Ilyen volt a szilveszteri éjszaka a Kádár-korszak Budapestjén: lenyűgöző élmény visszatekinteni a régi fényképekre.

17 millió ember nézte meg azt a bájos videót, amelyben egy 8 hetes kislány beszélget az apukájával. Az édes pillanatok és a gyermeki naivitás varázslatosan ragadják meg a nézők szívét.

Bár a szocializmus időszaka alatt számos dolog átalakult, a szilveszterek mégis megőriztek néhány régi tradíciót, miközben új szokások is kialakultak. Ezek a szokások nemcsak a politikai berendezkedés, hanem a társadalom különleges atmoszféráját is hűen tükrözték.

Az év utolsó napján a belváros pezsgő életet élt, ahogy a szórakozóhelyek és éttermek grandiózus szilveszteri bálokat szerveztek. Ezek az események nem csupán a művészeti programok sokszínűségével vonzották a látogatókat, hanem a szórakoztatásra is helyeztek hangsúlyt. Miközben a szilveszteri kabaréműsorok és különböző előadások a képernyők elé csábították a közönséget, a város szívében a mulatságok varázslatos atmoszférája terjengett.

Bár a szocialista rezsim igyekezett egységesíteni az ünneplési formákat, a szilveszter különös módon megőrizte hagyományait. Az év utolsó napján sokan ragaszkodtak a régi szokásokhoz, és még a fővárosban is elterjedt volt, hogy lencsét főztek és virslit sütöttek, remélve, hogy ezzel biztosítják a jó szerencsét. Az emberek gondosan megfontolták, milyen tevékenységeket végeznek az új év első napján. Az ételek között a süteményeknek is fontos szimbolikus jelentőségük volt; a rétes például a hosszú és boldog élet ígéretét hordozta. Az újévi kenyér megszegése pedig azt a hitet tükrözte, hogy a következő 363 napban is bőven lesz mit enni.

A szilveszteri tévé- és rádióműsorok habár erősen ellenőrzés alatt álltak, kellő óvatossággal körbejárhatták a kényes belügyeket a tréfa köntösébe bújtatva. Míg az idősebb korosztály sütött-főzött és ünnepelt, addig az utcákon fiatalok siettek egymáshoz, és a házibulik egymást érték Budapesten.