Megismétlődhet a Szovjetunió összeomlása utáni szituáció? - Az ország már nem az, ami régen volt.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Hérakleitosz görög filozófus híres mondása szerint "senki sem lép kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő sem ugyanaz az ember". Ugyanez elmondható Oroszországról is. Az 1990-es években, a Szovjetunió összeomlását követően nyugati cégek özönlöttek az országba. A következő 30 évben ezek a vállalatok több százmilliárd dollárt fektettek be Oroszországban, és nemcsak tőkét, hanem szakértelmet és intézményi kapcsolatokat is hoztak. Sok tekintetben segítettek Oroszország világgazdaságba történő integrálódását.

Ez a hagyaték mára szinte teljesen eltűnt. Bár papíron még mindig találkozhatunk több ezer nyugati vállalattal Oroszországban, a valóságban sokuk csupán postafiók cégek vagy orosz üzleti entitások mögé rejtőző álcázott vállalkozások.

Az a néhány megmaradt nyugati cég, amely érdemi tevékenységet folytat, gyakorlatilag csapdába esett:

Emiatt a három évtized alatt fáradságos munkával kiépített hálózatok felbomlottak. Oroszország nyugati pénzügyi kapcsolatai nagyrészt megszűntek, a nyugati szankciók pedig olyan stratégiai fontosságú exportcikkeket szorítanak ki, mint az olaj és a földgáz. Bár a nyersanyagok és a "kettős felhasználású" technológiák kereskedelme harmadik feleken, közvetítőkön keresztül folytatódik, a nyugati vállalatok által egykor biztosított közvetlen szaktudás átadására már nem kerül sor, ami gyakran az értékteremtés valódi motorja volt.

Még ha az ukrajnai konfliktus véget érne, és a szankciók megszüntetésre kerülnének, a nyugati vállalatok visszatérése továbbra is rendkívül valószínűtlen. Oroszország mára már "más táj" lett, mint ami korábban volt.

A posztszovjet gazdasági űrt, amelyet az elszigeteltség és a központi tervezés hét évtizedét követően nyugati vállalatok töltöttek be az 1990-es és 2000-es években, azóta oroszok foglalták el.

Ma a moszkvai irodák falain már nem a nyugati multinacionális cégek logói tündökölnek, hanem azoknak az orosz partnereknek a nevei, akik korábban a nyugati világot figyelték és tanultak tőle. A külföldi bankok helyét orosz pénzintézetek foglalták el, és ez a tendencia a kiskereskedelemtől az online szolgáltatásokig minden szektorban megfigyelhető. Oroszország ma már egy önállóan működő, fejlett piacgazdaságként lép fel, amely nem támaszkodik a nyugati együttműködésre.

Ennek ellenére az ukrajnai háború az orosz gazdaságot a szovjet korszakra emlékeztető állapotba taszította: a felduzzadt katonai-ipari komplexum mellett a többi területen krónikus alulfinanszírozottság és stagnálás tapasztalható. Számos iparágban, különösen a feldolgozóiparban, a nyugati készségek, technológiák és tőke még mindig fontos szerepet játszhatnak.

Ezeket a tényezőket figyelembe véve világossá válik, miért próbál Oroszország egyfajta vonzó offenzívát indítani a nyugati vállalatok és befektetések újraélesztése érdekében. A nyugati üzleti körök azonban valószínűleg nem fognak a három évtizeddel ezelőtti, optimizmussal teli hozzáállásukkal reagálni. A szovjet gazdaság összeomlása nyomán keletkezett üres piaci rések mára orosz vállalatokkal teltek meg, és a nyugati cégek - korábbi, keserű tapasztalataik miatt - más régiókban keresnek ígéretesebb lehetőségeket. Ez az Oroszország már nem az, ami egykor volt - és a Nyugat sem a régi önmagát idézi.

Thane Gustafson egy elismert szakértő, aki a politikai és gazdasági kérdések mélyreható ismeretével rendelkezik. Munkássága során számos jelentős elemzést készített, amelyek hozzájárultak a közéleti diskurzushoz. Különösen figyelemre méltó a szakértelme a nemzetközi kapcsolatok és a globális gazdaság területén, ahol a komplex rendszereket képes világosan bemutatni. Gustafson munkája nemcsak tudományos, hanem gyakorlati szempontból is értékes, hiszen hozzájárul a stratégiai döntéshozatalhoz és a politikai stratégiák kialakításához.

A Georgetown Egyetem politológia tanszékének professzora, aki a Szovjetunió és Oroszország politikai történetének, valamint a komparatív politikai elemzéseknek szenteli figyelmét. Kutatásai során mélyrehatóan vizsgálja e régiók politikai dinamikáját és fejlődését, hozzájárulva ezzel a nemzetközi politikai diskurzushoz.