Harkányi Endre a műtétje után osztotta meg tapasztalatait: így érzi magát most.

Kárpáti Rebeka nem szingli többé: ismét együtt lehet 17 évvel idősebb, milliárdos vőlegényével - Ilyen mesés helyeken jártak...

Harkányi Endre jelenleg szanatóriumban lábadozik, a lábában két-három kapocs is van, amit elmondása szerint ki fognak majd venni. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész jókedvűen viseli, hogy ápolják őt a nővérek és hogy erdőre néz a szobája. Azzal kapcsolatban, hogy érzi magát, Lucifer Ádámhoz intézett szavait idézte Az ember tragédiájából.

"Miért állsz ott némán, mesélj, miért rémülsz? Tragédiának látod ezt a helyzetet? Nézd inkább komédiaként, és majd nevetni fogsz rajta" – osztotta meg gondolatait Harkányi a story.hu-nak, majd feltárta, hogyan tudott újból talpra állni a nehéz pillanatok után:

A színpadon egy drámai jelenet bontakozott ki. Négykézláb kúsztam a telefonhoz, miközben az életösztönöm hajtott előre. A házban, ahol élek, egy baráti házaspár lakik, akiknek üzlete éppen az alattam található helyiségben működik. Nagy szeretettel fordulnak felém, mindig figyelnek rám, és gondoskodnak rólam minden jóval. Most is őket hívtam segítségül, és nem csalódtam: ott voltak mellettem a nehéz pillanatban. Ha internetproblémám akadt, ők azonnal orvosolták a gondot. Nekik köszönhetően soha nem érzem magam egyedül, mindig biztonságban tudhatom magam. Egy hasonlóan rémisztő élmény is eszembe jutott a nyárból: amikor a Balatonban, a vízben térdelve, hirtelen nem tudtam felállni. Az a pillanat is emlékezetes marad, hiszen az élet néha váratlan kihívások elé állít minket.

"Az embereknek integettem, hogy jöjjenek közelebb, emeljenek fel, de nem értették meg a szándékomat. Csak mosolyogva válaszoltak, azt gondolván, hogy üdvözlöm őket. Hosszú időbe telt, mire rájöttek, hogy valójában segítségre van szükségem" - emlékezett vissza.

Jelenleg még nem tudja, mikor engedik haza, de az idő múlásával nincs annyira elfoglalva, hiszen otthon egyedül lenne. A szanatóriumban viszont figyelemmel kísérik, és folyamatosan gondoskodnak róla, ami megnyugtatja.

"Mindenem itt van velem. Hoztam magammal. Be vannak csomagolva a holmijaim, az értékeim. Itt csend van, nyugalom és biztonság. Már egyedül is le tudok menni a hetedik emeletről a hatodikra, ha kávézni akarok. A járóka segít a mozgásban. És van itt egy bájos ápolónő, aki színházrajongó, és ismer engem" - büszkélkedett Endre.

Kétségtelen, hogy a Vígszínház a színész szívének legmélyebb zugát foglalja el, ám a színpadon már csupán lélekben képes jelen lenni. Amikor elhalad az épület előtt, szívét egy fájdalmas szorongás keríti hatalmába, hiszen tudja, hogy a játéknak vége. De gyorsan igyekszik elterelni a figyelmét, hogy ne ragadjon bele a nosztalgiába.

„Itt vagyok a Vígszínházban, ahol a szívem is dobog. Jelenleg a szanatóriumban töltöm az időmet. Mindig a mostból érdemes kiindulni, hiszen csak az számít, ami itt és most van. Emlékszem, egyszer Kepes András mondta, hogy az öregeké a múlt, a fiataloké a jövő, de valójában a múlt és a jövő együttes jelenléte alkotja a jelent. Igazán bölcs gondolat! Én is ezen elv mentén élek” – felelte vidáman. Amikor megkérdezték tőle, hogy melyik oldala sérült meg, egy kis mosollyal csak annyit mondott: „A bal oldalam, de úgy tűnik, még így is jobban vagyok, mint valaha!”