Rejtett válság leselkedik ránk: a zöld átállás már az alapoknál megbicsaklhat.

A jövő helyett a jelen gazdasági dinamikái formálódnak át – ezt a témát boncolgatja a szeptember 4-i Sustainable World konferencia, amelyen a hazai fenntartható üzleti szektor képviselői gyűlnek össze. Az esemény célja, hogy közösen felfedezzük a legfrissebb trendeket és innovációkat, amelyek minden iparágat érintenek.

- Azaz mindent vonjunk villamos energia alá! Ez a klímasemleges gazdaságra való átállás kulcsfontosságú mottója.

A valóságban az elektrifikáció üteme sajnos nem követi a klímacélok által megkövetelt sebességet. A Bloomberg podcast-sorozatában most egy olyan problémára irányították a figyelmet, amely eddig háttérbe szorult: a transzformátorok hiánya.

Az iparág rendkívül hagyományőrző jellegű. A legtöbb áramhálózat-üzemeltető állami kézben van, vagy szigorú szabályozás alatt működik. Fő prioritásuk, hogy megakadályozzák az áramszüneteket.

„Ez az, amit Akshat Rathi, a hírügynökség műsorvezetője megjegyez: a megszokott, megbízható transzformátormodellekhez való ragaszkodás mögött az ellátásbiztonsági szempontok állnak. Ennek következtében sokan elkerülik az új technológiák kipróbálását.”

Nézzük meg az alapokat: a transzformátor egy olyan eszköz, amely képes módosítani az elektromos áram feszültségét. Például a szélerőművek által előállított magas feszültségű áramot le tudja alakítani egy olyan szintre, amely már biztonságosan használható a háztartásokban — Magyarországon ez a szint 230 V.

Ez alapvető fontosságú ahhoz, hogy az elektromos energiát hatékonyan tudjuk átjuttatni jelentős távolságokon.

A transzformátorok mindenhol ott vannak, csak nem vesszük észre. Az Egyesült Államokban körülbelül 80 millió darab van, nagyjából minden negyedik emberre jut egy

„Emlékeztet Rathi” – mondja, miközben a múlt homályos képei bukkannak fel a fejében.

A baj ott kezdődik, hogy ezekből az iparág alapját jelentő berendezésekből

A források szűkösek.

Az egyedi, ipari méretű transzformátorokra akár öt évet is várni kell - míg egy napelemparkot egy éven belül fel lehetne építeni, ha lenne mivel a hálózatra kötni. A gyártók, mint például a GE Vernova vagy a Hitachi Energy, egyszer már pórul jártak: a 2000-es évek végén, a pénzügyi válság előtt fellendülésre számítottak, bővítették kapacitásaikat - aztán jött az összeomlás, és komoly veszteségeket szenvedtek el.

Ez alkalommal a befektetők jóval körültekintőbbek. Elkerülnék a korábbi hibás döntéseket, és csak akkor terjeszkednek, ha a kormányok biztosítják a stabil keresletet.

- magyarázza Rathi.

A transzformátorokat alkotó anyagokkal is gond van: a berendezések belső magja egy speciális szilícium acéllemezből készülnek, amit csak kevés vállalat készít.

A szilíciumacél egy különleges acél ötvözet, amely 0,8-4,8% szilíciumot tartalmaz. Ezt az anyagot elsősorban transzformátorok vasmagjaként alkalmazzák, mivel kiemelkedő mágneses vezetőképességgel rendelkezik, ami lehetővé teszi a hatékony energiaátvitelt. A szilíciumacél tehát elengedhetetlen a modern elektromos rendszerek működéséhez, mivel javítja a mágneses fluxust és csökkenti az energia veszteséget.

A réz ára is megugrott. Ráadásul a beszélgetés során kiemelték, hogy a 80 ezer (!) különféle modell gyártása nehézséget jelent: nincs szabványosítás, szinte minden darab egyedi.

Egy GE Vernova angliai gyára a bővítést követően évente 36 nagy teljesítményű transzformátort tud majd legyártani - ez semmiség ahhoz képest, hogy mekkora az igény

- mondja Rathi, miután lehetősége volt meglátogatni a vállalat gyártóüzemét.

A transzformátorhiány következtében már most is sok projekt csúszik. A mesterséges intelligenciára épülő adatközpontokat fejlesztő nagyvállalatok, mint például a Microsoft, kénytelenek drága prémiumokat fizetni, hogy előrébb jussanak a beszerzési sorban. Egy amerikai atomerőmű újraindításához a Microsoft például 100 millió dollárt adott egyetlen transzformátorért, miközben a normál ár 2-3 millió dollár körül mozog - mondta Rathi. A helyzet azonban nem csupán az új projektekre vonatkozik, hanem a meglévő rendszerek karbantartásában is komoly kihívásokat jelent.

Miközben a nyugati országok nehézségekkel küzdenek, Kína zökkenőmentesen készíti a transzformátorokat – nem csupán belső igényeinek kielégítésére, hanem külföldi piacokra is. Ez jól tükrözi, hogy a hosszú távú villamosítási stratégiáknak elengedhetetlen része az alapinfrastruktúra alapos fejlesztése.

Amennyiben a nyugati országok versenyképesek szeretnének maradni Kínával az mesterséges intelligencia, az elektromobilitás vagy a klímavédelmi célok terén, elengedhetetlen, hogy a transzformátorgyártást is sürgősen fejlesszék és felgyorsítsák.

„Ne felejtsd el, hogy ez egy fontos figyelmeztetés” – hívja fel a figyelmet Rathi.

Néhány kormány már felfedezte a helyzet komolyságát. Németország, például, garanciát kínál a transzformátorgyártók megrendeléseire – ha az áramhálózat-üzemeltető nem vásárol, az állam átvállalja. Azonban a legtöbb helyen még mindig várat magára a politikai "ébresztő".

Ez egy láthatatlan válság. A politikusok nem ismerik fel, mert nem látványos. A transzformátor csak akkor kerül címlapra, ha felrobban - mint a Heathrow repülőtér 60 millió fontos áramszünete esetében

- összegzi Rathi, miközben a gondolatai között rendezgeti az információkat.

Érdekes megjegyezni, hogy nemrég Elon Musk, a technológiai világ egyik meghatározó alakja, figyelmeztetett arra, hogy az AI fejlődését három kulcsfontosságú tényező gátolja: a chipek hozzáférhetősége, az elektromos transzformátorok elérhetősége, valamint az energiatermelés kapacitása.

Ahogy sikeresen orvosoljuk a transzformátorok hiányát, a következő kihívásunk az energiahiány lesz. Úgy vélem, hogy a jövő év közepére ez a probléma már mindenki számára nyilvánvalóvá válik.

- emelte ki.