Egy hatalmas, elhagyatott iskola felfedezése történt Magyarországon, amely mindenkit meglepett, aki belépett a romos falai közé. A helyszín felfedezése során olyan titkokra bukkantak, amelyek mindenkit ámulatba ejtettek. Az elhagyatott termekben, ahol egy

A zárt ajtók és csendes folyosók labirintusában egy váratlan nyomra leltek, amelyről még álmaikban sem mertek volna álmodni.

Egy vidéki általános iskola története rendkívüli precizitással tárja elénk, miként alakul át egykoron élénk közösségi tér egy óvatos lépteket követelő, csendes figyelmeztetéssé. A tető beázásának nyomai, a mennyezetről lehulló vakolat és a szerkezeti repedések évről évre egyre inkább felforgatták az épület mindennapjait. Végül a helyet a kiürültség csendje, valamint a megroppant falak árulkodó jelei lepték el, mintha a múlt emlékei suttogtak volna a romos falak között.

2008 őszén, egy szokványos tanítási napon, váratlanul hatalmas vakolatdarab zúdult le a plafonról. Szerencsére csodával határos módon senki sem sérült meg. A statikai szakértők vizsgálatai hamar rámutattak, hogy az iskola állapota rendkívül aggasztó: a felső szintet azonnal le kellett zárni, így az oktatás ideiglenesen az alsó helyiségekbe kényszerült. A rekonstrukciós munkálatok csupán a sürgős intézkedések szintjén maradtak, miközben az időjárás folyamatosan rontotta az épület állapotát.

A legnagyobb viharok után a karbantartók kádakat állítottak a csepegő helyek alá, hogy az esővíz ne áraszthassa el az épületet. Ekkor történt valami egyszerre szomorú és szívszorító: a csordogáló víz mellett apró érmék is gyűltek a kádakban. A gyerekek lelkesen dobálták bele a pénzt, miközben egy félmosollyal azt mondták: "új iskola építésére" gyűjtünk. A folyosókat eközben több helyen aládúcolták, hogy a mennyezet meg tudja tartani magát – egy látványos, de mégis ideiglenes megoldás, ami minden arra járó urbex felfedezőt kijózanított: az idő nem vár, a változás sürgető.

Az ilyen romlás alatt álló, ám annál kifejezőbb helyszínek gyakran vonzzák az urbex rajongóit; a kíváncsiság fűtötte felfedezés és a dokumentálás iránti szenvedély itt szoros szövetségben áll a felelősségtudattal. Ez a szituáció is ezt a dinamikát tükrözi: a fényképek és feljegyzések mögött egy elhagyott intézmény múltja bontakozik ki, ahol a beázás és a dúcolás mára már szimbólumokká váltak.