Meglepő tény: A villámcsapások következtében keletkező szén-dioxid kibocsátás évente körülbelül 320 millió fát pusztít el.
A kutatás innovatív modellezési technikákkal térképezi fel a legnagyobb mértékben érintett területeket.
A közvetlenül villámcsapás által okozott erdőtüzek miatt elpusztult fák száma nem szerepel ezekben a számokban. Ráadásul a jövőben a villámcsapások gyakoriságának növekedése miatt a fák pusztulása még kiterjedtebb lehet - olvasható a vészjósló előrejelzés a TUM híroldalán.
Az erdők mélyén a villámcsapások által okozott károk sokszor rejtve maradnak, és csupán néhány helyszínen folytattak alapos vizsgálatokat. Eddig nem volt tisztázott, hogy világszerte évente hány fa válik áldozatává a villámcsapások következtében keletkező károk miatt. A TUM kutatócsoportja azonban bemutatta az első olyan módszert, amely lehetővé teszi a súlyos villámcsapások által sújtott fák számának megbecsülését, amelyek végül elpusztulnak. Eredményeik arra utalnak, hogy a villámcsapások ökológiai hatásait eddig alulértékelték.
Míg a korábbi kutatások az erdőkben végzett terepi megfigyelésekre összpontosítottak, a TUM tudósai egy új, matematikai megközelítést alkalmaztak. A kutatók kiterjesztették a széles körben használt globális vegetációs modellt, integrálva a megfigyelési adatokat a globális villámmintázatokkal. "Most már nemcsak azt tudjuk megbecsülni, hogy évente hány fa szenved el kárt a villámcsapás következtében, hanem képesek vagyunk azonosítani a legjobban érintett területeket is, valamint felmérni a globális szén-dioxid-tárolásra és az erdőszerkezetre gyakorolt hatásokat" - mondta Andreas Krause, a Global Change Biology folyóiratban publikált tanulmány vezető szerzője és a Földfelszín-Légkör Interakciók Tanszék kutatója.
A becslések alapján évente körülbelül 320 millió fát érint a villámcsapások pusztító hatása, ami a növényi biomassza veszteségek 2,1-2,9 százalékát jelenti. Ez a biomassza-bomlás évente 0,77-1,09 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátásával jár, ami jelentős hatással van a légkörre.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy ezek a kibocsátások meglepően magasak: nagyságrendjükben összehasonlíthatók a vadon élő növények tűzesetek során való elégése miatt évente kibocsátott körülbelül 1,26 milliárd tonna szén-dioxiddal. A vadon élő növények erdőtüzekben való elégése során keletkező teljes szén-dioxiddal-kibocsátás azonban lényegesen magasabb - évente körülbelül 5,85 milliárd tonna -, mivel ez magában foglalja az elhalt faanyag és a szerves talajanyagok elégetését is.
"A legtöbb éghajlati modell arra figyelmeztet, hogy a következő évtizedekben várhatóan nőni fog a villámlás gyakorisága, így érdemes nagyobb figyelmet szentelni ennek a jórészt figyelmen kívül hagyott jelenségnek. Jelenleg a villámlás következtében bekövetkező fapusztulás leginkább a trópusi területeken tapasztalható. Azonban a modellek azt jelzik, hogy a villámlás előfordulásának növekedése elsősorban a középső és magas szélességi fokokon lesz a legszembetűnőbb, ami arra utal, hogy a mérsékelt és boreális erdőkben is egyre nagyobb problémát jelenthet a villámlás okozta fák pusztulása" - nyilatkozta Krause az egyetemi híroldalon.
