytelen voltam egyedül folytatni a munkát. Próbáltam irányítani a még ott lévő munkásokat, de rendkívül nehéz napok következtek. Az utolsó nap volt a legnehezebb: mindenki azt próbálta a fejembe verni, hogy adjam fel, mert szerintük itt semmi esélyünk sincs rá, hogy bármit is találjunk. Én azonban határozottan hittem, hogy csupán idő kérdése, és a kitartásunk végül meghozza gyümölcsét.

- Nőként szembesültél nehézségekkel, extra kihívásokkal a karriered és az Egyiptomban végzett munkád, kutatásaid során?

Igen, voltak nehézségeim. Például a kultúra nagyon más, mint az enyém. Emellett maga a környezet is kihívást jelent. Nem egy nagyvárosban dolgozom, hanem a sivatagban, és ez is olyan probléma, amivel meg kell küzdeni. Amióta ezen a projekten dolgozom, több politikai felfordulás is történt: a 2011-es Arab tavasz, majd 2013 eseményei. Voltak tehát politikai bonyodalmak is, de mindezek ellenére úgy érzem, nincs jobb hely a világon, ahol lehetnék, mint Egyiptom.

Mik voltak azok a döntő jelek, amelyek a Taposiris Magna felfedezéséhez irányítottak? Milyen okok húzódtak meg amögött, hogy ezt a helyszínt tartottad a kutatás kezdetének ideális választásának?

Létrehoztam egy részletes térképet az ókori Alexandria városáról, amelyen kiemeltem azokat a templomokat, melyek Kleopátra számára potenciálisan megfelelő helyszínek lehettek. Külön figyelmet fordítottam arra a fontos körülményre, hogy a fáraónő halála egy vallási rituálé kezdetét jelentette, amelynek vége az ősi szokások szerint egy templomi temetés kellett hogy legyen. De vajon melyik templomot választhatták? Az ókori történetírók, köztük Plutarkhosz, azt állítják, hogy a temetése Ízisz templomának közelében zajlott - ez volt az első fontos nyom, amelyet felfedeztem. Az általam tanulmányozott 21 templom közül azonban egy különösen feltűnő volt: ez a templom 46 kilométerre helyezkedett el a Királyi Negyedtől.

A templom rejtélye teljesen elbűvölő, hiszen senki sem tud róla semmit. Ez az egyedüli Egyiptomban, amely körül olyan titok lengi körül, hogy még a legképzettebb történészek is tanácstalanok. Nincs adat arról, hogy kinek állították, ki volt az építője, vagy hogy mely istenek tisztelete zajlott a falai között. Ekkor merült fel bennem egy izgalmas kérdés: vajon nem Ízisz istennőnek szentelhették ezt a titokzatos helyet?

Éppen ez a tudásbeli űr keltette fel a gyanakvásomat, és arra késztetett, hogy azt sejtsem, talán egy rejtély burkolózik Taposiris Magna környékén.

Más egyiptomi fáraók grandiózus piramisok alatt pihennek az örökkévalóságban, de Kleopátra, a híres és misztikus királynő sírja még mindig rejtélyes homályba burkolózik. Miért is maradt el rejtve ez a legendás nő temetkezési helye, aki nemcsak szépségével, hanem politikai zsenialitásával is lenyűgözte a világot? Talán a sors iróniája, hogy a legnagyobb hatalmú nő sírja nem kapta meg azt a méltóságot, amely járna neki, vagy talán a történelem lapjai őriznek egy titkot, amely idővel napvilágra kerül.

Azért, mert ő volt Róma egyik legnagyobb ellenfele. A rómaiak terve az volt, hogy élve elfogják, és a fővárosba hurcolják, ahol láncokkal megkötözve mutogatnák. Soha nem tudták elfogadni, hogy egy nő lehet okos, erős és hatalommal bíró. Kleopátrát arra akarták használni, hogy példát statuáljanak: a nőknek nem szabad hasonlítaniuk hozzá. Octavianus mindenáron Rómába kívánta vinni, de Kleopátra nem akarta, hogy ellenségként megalázva vonuljon fel a város főterén.

Ezért keresett egy módot, hogy megszabaduljon a rómaiaktól, és olyan helyet talált, ahol senki sem lelhet rá.

Így akart férjével, Marcus Antoniusszal együtt élni egy másik létformában - az örök életben.

Nem kívánta, hogy Róma fogságába kerüljön, hiszen meg volt győződve arról, hogy az ott rá váró végzet elviselhetetlenül borzalmas lenne. Láncokba verve cipelték volna végig a város forgalmas utcáin, mint valami győztes csatában legyőzött harcost. De ő nem engedte, hogy ez a sors rátaláljon. Végül ravaszabb volt a rómaiaknál, és méltósággal, a saját döntése szerint távozott az életből.

Kleopátra szépsége a történelem folyamán mindig is lenyűgözte az embereket, és ma is ikonikusnak számít. De vajon tényleg olyan varázslatos volt, mint ahogyan a legendákban ábrázolják? A saját korában is elismerték vonzerejét, vagy inkább politikai és intellektuális képességei miatt emelkedett ki? A szépség fogalma ugyanis nem csupán külsőségekből áll, hanem a személyiség, a karizma és a jelenlét is hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki emlékezetes legyen.

Az érmék sokfélesége, amelyeken Kleopátra arca látható, izgalmas képet fest róla. Néhány érmén ragyogó szépséggel tündököl, míg mások esetében ez a vonás nem annyira hangsúlyos. Ha valóban az ő alakját tükrözik, akkor csak azok az érmék érdemlik meg a figyelmet, amelyeken a "Kleopátra VII." felirat olvasható. Ezek az érmék az egyetlen fennmaradt képi ábrázolásai, amelyeket különböző helyszíneken vertek, és ezáltal egyedülálló betekintést nyújtanak a fáraó életébe és megjelenésébe.

Ugyanakkor elképzelhető, hogy szándékosan nem akart túlságosan nőiesnek mutatkozni, hanem inkább erősnek, férfiasnak - olyannak, aki képes Egyiptomot uralni.

Fiatalabb éveiben is találkozhatunk olyan ábrázolásokkal, amelyeken különösen vonzóan néz ki. Meg vagyok győződve arról, hogy igazán szép nő volt.

Az én véleményem szerint azonban ennél is lényegesebb az a személyiség, amely e lenyűgöző királynő mögött húzódott meg. Rendkívül erős és karizmatikus egyéniség volt.

Kleopátra személyével kapcsolatban számos tévhit él a köztudatban. Az egyik leggyakoribb félreértés, hogy szépsége volt az egyetlen vonzereje, pedig politikai intelligenciája és diplomáciai készségei is kiemelkedőek voltak. Ezen kívül sokan azt hiszik, hogy az utolsó fáraó egyiptomi volt, holott valójában görög származású, a Ptolemaiosz dinasztia tagja. Emellett a híres romantikus kapcsolatai, például Julius Caesarral és Marcus Antoniusszal, gyakran elhomályosítják a politikai szerepét, amelyben jelentős hatással volt Egyiptom történelmére. Végül, sokan úgy vélik, hogy Kleopátra elbűvölő szépsége volt a legfőbb erőssége, pedig ő inkább a karizmájával és a bölcs döntéseivel tűnt ki a korabeli világban.

A legelterjedtebb tévhit az, hogy az emberek nem ismerik fel: Kleopátra valójában egy rendkívül intelligens és művelt nő volt. Kilenc nyelvet beszélt folyékonyan, beleértve a korának legfontosabb nyelveit is. Már gyermekkorában, a királyi palotában apjának tolmácsolt, bizonyítva ezzel kiemelkedő tehetségét és szellemi felkészültségét.

Orvosi tudással bírt, filozófiai mélységeket kutatott, harcos királynőként vezette népét, isteni erőkkel rendelkezett, és még a szépségápolás terén is otthonosan mozgott.

Ő egy különleges lélek volt, aki azt vallotta, hogy a nem csupán egy címke, hanem a belső értékek és a személyiség határozzák meg az embert. Meggyőződése volt, hogy a nők is képesek a vezetésre, és nem akarta magát férfiként ábrázolni, ahogyan Hatsepszut fáraó tette, aki hamis szakállat viselt, hogy megszilárdítsa hatalmát. Kleopátra világosan kifejezte elképzeléseit: "Nekem erős jellem jutott, és nőként is egyiptomi fáraó lehetek."

Ezért is azonosította magát Ízisz istennővel, és használta őt mint mítoszt és szimbólumot. Éppen ezért csodálom annyira: mert megpróbálta megváltoztatni a fennálló rendet, és olyat tett, amit előtte senki más.

Milyen bizonyítékok támasztják alá leginkább, hogy valóban Kleopátra nyughelyére bukkantatok? Milyen tárgyakat találtatok, amelyek arra utalhatnak, hogy valóban az ő sírját fedeztétek fel?

Felfedeztünk egy lenyűgöző nekropoliszt, amely Kleopátra korára, az időszámításunk kezdetére, egészen az első századra nyúlik vissza. A helyszínen fellelt sírok különleges betekintést nyújtanak a múltba, hiszen itt olyan személyek pihennek, akik szoros kapcsolatban álltak Kleopátrával: hivatalnokok és katonák, akiket a történelem során kiemelkedő szerepük miatt emeltek ki. Éppen ezért folytatjuk a kutatásokat a sír körül, hogy még többet megtudhassunk e titokzatos időszak életéről.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy jó úton haladunk, és csak idő kérdése, hogy rátaláljunk a keresett dolgokra.

Minden egyes ásatási szezon során úgy érezzük, mintha egyre inkább felfedeznénk a titkokat, amelyek a múlt mélyén rejlenek.

- Mennyi időt fog igénybe venni a feltárás? Körülbelül mikor válhat biztossá, hogy valóban Kleopátra sírját fedeztétek fel?

Ezt soha nem lehet tudni: Egyiptom homokja rengeteg titkot rejt. De úgy gondolom, most két lehetséges helyszínünk is van. Lehet ez a nagy nekropolisz, vagy akár a víz alatti terület is. Óriási feladat áll előttünk. Arra számítok, hogy ha megtaláljuk a sírját, abban olyan feliratok lesznek, amelyek egyértelmű bizonyítékot adnak arra, hogy ez Kleopátra sírja. Addig is folytatjuk a keresést.

- Ha tényleg rábukkantatok Kleopátra sírjára, az forradalmasíthatja a történelmi narratívát. A régészet és a történelem határvonalán új fény derülhet a fáraók utolsó uralkodójának életére és halálára. Olyan információk kerülhetnek napvilágra, amelyek átformálhatják a római birodalom és Egyiptom kapcsolatáról alkotott elképzeléseinket. Képzeljétek el, milyen izgalmas lehetőségek nyílnának meg a kultúrák kölcsönhatásának, politikai játszmáinak és Kleopátra valódi örökségének megértésében! A sír felfedezése újraértelmezheti a történelmi eseményeket, és talán még új kérdéseket is felvethet a hatalom, a női szerepek és a történelem írásának módszerei kapcsán.

Egy ilyen felfedezés mérföldkő lenne a történelmünkben, hiszen a görög fáraók, mint Nagy Sándor és Kleopátra, körüli titokzatos múlt sokáig rejtve maradt. Jelenleg egyetlen sír sem áll rendelkezésünkre, amely ezt a korszakot képviselné. Ennek a hiánynak a pótlása páratlan lehetőségeket nyújtana a tudomány számára. Képzeljük el, ha Kleopátra sírját találnánk meg, aki a Ptolemaida-dinasztia meghatározó és legnagyobb hatású uralkodója volt! Az ilyen felfedezés nemcsak a régészeti világot forgatná fel, hanem rengeteg értékes tárgyat is feltárna, amelyek betekintést nyújtanának az ókori Egyiptom kultúrájába és a Ptolemaidák életébe. Az egyiptomiak mindig is különös figyelmet fordítottak a sírokra, hiszen ezek nem csupán végső nyughelyek voltak, hanem üzenetek a jövő generációinak, gazdag információkkal a történelem e különleges szakaszáról.

Ha rátalálnánk Kleopátra sírjára, az abban rejlő kincsek és relikviák valószínűleg egy új fényt vetnének a múltunkra, és gyökeresen megváltoztatnák a történelem eddigi narratíváját.

Felfedezhetnénk, milyen is volt valójában. A modern technológia lehetővé teszi számunkra, hogy szkenneljük a fennmaradt maradványokat, és így életre keltsük az arcát. Ha pedig valóban rábukkanánk a sírra, kiderülne, hogy Kleopátra és Marcus Antonius valóban közösen nyugszik-e.

Így tehát számos izgalmas kérdésre kaphatnánk választ: például milyen sminktermékeket alkalmazott, vagy mely parfümökkel keltette fel a figyelmet. Ezen kívül talán a világ egyik leglenyűgözőbb és egyedülálló szerelmi történetét, Kleopátra és Marcus Antonius kapcsolatát is sokkal részletesebben felfedezhetnénk, minden egyes apró részletét megismerve.

Kleopátra máig lenyűgöző figura a nők számára, mert személyében ötvöződik a szépség, az intelligencia és a politikai ügyesség. Ő nem csupán Egyiptom utolsó fáraója volt, hanem egy olyan női ikon, aki a férfiak világában is képes volt megállni a helyét. A történetek, amelyek körülötte keringenek, tele vannak szenvedéllyel, intrikával és a hatalomért folytatott küzdelemmel, ami inspiráló példát nyújt sok nő számára. Kleopátra életútja emlékeztet arra, hogy a női erő és a bölcsesség hogyan formálhatja a történelmet, és hogy a nők képesek voltak és lehetnek is befolyásos szereplők a világban. Az ő karaktere, a titkok és a rejtélyek, amelyek övezik, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ma is varázslatos és különleges személyiségnek tartsuk.

Kleopátra olyan kapukat nyitott meg, amelyek lehetőséget adtak minden tehetséges nő számára, hogy fényre derüljön.

Nem csupán azért jelentős, mert ő volt az első, hanem mert ő volt az első nő, aki hivatalos képzésben részesült az alexandriai múzeumban. Ráadásul egy különleges vízióval rendelkezett.