Gajdos Tamás szívét elnyerte a szerelem varázsa.

Nézzük meg, hogyan formálták életútját a különböző fontos állomások. Az első és talán legmeghatározóbb a sport világába való belépés. Miért éppen a sport? Milyen élmények és hatások vezettek el ahhoz, hogy ez a szenvedély az életének szerves részévé váljon? Ezt a felfedezést kísérjük végig, hogy megértsük, miként alakította a sport az életét és személyiségét.

Nem tudom, miért, de mindig is éreztem egy különös vonzalmat a mozgás iránt. Az édesapám, aki bár nem volt rendszeres sportoló, mégis a Népsport című lapot rendszeresen forgatta, és gyakran vitt el a Fradi mérkőzéseire. Ő tanított meg úszni, biciklizni és korcsolyázni is. Később azonban kicsit elpuhult, míg az én életemben a kamaszkorom idején a mozgás egyre fontosabbá vált. A testvérem azt mondja, hogy ez az egész inkább menekülés volt számomra – a hetvenes években a városi családok többsége arra vágyott, hogy legyen egy kis telkük, ahol kertészkedhetnek és földet művelhetnek. Nekünk is lett egy parcellánk Telkiben, ahol a szüleim számára a munka a hobbi forrásává vált. Eleinte én is szívesen segítettem ott, de hamar rájöttem, hogy a földmunka helyett inkább a sportban találom meg az örömöm.

Milyen sportágakban tesztelte a képességeit?

10-14 éves korom között a tenisz volt a szenvedélyem. Csapatban néhány fővárosi versenyen is diadalmaskodtunk, ami felejthetetlen élményekkel gazdagított. Kamaszként azonban hirtelen megnyúltam, a kezem és a lábam is furcsán kezdett el viselkedni, így az ügyességem is elpárolgott. Ekkor úgy döntöttem, hogy elhagyom a fehérsportot, és új utakat keresek. 15 éves koromban bukkantam a tájfutásra, és ez azóta is meghatározza az életem. Az előző évben Monspart Sarolta világbajnok lett, és az ő klubja az iskolánkban fiatalokat toborzott. Az osztálytársaim unszolására jelentkeztem, és már az első edzések során kiderült, hogy a futás különösen jól megy nekem. Mosa, a felkészítő edzőm, a női maratonra való felkészülés közben engem választott edzőpartnerének, ami hatalmas megtiszteltetés volt. A Spartacus-pályán is edzettünk, ahol felfedeztem az atlétika világát. Az első versenyem a budapesti Ügető gyepén zajlott, ahol a Spartacus két válogatott futója mellett indultam, csak hogy meglegyen a háromfős csapat. Az izgalom mellett egy váratlan siker is ért: a tájfutásra ideális, nehéz terepen megnyertem életem első versenyét a 6 km-es távon a Budapest bajnokságon. Ezt követően 6-7 éven át profi sportolóként éltem, és a sport lett az életem középpontjában. Sajnos azonban a sport finanszírozásának megváltozása miatt nem tudtam folytatni ezt az utat, és ezzel egy új fejezet kezdődött az életemben.

Ezután következett a modellkedés, amely szintén kulcsfontosságú mérföldkővé vált az életében.

- Miután véget ért a sport, elkezdtem tanulni a Pénzügy és Számviteli Főiskolán, aminek édesanyám nagyon örült, mondván, hogy lesz végre valami normális szakmám. Kellett azonban mellé egy munka, hiszen sportolóként 18 éves korom óta magamat tartottam el, sőt a keresetem felét haza is adtam. Ezek után 23 évesen nem várhattam azt, hogy a szüleim tartsanak el. Egy évfolyamtársamnak köszönhetően biztosítási üzletkötő lettem, de ez csak mellékállás volt. Közben az Ifjúsági Magazinban láttam, hogy fiatalokat keresnek divatbemutatókra, ami remek keresetkiegészítésnek tűnt. Elmentem megnézni, jelentkeztem és nem sokkal később már a kifutón találtam magam. Pataki Ági és a többi korabeli sztárok társaságában dolgoztam és utaztam körbe így a fél világot 1981 és 1992. között.

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: "Valóban érzett iránta valamit különlegeset?"

- Igen, de ez nem volt az álmom valóra váltása. A divat világának csillogása és a vele járó életstílus kissé távol állt tőlem. Ugyanakkor stabil jövedelmet biztosított, ami lehetővé tette számomra a biztos megélhetést. Számtalan utazásban volt részem, ami abban az időszakban különösen jelentősnek számított. Patak Ágival, Sütő Enikővel és Bíró Icával együtt dolgozva sok élménnyel gazdagodtam. Később én lettem az első magyar férfi modell, aki a nyugati piacra léphetett, ami a szocialista időszakban igazi kuriózumnak számított. Hónapokig tartott, mire sikerült beszerezni az útlevelemet és a munkavállalási engedélyt, de végül sikerült eljutnom Stockholmba, ami mérföldkőnek tekinthető a magyar divatipar történetében. Előttem mindössze Lantos Piroska kapott lehetőséget, hogy Párizsba utazzon munkavégzés céljából. Ekkor indítottam el a saját ügynökségemet is, amely főként reklámfilmek és divatbemutatók szervezésével foglalkozott.

A következő szakma, amiről beszélni szeretnék, a tévézés. Hogyan is történt az, hogy valaki a kifutóról a stúdió világába lépett?

A műsorvezetés és konferálás váratlanul lépett be az életembe, szinte önálló akaratomon kívül. A nyolcvanas évek BNV-in már divatbemutatókat szerveztem, amelyeken olyan neves személyiségek is részt vettek, mint Kádár János és a legfelsőbb vezetők. Ezek az események igazi élő show-k voltak, ahol a manekenek életképeket keltek életre. Egyik alkalommal Auth Magda, a korszak ismert műsorvezetője, akinek a feladata lett volna a moderálás, a bemutató kezdése előtt tíz perccel még mindig nem érkezett meg, ráadásul telefonon sem tudtuk elérni. Később megtudtuk, hogy balesetet szenvedett. A rendezvény megrendelője, a cég vezérigazgatója sürgősen felszólított, hogy azonnal lépjek a helyére, mert a közönség már kint várakozott. A mikrofon és egy negyven oldalas forgatókönyv került a kezembe, és nekem kellett irányítanom a műsort. A helyzet meglehetősen kihívást jelentett, de úgy tűnik, sikerült jól teljesítenem, mert ezt követően egyre gyakrabban rám bízták a hasonló feladatokat.

És hogyan került a Szerencsekerékbe?

Modellként és reklámfilm szereplőjeként gyakran megfordultam castingokon, de aznap este különösen izgalmas volt a légkör. Már a harmadik meghallgatásra érkeztem a Budafoki Művelődési Házba, amikor az óra nyolcat ütött. Nem voltam tisztában azzal, hogy pontosan mi vár rám, csupán annyit tudtam, hogy a rendező itt fogja elmondani a részleteket. Kiderült, hogy hazánkban is elindítják a Szerencsekereket, és műsorvezetőt keresnek a produkcióhoz. Az üres teremben kellett eljátszanom a szerepem, ami egy érdekes kihívás volt. A próbám jól sikerülhetett, mert a következő fordulóra már csak négyen maradtunk a kezdeti száz jelöltből: Böröndi Tamás, Szabó Stein Imre, Klausmann Viktor és én. A stúdióban, egy szakmai bizottság előtt, élén Vágó Istvánnal, kellett próbafelvételt készítenünk. Végül Viktorral együtt minket választottak ki, és egy héttel később már elkezdődtek a felvételek.

Emlékszik az első forgatásra?

Természetesen! Íme a szöveg egyedi átkonstruálva: - Igen, egy hatalmas lépcsőn lépkedve érkeztünk le, és kezdetként egy 2-3 perces monológot kellett bemutatnom. Többször is újra kellett venni, mert folyamatosan valami dübörgés hallatszott. Felmentem, hogy kiderítsem, mi okozza ezt a zajt. Kiderült, hogy az izgalom miatt annyira dobogott a szívem, hogy az zavart okozott a felvételben. Abban a pillanatban csiptetős mikrofont használtunk, amit a hajtókámra tűztek. Végül kénytelenek voltunk tíz percet várni; innom kellett egy pohár vizet, hogy lenyugodjak. Viktorral hamar sikerült közös hangra hangolódnunk, és bár két teljesen eltérő közönséget céloztunk meg, mégis sikerült egy baráti kapcsolatot kialakítanunk. Prokopp Dórival is gördülékenyen haladt a munka, hiszen őt már a modell világából ismertem.

Elképesztő rajongás volt akkoriban Önök iránt. Ebből gondolom sokat is érzékeltek.

- Óriási sikert arattunk, amihez az is hozzájárult, hogy akkoriban még nem létezett konkurens csatorna. Az ország különböző pontjait bejárva nyitottuk meg a Szerencsekerék butikokat és bemutatótermeket. Az emberek tülekedtek, hogy személyesen találkozhassanak velünk, és hogy megkaphassanak egy pólót, sapkát vagy autogramot. Valóban mesés időszak volt ez számunkra.

Ha jól tudom, így ismerte még két kisebb gyermeke édesanyját, Krisztinát is.

- Egy bevásárló központban voltunk, én autogramokat osztogattam, ő pedig a szemben lévő üzletet vezette, így láttuk meg egymást. Aztán a büféknél találkoztunk, és ebből olyan elsöprő szerelem lett, hogy akkor mindent felborítottam érte. Elváltam az első feleségemtől, akitől akkor már két gyermekem is volt. A kapcsolatunkból két újabb csodálatos gyermek született, így lettem négy gyermekes édesapa. Szép 28 évet töltöttünk együtt.

Nemrég említette, hogy a kapcsolatuk már két éve véget ért. Mi lehetett ennek a háttérben meghúzódó oka?

- Elhaladtunk egymás mellett, és ez egy idő után már nem volt fenntartható. Eltávolodtunk és elfáradt a kapcsolatunk. Végül úgy döntöttünk, hogy elengedjük egymást. Békében és nyugalomban váltak szét az útjaink annak reményében, hogy mindenki találhat még egy olyan társat, akivel boldog lehet.

Tudtad, hogy ez valóban megvalósult?

Igen! Nemrégiben találkoztunk egy csodálatos nővel, akivel igazán különleges kapcsolatot alakítottunk ki. Krisztina is boldog, hiszen ő sem egyedülálló, így mindenki számára kedvezően alakult a helyzet.

A legkisebb gyermek, Zétény, még csak kisgyermek, így a találkozások gyakorisága különösen fontos számára. Milyen rendszerességgel tudnak együtt lenni?

- Egyetértésben, édesanyjával közösen neveljük, és általában a hét első felét tölti nálam. Mostanra azt látom, ő is elfogadta, hogy így alakult az életünk. Én maradtam a családi házban, de mivel az édesanyja élete új párjával szintén a kerületben lakik, így könnyen tud jönni-menni közöttünk. Igyekszem jól kihasználni vele minden időt, hiszen már 14 éves, és kamaszodik.

Hogyan jellemezhető a kapcsolata a többi gyermekével?

Az én véleményem az, hogy a dolgok jól alakulnak. Dominika, a 22 éves negyedéves egyetemista, különleges helyet foglal el az életemben. Két gyermekem, Gergő és Viktória, már felnőttek, és az utóbbi időben mindketten házasságot kötöttek. Gergővel közösen is dolgozunk, ami szintén sok örömet ad számomra. Nagyon várom, hogy megérkezzen az új generáció… Hiszen úgy hiszem, a hosszú, boldog és kiegyensúlyozott élet egyik kulcsa, hogy a családban mindig legyen egy tíz év alatti gyermek. Az elmúlt négy évben azonban ezt a hiányt érzem. Szóval, igazán örülnék, ha minél előbb nagypapává válhatnék, és együtt játszhatnék, futkározhatnék az unokáimmal.

Egy éve már, hogy távozott az ATV-től. Mivel foglalkozik azóta?

A mindennapi kötelezettségeim mellett mostanában több időt tudok szentelni a sportnak, aminek köszönhetően idén nemcsak fél tucat atlétikai és triatlon országos bajnoki címet nyertem, hanem számos világbajnoki címet is elhoztam az öttusa világából. Emellett továbbra is aktívan tevékenykedem tartalomkészítőként, megőrizve a magazinműsoraimat, és rendszeresen házigazdája vagyok különböző rendezvényeknek. Sportmotivátorként fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet az egészséges életmódra és a rendszeres mozgás jelentőségére. Közösségi futásokat szervezek, és a közeljövőben előadásokat, podcastokat, sőt, könyvet is tervezek e témákban. Ha minden a tervek szerint alakul, a tévézés is visszatérhet az életembe. Az év elején már kaptam egy megkeresést egy intellektuális vetélkedőre, és a castingokon azonnal éreztem, hogy ez a műsor igazán nekem készült. Talán jövőre meg is valósul, de többet egyelőre nem árulhatok el.