Hat évtizede, hogy a magyar költészet napját ünnepeljük, e jeles esemény a versek és írók iránti tiszteletünket hirdeti. Az irodalom iránti szeretetünk középpontjában nem csupán a szavak szépsége áll, hanem az érzések és gondolatok mélysége is, amelyeket

Minden év április 11-én, József Attila születésnapján, a költészet ünnepe valósul meg, amikor is megemlékezünk a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjáról. E napon nem csupán a költő életére és munkásságára tekintünk vissza, hanem a szavak varázsát is ünnepeljük, amelyet ő maga is mesterien használt.
Április 11. 1964 óta a költészet napja, az ünnep gyökerei azonban egészen 1956-ig nyúlnak vissza, mikor a nyári könyvhét egyik napját szovjet mintára erre a célra jelölték ki.
A forradalom utáni időszakban a hagyomány nem éledt újjá, de 1961-ben a magyar lírikusok és műveik ünneplése ismét teret nyert. E jeles napot az MSZMP 1963-as határozata következtében állandó dátumra, József Attila születésének évfordulójára helyezték.
Az ünnep a következő évtől fogva a magyar ünnepnaptár megszakíthatatlan részévé vált, miközben jelentése a szocializmus enyhülésével fokozatosan átalakult. Ennek következtében a költészet szerepe egyre hangsúlyosabbá vált, és a figyelem egyre inkább a lírai kifejezésmódokra irányult.
Az elmúlt években a magyar költészet napja egy sor érdekes produkcióra is lehetőséget adott. Iain Lindsay korábbi budapesti brit nagykövetnek szokásává vált például, hogy egy magyar verset szaval - 2022-ben például Ady Endre Őrizem a szemed című alkotását küldte a messzi Bahreinből:
Az érdekességek sora ezzel még korántsem zárult le: tavaly Simon Márton, Kemény Zsófi és Szendrői Csaba megzenésített verseivel gazdagodhattak a négyes és hatos villamos utasai. 2019-ben pedig különleges esemény zajlott: négy büntetés-végrehajtási intézet hét elítéltje adta elő József Attila A hetedik című költeményét, ezzel egyedülálló élményt nyújtva a hallgatóságnak.
A világ számos pontján a költészet napját nem április 11-én ünneplik, hanem három héttel korábban, március 21-én. Ezt a dátumot a UNESCO 1999-ben jelölte ki, felváltva a korábban elterjedt október 15-öt, amely Vergilius, az ókori római költő születésnapjához kapcsolódott.