A szomszédban található egy lélegzetelállítóan gyönyörű várkastély, amely megőrizte eredeti fényét és varázsát.
Durván emelkedhet a számlája annak, aki elfelejti a közelgő határidőt: rengeteg magyart érint
A Bajmóc (Bojnice) gyöngyszeme Szlovákia, sőt Közép-Európa egyik leglátogatottabb és legszebb várkastélya egyben. A 13. században épült egy szelíden emelkedő domb sziklájára, a Nyitra folyó jobb partján. A középkorban a magyar végvárlánc tagja volt, majd később a pozsonyi irányítású védvonal része lett. A legrangosabb nemesi családok birtokolták az évszázadok alatt, az utolsó tulajdonosa pedig a Pálfi család volt.
Hubert J. budapesti műépítész Pálfi kérésére a 19. században megújította a kastély arculatát, akkor kapta neoromán-neogótikus lovagvár kinézetét. Mai napig hű emlékét őrzi az egykori magyar főnemesi családok monarchia korabeli fényűzésének.
A kastély Prievidza közelében, a Strážovské vrchy hegység lábánál emelkedik, jellegzetes, csúcsos tornyai már távolról is magukra vonják a táj szépségeit csodáló látogatók figyelmét.
A kastélyt gyönyörű park övezi, amelyben gyógyvizes forrású cseppkőbarlang rejtőzik.A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy valaha ősemberek laktak a barlang falai közt. Ez a cseppkőbarlang ma is látogatható. A vár előtt gyökerező terebélyes hársfa több mint 700 évesre becsült, a hagyomány szerint még Csák Máté ültette 1301-ben. A feljegyzések szerint még az igazságos Mátyás király is tartott tanácskozásokat és lakomákat a hatalmas matuzsálem árnyékában.
A vásárkastély látogatottsága rendkívül magas, hiszen a művészettörténeti múzeum kincsei is a közönség elé tárulnak. Az érdeklődők a kiállított tárgyak között a 19. és 20. század fordulójának stílusában készült eredeti berendezéseket és műtárgyakat csodálhatják meg. Különösen figyelemre méltó a bajmóci oltárkép, amely a XIV. század második felében születhetett a firenzei mester, Nardo di Cione műhelyében. Ez a műalkotás nemcsak esztétikai értéke miatt kiemelkedő, hanem történelmi jelentősége is páratlan.
A kastély turisztikai vonzerejét korszerűen színesítik a szlovákok, minden év tavaszán megrendezik a Nemzetközi Szellem- és Kísértetfesztivált, amikor boszorkányok, szellemek és vámpírok töltik meg a hatalmas épületet. Emellett nyilvános solymászati és korhű vívóbemutatók is rendszeresen megtekinthetőek egész évben.
**A Kastély Legendája** Egyszer, régmúlt időkben, egy elhagyatott kastély állt a dombtetőn, melyet sűrű erdő ölelt körül. A helyiek szinte már elfeledték, hogy létezik, hiszen csak a legbátrabbak merészkedtek a közelébe. A kastély falai között suttogó szél mesélte a titkokat, amelyek évszázadok óta rejtőztek a kőbarlangokban. A legenda szerint a kastélyt egy gazdag, ám szívtelen gróf építtette, aki mindent megkapott, amit csak kívánt, de a szeretet sosem talált utat a szívéhez. Híres volt arról, hogy éjszakánként a holdfényben sétált a falak között, keresve azt, amit pénzért sosem vehetett meg. Egy napon azonban egy gyönyörű fiatal lány érkezett a faluba, akinek a szépsége és kedvessége mindenkit elbűvölt. A gróf is észrevette a lányt, és azonnal beleszeretett. De a lány tiszta szívével elutasította a gróf udvarlását, mondván, hogy a szeretet nem vásárolható meg. A gróf dühében elátkozta a kastélyt, és azóta a falak között csak a keserűség és a bánat uralkodott. Azóta a kastély hírhedtté vált, és a falubeliek arról beszéltek, hogy a gróf szelleme minden éjjel kóborol a romok között, keresve a lány szeretetét. A legenda szerint, ha valaki bátorságot merítve belép a kastélyba, és őszinte szívvel keres, találkozhat a gróf szellemével, aki elmondja a fájdalmát, és talán egy kis békét találhat a lélek számára. De vigyázni kell, mert a kastély rejtett titkai nem csak a szív fájdalmáról szólnak, hanem a múlt bűneiről is, amelyek örökre ott maradtak a falak között. Aki tehát bátorságot merít, hogy felfedezze a kastélyt, az nemcsak a múlt titkait ismerheti meg, hanem talán egy új történetet is írhat a szerelemről, amely képes legyőzni a gyűlöletet és a bánatot.
A szájhagyomány sötét titkokat rejteget a vár egykori lakójáról, akinek tragikus sorsa évszázadok óta foglalkoztatja a helyieket. A legendák szerint a kastély falai között egy fekete öltözetű női szellem kísért, akit a férje hűtlenséggel vádolt meg. Az igazság kiderítése érdekében a nőnek egy szörnyű próbát kellett kiállnia: ha a várfalról leugorva sértetlenül ér földet, ártatlansága bizonyítva volt, ám ha sorsára jutott, akkor bűnösnek kellett tekinteni. A kétségbeesett asszony, karján csecsemőjével, végül a mélybe vetette magát, hogy elkerülje a gyalázatot. Azóta a helyiek úgy tartják, hogy a nő szelleme még mindig a várfalakon kószál, sosem találva meg a békét a túlvilágon, örök keresésben az igazság és a megnyugvás után.
