Magyar kenyér: hivatalos, de ízvilága egészen eltér a francia változattól.
A Magyar Kézműves Kenyér Társaság immár tizenegyedik alkalommal rendezte meg a Kenyérlelke fesztivált Szentendrén, ahol 22 pékség és 7 malom munkája került bemutatásra. Idén a pékségek nem versenyeztek egymással, hanem egy szakmai zsűri értékelte a termékeiket, amelyek arany, ezüst és bronz minősítést kaphattak. A hobbisütők számára is nyílt lehetőség a megmérettetésre, hiszen a verseny keretein belül fehér/félbarna, teljes kiőrlésű, valamint a nemrégiben elhunyt pék, Lévai Csaba emlékére létrehozott különleges kenyerek kategóriájában indulhattak.
Az esemény különösen fontos azok számára, akik tudatosan válogatják meg, mit fogyasztanak. A fesztivál mottója, „Tiszta élelmiszert, tiszta lelkiismerettel”, pontosan ezt a célt hangsúlyozza. A kenyérünnep talán legnagyobb értéke abban rejlik, hogy gyakorlati példákkal bizonyítja: ipari környezetben is lehetséges vegyszermentes gazdálkodás és élelmiszer-előállítás. Ez a megközelítés hosszú távon fenntartható megoldásokat kínál a termőföld védelme, a kisipar támogatása és a fogyasztók egészségének megőrzése érdekében.
Segal Viktor séf, a zsűri egyik tagja, a Magyar Nemzetnek nyilatkozva elárulta, hogy az idei verseny során nem csupán a legkiemelkedőbb pályamunkákat keresték. Valójában szinte minden résztvevő érdemelt valamilyen érmet, ami azt mutatja, hogy a benyújtott kenyerek mindegyike kiemelkedő minőséget képviselt. Különösen érdekes volt, hogy a zsűriben francia és olasz pékek is helyet kaptak, akik saját, egyedi szemszögükből értékelték a munkákat, ezzel új dimenziót adva a versenynek.
Fontos megjegyezni, hogy a kézműves péksütemények Európa-, sőt világszerte trendnek számítanak, ezt a vonalat jól követik a hazai pékségek is. Ugyanakkor a hazai ízlés eltér az olasz és a franciától. A két nemzet képviselői szerint a hazai kovászos kenyereknek erősebb az ízük, sósabbak, mint arrafelé, és a kovászt is többnek találták.
Ami a költségszerkezeteket illeti, nincs nagy különbség, Segal Viktor szerint inkább az eladási árakban van nagy különbség. Egy olasz vagy francia befutott pékség a bekerülési érték többszörösét kéri el a termékért, arrafelé kisebb az árérzékenység. Noha a magyar kézművestermékek sem az árérzékeny kategóriába tartoznak, itthon a pékek továbbra is igyekeznek alacsonyan, vagyis a bekerülési értékhez közelítve tartani a termékek árát.
