Kocsis Fülöp érsek megosztotta érzéseit, amikor elmondta, hogy imádkozik azért, hogy Isten fogadja magához Putyint.

Nagy lélegzetvételű, kétrészes interjújában Kocsis Fülöp, hajdúdorogi görögkatolikus érsek metropolita kemény szavakkal bírálta Oroszország politikáját, kritikus megjegyzésekkel illette a magyar miniszterelnök szóhasználatát. Világossá tette álláspontját a Pride-dal kapcsolatban és a szekuláris Európát is elmarasztalta.

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek nézetei az állam és egyház viszonyáról mélyen gyökereznek a hit és a közélet összefonódásában. A Szemlélek interjújának első részében a közelmúltban, Ferenc pápa budapesti látogatása után elhangzott gondolatokat idézi fel. Az érsek hangsúlyozza, hogy az állam és az egyház közötti kölcsönös együttműködés rendkívül gyümölcsöző lehet, ám e kapcsolat fenntartása érdekében elengedhetetlen, hogy tiszteletben tartsuk a határokat. Kocsis Fülöp arra figyelmeztet, hogy minden keresztény számára kulcsfontosságú az evangéliumra való támaszkodás, amely iránytűként szolgálhat a mindennapi döntésekben. Felhívja a figyelmet arra is, hogy fontos megőrizni a Jézus által kínált szabad és felszabadító választásokat, kerülve a hatalom világi logikájának csapdáit.

A görögkatolikus egyházi vezető nézőpontja szerint alapvető jelentőségű, hogy az állam ne használja fel az egyházat saját hatalmi céljaira, és az egyház se essen abba a csapdába, hogy pozícióit az államhatalom támogatásával próbálja megerősíteni. Emellett elengedhetetlen, hogy az állam és az egyház között együttműködés alakuljon ki, amely kölcsönösen előnyös lehet mindkét fél számára.

Fabiny Tamás evangélikus püspök által használt kifejezés, az "állványimádás", különösen találónak bizonyult az ügy kapcsán.

ha az egyház fejlődését csak épületekben látjuk, az veszélyes irány. Én is tapasztalom, hogy ha állandóan a pályázatokat bújjuk, és csak az anyagi gyarapodásra figyelünk, akkor melléfogunk. Persze - akár állami - forrásokra szükség van, de fontos, hogy hova helyezzük a hangsúlyokat.

Hozzátette, hogy a görögkatolikus egyházban nem tapasztalt olyan jelenséget, amely az értékek eltorzulását jelezné. Fabiny Tamás is hangsúlyozza, milyen sokkal egyszerűbb templomokat vagy parókiákat létrehozni, mint valódi közösségeket formálni – ez pedig komoly kihívás. Ugyanakkor véleménye szerint nem az egyházi vezetők feladata, hogy folyamatosan megnyilvánuljanak. Sokan azt hiszik, ha valami nem tetszik nekik, akkor azt azonnal kifejezésre kell juttatniuk. Ő azonban nem érzi szükségét, hogy erkölcsi felügyelőként oktassa a többieket. Vannak azonban olyan különleges helyzetek, amikor alapvető erkölcsi dilemmákról van szó, mint például az abortusz vagy a genderideológia, és ezekben az esetekben úgy érzi, hogy nem maradhatnak néma tanúk.

A megszólalás szükségességét illetően Kocsis Fülöp kifejezte, hogy ha a miniszterelnök március 15-én egy szerencsétlen megfogalmazást használ, az talán nem olyan mértékű probléma, hogy azonnali reakciót követelne. Valóban, a szóhasználat nem volt a legjobban megválasztva, különösen figyelembe véve, hogy a kormányfő keresztény identitása miatt a kijelentései súlya nagyobb lehet, mint ha egy hitetlen tette volna. Ha a megjegyzése nem csupán egy hirtelen jött szónoki fordulat, hanem egy átgondolt kifejezés volt, akkor indokolt lett volna, hogy valakivel közösen átnézze a beszéd szövegét, mielőtt azt nyilvánosan elmondja.

Ha megkérdeznél, valószínűleg azt válaszoltam volna, hogy ezt a részt érdemes lenne elhagyni. Ugyanakkor nem érzem, hogy ez akkora súlyú hiba lenne, hogy a közvéleménynek ennyit kelljen ezzel foglalkoznia.

Az abortusz egy különleges eset. Kocsis Fülöp véleménye szerint a jelenlegi törvényhozás nem tudta kellőképpen megvédeni a magzati életet. Ezzel az egyháza is egyetértene, és ezt időnként nyilvánosan is kifejezik. Korábban levelet írt a miniszterelnöknek a lombikprogram kiterjesztése érdekében, hangsúlyozva, hogy a természetes családtervezés is hasonló támogatásra érdemes. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem minden észrevételt szükséges a nyilvánosság elé tárni; léteznek más módszerek is a vélemények kifejezésére.

Azzal összefüggésben, hogy egyre nagyobb tábora van a kormány konzervatív kritikájának, saját minősítése szerint is "veszélyes" kijelentést tesz:

Valóban, a hosszú ideig tartó hatalom nem mindig kedvez az egyes egyéneknek. Az emberi gyengeségek és a hatalom pszichológiája miatt ez különösen kockázatos, hiszen ilyenkor könnyen eluralkodhat a kísértés, hogy a politikusok egyre inkább figyelmen kívül hagyják a más véleményen lévők észrevételeit. Az ilyen helyzetek gyakran a párbeszéd hiányához és a demokratikus értékek csorbulásához vezethetnek.

A Pride néven ismert melegfelvonulás betiltását, amelyet gyermekvédelmi indokokkal indokoltak, pozitívan értékelte. Meggyőződése, hogy ez nem csupán kampánystratégia, hiszen a kormány ezzel inkább saját szavazóbázisának elvesztését kockáztatja, mintsem hogy új támogatókat szerezzen. Véleménye szerint az amerikai elnökválasztás körüli globális politikai változások hatására a magyar kormány is aktív lépésekre szánt el magát, és úgy érezhette, most van itt az ideje a felvonulás betiltásának.

Míg a múltban a nyugati világot domináló genderideológia ellen küzdők hangja gyakran elnyomva maradt, ma már a józan ész is felzárkózott hozzájuk. Érdekes megjegyezni, hogy több homoszexuális ismerős is kifejezte, hogy az ilyen demonstrációk nemcsak hogy nem támogatják őket, hanem éppen ellenkezőleg, kárt okoznak. Felmerül tehát a kérdés: kinek is szolgálnak valójában ezek az események? A válasz egyértelműen a genderideológia híveinek.

Ferenc pápa, valamint a közelmúltban Budapestre látogató vatikáni "külügyminiszter", Paul Richard Gallagher érsek is gyakran hangoztatják az igazságos béke fontosságát. Kocsis Fülöp érsek ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a 20. század számos problémája a két világháború igazságtalan békéiből ered. E békék következményeként alakult ki a hidegháború, és ez a gyökérzet hozta el a délszláv konfliktust, valamint a jelenlegi orosz-ukrán háborút is.

Ezért mondja azt, hogy inkább békét mielőbb és mindenáron, ne pedig az úgymond igazságos békét akarjuk patikamérlegen kimérni, miközben óriási erővel folyik a fegyverkezés és erősödik a háborús pszichózis. Rettentően veszélyesnek tartja, hogy az Európai Unió a minap mindenkit arra szólított fel, raktározzon be háromnapi élelmet. Ezzel ugyanis csak a háborús gondolkodást ülteti el az emberekben, miközben egy normális háztartásban már most is van három napra elegendő élelmiszer. Ez valóban teljesen felesleges riogatás.

Jó lenne egy olyan országban élni, mint Svájc, ahol a rakéták csak úgy röpködnek körülöttünk, mi pedig nyugodtan élhetjük az életünket, mert a semlegességünk megóv minket tőlük. Bár nem vagyok szakértő ebben a kérdésben, el tudom képzelni, hogy míg a kormány valóban a béke érdekében lép fel, azért kénytelen lehet fegyverkezésre vagy katonai kiképzésre is fordítani az energiáit. Az viszont egyértelmű számomra, hogy Franciaországot és Németországot nem fenyegeti közvetlenül a háború, így teljesen téves az a gondolat, hogy az orosz agresszió – ami kétségtelen – majd elérné a határaikat is. A háborús felkészülés sosem vezethet tartós békéhez.

Egy korábbi videójában az orosz-ukrán konfliktus taglalásakor az Európai Uniót bírálta, mondván, mivel megtagadta keresztény gyökereit, nincs joga az "igazságosztó" szerepében tetszelegni, és azt firtatni, ki támadott meg kit.

Erre reagálva Kocsis Fülöp jelezte, nem politikai vagy háborús helyzetjelentést adott, hanem arra hívta csak fel a figyelmet, hogy az ellenségeskedést a sátán gerjeszti. Európát azért emelte ki, mert ez leginkább a mi felelősségünk.

Az orosz ortodox egyház helyzetét rendkívül aggasztónak ítélte, miután vitatható állásfoglalást fogalmazott meg a háborúval kapcsolatban.

A véleménye szerint a szekuláris Európa mentes a humanizmustól, sőt a demokráciát is csorbítja a kereszténység hiánya. Érdemes elgondolkodni azon, mi történt a demokráciával, miután eltűnt belőle a krisztusi üzenet. A nyugati világ egyre inkább Isten nélküli kultúrát épít, amely csupán elnyomja az embereket, szétszakítja a családokat, és miközben ígér egyfajta hamis biztonságot, valójában félelembe és bizonytalanságba sodorja az egyéneket.

A közelmúlt eseményei kapcsán, amikor az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban sokan Volodimir Zelenszkijtől kezdve a korábbi amerikai vezetőkön át az EU tagjaiig mindenkit felelősnek tartanak, de Vlagyimir Putyint valahogy mindig a felelősség alól mentesítik, lelkipásztorként és gyóntatói minőségében egy megdöbbentő élmény jutott eszembe:

Elárulom egy személyes titkomat. Amikor a háború hírét vettem, minden nap este nyolc órára imát hirdettem a békéért. Sokan csatlakoztak, és ezeket az alkalmakat azóta is megtartjuk. És ha a Jóisten tanácsot kért volna tőlem, azt mondtam volna neki: kérlek, Uram, vedd már valahogy magadhoz Vlagyimir Putyint, mert úgy éreztem, a helyzet csak ezzel rendeződne.

Kétségtelen, hogy Putyin Oroszországa indította el a támadást Ukrajna ellen, és ez a cselekedet megdöbbentő és elítélendő. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a konfliktus hátterében számos nyugati lépés és döntés áll, amelyek hozzájárultak a helyzet kiéleződéséhez. Ezt a kontextust is érdemes figyelembe venni a történések teljes megértéséhez.