Az ócsai devizahiteles lakóparkban élők mindennapjai különleges kihívásokkal telnek meg. Az itt élők között sokan próbálnak alkalmazkodni a változó gazdasági körülményekhez, miközben közösségi összefogással igyekeznek javítani életkörülményeiken. Az ottho

Az ócsai lakópark mindennapjai egyre inkább megnehezednek a szomszédos katonai bázis bővítése és az infrastruktúra elégtelensége következtében.

Félezer házat terveztek ide az első devizahitelek bedőlésekor, de még 15 éve is az volt a cél, hogy 200, mindenét elvesztő, adósságspirálba került, dolgozó családnak nyugodt körülményeket biztosítsanak, hogy újrakezdhessék az életüket. 80 ház épült fel, ma már csak 5-ben élnek olyanok, akiknek valós, élő, pontosabban bedőlt, ki nem fizetett deviza hitelük van. Akik már piaci alapon bérlik az ingatlanokat a semmi közepén, azoknak már nem éri meg itt lenni, nem komfortos, nem élhető, drága is. Ráadásul szárnyra kaptak pletykák, hogy a közeli laktanya bővítéséhez kellenének a házak, hogy eladja a város a tulajdonjogot egy vállalkozónak, akinek nem a régi lakók megtartása az érdeke.

A helyiek szerint élhetetlenné vált az egykori, devizahiteleseknek kialakított menedékhely, az ócsai lakópark. Nincs buszjárat, ha valaki délutáni műszakban dolgozik nem tud tömegközlekedéssel sem bejutni, sem hazajönni a munkahelyéről. Nincs közösségi tér, a Máltai Szeretetszolgálat sem tart már itt fent olyan házat, ahol a lakók összejöhetnek egy délutánra, akár csak beszélgetni. Nincs bolt, az út túloldalán levő parkolóban működő kis üzletben csak dupla áron lehet beszerezni azt, amit valaki kihagyott a heti nagy bevásárlásból. A Nemzeti Eszközkezelő Zrt. a házak tulajdonjogát átadta a helyi önkormányzatnak, a lakbérek sokszorosára emelkedtek. Az itt lakók nagy része már nem lát perspektívát a lakóparkban, a piaci árak mellett már nem akarnak itt lakni. Van akik szerint pont ez a cél, a lakóparkot már kinézte magának valaki, s nincs is annál egyszerűbb, mint ha az itt lakók maguktól távoznak, mert nekik már nem éri meg itt fizetni a semmiért.

- Tizenhárom éve élek itt, és a feleségem még mindig a devizahitelt törleszti, miközben a rossz adósok listáján szerepelünk – mesélte keserűen Ferenc a Blikknek. – Amikor ide költöztünk, azt gondoltuk, hogy ez egy új kezdet, de a valóság másképp alakult. Akkoriban ez a kis telep volt az egyetlen mentsvár a puszta közepén. El sem tudtuk képzelni, hogy az utolsó busz 18:30-kor indul, és ha délutáni műszakot vállalok, autót kellene venni. De miből? Hitelből, ahogyan én is tettem. Az egyik szomszédom másfél évtizede három kisgyermekkel költözött ide, és ma már mindhárman dolgoznak, mindannyian három különböző irányba járnak, három autót kell fenntartaniuk, különben nem tudnának eljutni a munkahelyükre.

Gabriella könnyekkel a szemében mesél a lakóparki életéről, amikor rákérdezünk. Férjével együtt költöztek ide, de ő már sajnos eltávozott az élők sorából. Most egyedül él, és a lakbér, ami havonta több mint százezer forint, komoly terhet jelent a számára.

Kifizettem a tartozásomat, piaci áron, és az önkormányzatnak fizetem a bérleti díjat a lakásért. Próbáltam kérvényezni, hogy kapjak valamilyen kedvezményt, de sajnos nem volt rá lehetőség. Ezen a szinten nem tudok itt maradni, ráadásul itt semmi sincs, ha nem akarok tönkremenni, nap mint nap be kell járnom a városba olcsóbb árukért. Így inkább keresek egy városi bérleményt, egy szobát, mert ennél bármi jobb lenne. Régen örültünk a friss levegőnek és a kertnek; a lakópark volt a menedékünk, de mára ez kezd egyre inkább súlyos teher lenni, mint az öngyilkos, aki a víz alá akar húzni. A polgármester a kampány során megígérte, hogy javít az itt élők életkörülményein, de a gyerekek iskolabuszán kívül csak a madarak látogatnak el hozzánk.

Egy kétgyermekes édesanya, aki inkognitóban kíván nyilatkozni, elmondja, hogy aggódik. Korábbi tapasztalatai alapján tudja, hogy nem egy olyan eset történt már, amikor valakinek, aki a problémáival hangot adott, felmondták a bérleti szerződését.

Nem igazán tudjuk felfogni, hogy miként emelkedhettek ennyire az albérletárak, miközben semmiféle szolgáltatást nem kapunk érte. Hiába nem mi vagyunk a tulajdonosok, a házadót velünk fizettetik meg, és hiába nem a mi nevünkhöz fűződik a birtoklás, ha bármilyen javításra, cserére vagy korszerűsítésre van szükség, azt nekünk kell állnunk. Nincs lehetőség arra, hogy a számlával igazolt költségeinket levonjuk a bérleti díjból; ha nem végezzük el a munkát, akkor minden úgy marad, ahogy van. Olyan érzés, mintha a városban mi lennénk az elhagyott árva gyerekek, akiknek az a sors jutott, hogy minél előbb távozzanak, és ne okozzanak több fejtörést.

Antal édesanyja a bedőlt hitele következtében került a telepre, ám már sikerült rendezniük a tartozásaikat. Mostanra elgondolkodnak a továbblépés lehetőségein, hiszen csalódtak a lakópark nyújtotta lehetőségekben, különösen azóta, hogy Ócsa városának tulajdonába került a terület.

Egykor úgy volt, hogy a bérlemények örökölhetők, és ha a nehéz helyzetbe került családok összeszedik magukat, akár meg is vásárolhatják az ingatlant. Ma már azonban erről szó sincs. A piaci alapú, négyzetméterenkénti bérleti díjak elképesztően magasak, ráadásul az infrastruktúra is hiányzik, így az egész nem éri meg a befektetést. Devizás bérlők már alig akadnak, és a szociális bérlakások is csak elvétve találhatóak. A város számára ez egy igazi aranybánya, hiszen 50 milliós tiszta profitot termelnek úgy, hogy ingyen jutottak a házakhoz, csupán annyit vállaltak, hogy kezelik a lakóparkot és a helyi közösség sorsát. Azóta viszont semmi érdemlegeset nem tettek az épületekkel.

A környékbeliek véleménye szerint a devizás lakópark korszaka véget ért, és úgy tűnik, hogy valaki komoly érdeklődést mutat a telek iránt. Egyre terjednek a híresztelések, miszerint Ócsa városa egy befektető kezére akarja bízni a házakat, aki nemcsak felújítja és modernizálja azokat, hanem a jelenlegi bérleti díjak dupláját is elkérheti majd. Az emberek izgatottan találgatják, hogy mi vár rájuk a jövőben.

- Már nem újdonság, hogy az ócsai honvédségi kiképzőbázis terjeszkedik, a lőtér bővítése robbantásokkal jár, és ez hanghatásokat fog produkálni, mindez pedig közvetlenül a lakópark szomszédságában történik. A civilek számára ez már nem lesz élhető környezet - folytatta Antal. - Ugyanakkor a honvédségi lakások számára ideális lenne ez a terület, és a katonák ide csábítása 80 új ház felépítésével nem tűnik lehetetlennek. Talán ez a telep ellehetetlenítésének titkos kulcsa. Egy dolog biztos: ez már nem egy menedék, hanem egy átok, ami ránk nehezedik. Nem félek kimondani, hogy emiatt akár a szerződésünket is felbonthatják, bárhol el tudnék képzelni magam, hiszen szerettem itt élni, a nehézségek ellenére is. De úgy tűnik, hogy kénytelen leszek váltani, édesanyámmal és beteg, gondozásra szoruló húgommal együtt, ha el akarjuk kerülni, hogy kifosztott balekokká váljunk.

Ócsa polgármestere, Paul Tamás kifejtette, hogy a megemelt bérleti díjak kapcsán nem tapasztalható jogsértés. Jelenleg nyomozás zajlik az előző önkormányzat munkatársainak hűtlen kezelésével kapcsolatban, azonban ez a bérlőket nem befolyásolja.

2019-ben a város tulajdonjogot szerzett, és a következő két évben nem volt lehetőségünk a lakbér emelésére. Azóta azonban az itt élők jövedelmi helyzete alapján különböző díjtípusokat – szociális, kedvezményes és piaci alapú – vezettünk be. Fontos megjegyezni, hogy azok számára, akik havi milliós jövedelemmel rendelkeznek, nem áll módunkban szociális támogatású lakbért biztosítani. Minden bérlőt egyénileg értékeltünk, és eddig egyetlen fellebbezés sem érkezett a megállapított díjakkal kapcsolatban.

A honvédségi fejlesztésekkel összefüggésben a polgármester kifejtette, hogy minden pletykának van némi valóságalapja, de hangsúlyozta, hogy szó sincs arról, hogy a város a lakóparkot átadná a Magyar Honvédségnek.