Kitiltották az iskolájából Milán vakvezető kutyáját, és egy nehéz döntéssel kellett szembenéznie: "Választás elé állítottak: vagy a kutya, vagy az iskola."

Milán számára a legmeghatározóbb pillanatokat hozta el az a fájdalmas helyzet, amelyben kénytelen volt szembenézni az érzéketlenséggel. Az ajkai iskola, amelynek falai között eddig tanult, nem fogadta el vakvezető kutyáját, így a fiú kétségbeesetten állt a választás előtt: hű marad a hűséges társához, aki minden lépését segítette, vagy továbbra is folytatja tanulmányait, lemondva a kutyáról, aki nélkülözhetetlen volt számára. E nehéz döntés súlya alatt Milánnak nemcsak a jövőjét kellett mérlegelnie, hanem az érzelmi kötelékét is, amely a kutyájával fűzte össze. Az iskola falai között nem csupán a tudásra vágyott, hanem a barátságra és a támogatásra is, amit a kutyája nyújtott neki.

Az eset több mint tíz éve történt, de csak mert először beszélni erről Milán. Mint a Blikknek elmondta, szinte hadjárat indult vele szemben, aláírásokat gyűjtöttek, hogy így tartsák távol a segítő ebet a sulitól, ahol szövést tanult, s már nem is volt sok hátra a négyéves képzésből.

"Még másfél évem maradt hátra az iskolában, amikor megérkezett Nelson, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától. Azonban nem mindenki örült ennek. Két tanár megpróbálta ellenem uszítani a többieket, és még egy beleegyező nyilatkozatot is aláírattak az osztálytársaimmal arról, hogy Nelson velem tarthat-e az iskolai órákra" - mesélte a fiatalember, aki végül a vakvezető kutyája mellett tette le a voksát, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy esélye sem maradt arra, hogy megszerezze a szakmai papírokat.

"Úgy érzem, hogy helyesen döntöttem, ő valóban egy igazi csoda!" - osztotta meg érzéseit Milán, aki szerencsés módon papírok nélkül is el tudott helyezkedni, és azóta is a hivatásában tevékenykedik. Munkahelyén pedig zökkenőmentesen fogadták őt és a vakvezető kutyáját is, ami igazán megnyugtató számára.

Sajnos nem ez az első alkalom, hogy látássérült emberek megalázó bánásmódban részesülnek a vakvezető kutyájuk miatt. Tavaly egy vasúti jegyvizsgáló szájkosarat követelt a vakvezető kutyától, miközben lekezelő módon beszélt az állat gazdájával, holott a jogszabályok szerint a szájkosár viselése semmiképpen sem kötelező. Emellett gyakran előfordul, hogy különböző üzletekbe nem engedik be a vakvezető kutyákat, pedig a törvény világosan kimondja, hogy a látássérült gazdák – és a kutyáik kiképzői – jogosultak belépni minden olyan helyre, amely nyitott a nyilvánosság számára.