Ferenc pápa külpolitikai öröksége rendkívül sokrétű és jelentős hatással volt a katolikus egyház és a nemzetközi közösség kapcsolataira. Pápasága alatt hangsúlyt fektetett a globális szolidaritásra, a migrációs válságra adott válaszokra, valamint a klímav

Ferenc pápa április 21-én bekövetkezett halála után a világ figyelme nagyrészt a személyiségére irányult: alázatosságára, humorára, gyakorlatias vezetési stílusára. Mindezek a sírba szállnak a szentatyával. Az argentin pápa hozzájárulása a vatikáni diplomáciához eközben maradandó örökség marad.

Ferenc pápa a nyugati fővárosoktól független diplomáciai pályát jelölt ki, olyan országok katolikus vezetőit emelte a magasba, amelyek korábban soha nem voltak részei az egyház kormányzásának, és olyan diplomáciai módszert csiszolt ki, amely egyszerre pragmatikus és törekvő.

Ferenc erőfeszítéseivel sikeresen helyreállította az elődei alatt megrendült kapcsolatrendszereket, és olyan megerősített diplomáciai hálózatot alakított ki, amely globális szinten terjed ki. Utódjának most használnia kell a Ferenc által felhalmozott jelentős jóindulatot, hogy támogassa az egyház alapvető értékeit: a könyörületet, az igazságosságot és a békét. A pápai diplomácia folytatásához szükséges eszközök már rendelkezésre állnak. A kulcskérdés csupán az, hogy a következő pápa rendelkezik-e elegendő képességgel ahhoz, hogy maximálisan kihasználja ezeket az adottságokat – írja Victor Gaetan, a National Catholic Register vezető nemzetközi tudósítója, aki a Foreign Affairs hasábjain osztja meg gondolatait, emellett az Agenzia Fides és a Religion News Service munkatársa is.

Ferenc pápa leghosszabb útja a tavaly szeptemberi 12 napos körútja volt, amely során Indonéziát, Pápua Új-Guineát, Kelet-Timort és Szingapúrt látogatta meg. Az út kiemelkedő célja az volt, hogy erősítse a katolikus egyház és a muzulmán közösség közötti kapcsolatokat, elősegítve ezzel a párbeszédet és a kölcsönös megértést.

Ezek a kapcsolatok Ferenc elődje, XVI. Benedek pápa idején mélyponton voltak. Benedek 2006-ban olyan beszédet mondott, amelyet sok muszlim Mohamed prófétát sértőnek vélt. 2011-ben pedig a világ egyik legmagasabb szunnita tekintélye, az al-Azhar nagy imámja, Ahmed al-Tayeb megszakította a kapcsolatot a Vatikánnal Benedek egy egyiptomi terrortámadás után tett megjegyzései miatt.

Ferenc képes volt rendezni a viszonyát Tayebbal, és végül megértő barátságot épített ki. A két vezető 2019-ben együtt jelent meg Abu-Dzabiban, hogy aláírják a vallási szélsőségesség ellen irányuló, mérföldkőnek számító közös megállapodást. Ez már történelmi jelentőségű utazás volt - az első alkalom, hogy egy pápa az Arab-félszigetre látogatott.

Ferenc arra is sürgette a katolikus egyházat, hogy legyen kevésbé intézményes, azaz befelé forduló, és inkább misszionárius - fordítsa figyelmét a globális társadalom perifériáira. A bíborosi kollégiumot, amely az utódját választja ki, olyan országokból származó férfiakkal töltötte fel, amelyeknek korábban nem, vagy alig volt képviselete az egyház vezetésében. Kinevezései között volt 25 olyan országnak a bíborosa, amelyeknek korábban soha nem volt ilyen magasrangú egyházi vezetője, köztük Pápua Új-Guinea, Szingapúr és Kelet-Timor. Minden pápa mozgat bíborosokat követként, de egyetlen pápa sem ültetett még ennyi helyre bíborosokat.

Az új vezetők hálózata Ferenc pápa törekvéseinek szellemében született, hogy az egyház perspektívája szélesebb körű legyen, eltávolodva az eurocentrikus megközelítésektől, és helyette a katolicizmus növekvő jelenlétére fókuszáljon azokban az országokban, ahol a hit terjedése figyelhető meg. Pápasága alatt 13 ázsiai és 9 afrikai nemzetet látogatott meg, ami jelentős előrelépést jelent Benedek pápa korábbi három afrikai és egyetlen ázsiai útjához képest. Kelet-Timor, amely a világon a legmagasabb katolikus arányt mutatja, jól szemlélteti az egyház terjedő befolyását. 1975-ben, amikor Indonézia megszállta Kelet-Timort, a katolicizmus ottani jelenléte és fejlődése különös figyelmet kapott, és a helyi közösségek hite kiemelkedő szerepet játszott a nehéz időkben is.

Az 1999-ig tartó indonéz katonai megszállás alatt az egyház megvédte az üldözötteket, és nyilvánosságra hozta az atrocitásokról szóló feljegyzéseket, beleértve a mészárlásokat, az eltűnéseket, a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, az éhezést és a nemi erőszakot. Ferenc látogatásakor

A szokatlanul tikkasztó hőség ellenére Ferenc azon a szent helyen szólalt meg, ahol az indonéz hadsereg végső nyugalomra helyezte a timori szabadságharcosokat. Szavain keresztül figyelmeztetett arra, hogy a nyugati liberális értékek terjedése nem csupán új ideológiákat hoz magával, hanem olyan anyagiasságra és önzésre sarkalló tendenciákat is, amelyek aláássák a közösségi szellemet és az emberi kapcsolatokat.

Ferenc pápasága alatt maga a Vatikán is határozott erőfeszítéseket tett a geopolitikai ellentétek áthidalására, különös diplomáciai figyelmet szentelve Kínának. Ferenc előtt a kölcsönös gyanakvás elnyomta a Peking és Róma közötti, régóta fennálló szakadék feloldására tett erőfeszítéseket. De amikor Kína Ferenc első hivatalba lépésének napján megválasztotta új vezetőjét, a pápa személyes gratuláló levelet írt Hszi Csin-pingnek. Hszi szívélyesen válaszolt, a Vatikán egyes munkatársainak meglepetésére.

Ferenc egész életében vonzódott Kínához. Államtitkárnak Pietro Parolint választotta, a bíborost, aki 2005 és 2009 között a Vatikán Pekinggel folytatott tárgyalásait vezette (és most Ferenc utódlásának egyik vezető jelöltje). Egy évvel hivatalba lépése után Ferenc a Corriere della Sera című olasz lapnak azt mondta, hogy a Vatikán "közel áll Kínához", és hogy a diplomaták mindkét oldalon fenntartják a kapcsolatokat.

Ezek a kapcsolatok kulcsfontosságú szerepet játszottak a püspökök kinevezésével kapcsolatos jelentős nézeteltérések rendezésében. Peking hosszú időn keresztül kitartott amellett, hogy a kínai püspökök kiválasztásának jogát saját magának tartsa fenn, ezzel szemben állva a katolikus egyház tanításával, amely ezt a jogkört a pápára ruházza. Négy évnyi csendes egyeztetést követően 2018-ban a Vatikán és a kínai kormány között ideiglenes megállapodás született a püspökök közös kinevezéséről. Ezt az egyezséget azóta három alkalommal megújították, és ennek alapján 11 új püspök kinevezését is jóváhagyták.

Ferenc pápa kínai diplomáciáját széles körű bírálatok érték, különösen az első Trump-adminisztráció alatt. Mike Pompeo, az Egyesült Államok külügyminisztere 2020-ban egy esszében fejezte ki nemtetszését a Vatikán Pekinggel kötött megállapodása kapcsán. Válaszul a Vatikán néhány héttel később elutasította Pompeo kérését, hogy találkozzon a pápával. E bírálatok ellenére a Vatikán Washington ellenzékeként való felfogása hozzájárult ahhoz, hogy Ferenc pápa geopolitikai függetlenségének híre tovább nőtt. Az identitását, amelyet szorgalmasan ápolt, a hívek előtt is hangsúlyozta. Tavaly szeptemberben, amikor visszatért ázsiai látogatásáról, a római heti audienciáján több ezer hívőhöz intézve szavai mély üzenetet hordoztak:

Még mindig erősen eurocentrikus szemlélettel bírunk, ahogy azt sokan megfogalmazzák, nyugati perspektívából szemléljük a világot. Azonban a valóság ennél sokkal tágabb: az egyház határai messze túlmutatnak Róma és Európa keretein.

Ferenc hozzáállása Kínához nem csupán politikai kérdés, hanem mélyebb kulturális és gazdasági vonatkozásokat is tükröz. Az ország iránti érdeklődése különleges szempontokat és árnyalatokat rejt, amelyek meghatározzák a nemzetközi kapcsolatok dinamizmusát.

Ellenezte az Oroszország elleni szankciókat, követve az egyház régóta fennálló álláspontját, mely szerint a szankciókat nem szabad diplomáciai fegyverként használni, mert azok ártanak a hétköznapi emberek jólétének. Ferenc az orosz ortodox egyházzal való kapcsolatokat is előtérbe helyezte. Az 1958 és 1963 között hivatalban lévő XXIII. János óta a pápák törekedtek a katolikus-ortodox megbékélésre, és a Vatikán és a moszkvai patriarchátus kapcsolatának megerősítése XVI. Benedek egyik legnagyobb diplomáciai eredménye volt.

Ferenc szoros barátságot alakított ki a keleti ortodox egyház vezetőjével, Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával, és kiterjesztette Benedek kapcsolatát az orosz ortodox egyházzal. Kubában a havannai repülőtéren 2016-ban ő lett az első pápa, aki személyesen találkozott egy orosz pátriárkával. Kirill pátriárkával való közös megállapodás aláírása azonban elbizonytalanított néhány ukrán katolikust.

Az ukrajnai konfliktus eszkalálódása alatt Ferenc nem volt hajlandó démonizálni Oroszországot. Ehelyett a keresztény testvérek közötti "testvérgyilkosság" tragédiájáról beszélt. Gyakran vádolta a fegyverkereskedőket a háború szításával. Még azt is fel merte vetni, hogy a NATO terjeszkedése hozzájárult Oroszország inváziós döntéséhez. Az biztos, hogy elítélte a háborút és nyilvánosan imádkozott a "mártírhalált halt ukrán népért", még a kórházi ágyából is, de soha nem emelt személyes vádat Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen.

Bár Ferenc néhány álláspontja vitatott volt, mégis sikerült újjáélesztenie a katolikus diplomácia jelentőségét. Megerősítette a Vatikán diplomáciai struktúráját, új részleggel bővítve a támogató államtitkárságot. Kiemelte a béke érdekében tett erőfeszítéseket azzal, hogy bíborosokat küldött ki a konfliktus sújtotta területekre, például Szíriába és Jeruzsálembe. Jeruzsálem esetében különösen fontos a joghatóság, amely Ciprust, Jordániát, Izraelt és a palesztin területeket is magában foglalja, és amelyet Pierbattista Pizzaballa bíboros irányít – aki akár Ferenc lehetséges utódja is lehet a jövőben.

Ferenc pápa jelentős lépést tett a kis katolikus közösségek megerősítése érdekében, amikor először bíborosokat nevezett ki a túlnyomórészt muszlim többségű Bangladesbe, Iránba és Pakisztánba, valamint a buddhista vallású Mongóliába, Mianmarba és Szingapúrba. Ezzel nem csupán a katolikus közösségek támogatását célozta meg, hanem a vallásközi párbeszéd előmozdítását is. A párbeszéd irányítására Ferenc egy indiai diplomatát, George Koovakad bíborost választotta, aki tapasztalataival és tudásával hozzájárulhat a különböző vallási közösségek közötti kapcsolatok erősítéséhez.

Ferenc pápa nemzetközi szerepvállalásának alapját képező értékek és stratégiák mélyen gyökereznek az evangéliumi tanításokban, és ezek nem csupán az ő egyedi megközelítésére jellemzők. Diplomáciai stílusát a Vatikán pap-diplomatákból álló testületének is oktatják a világ legrégebbi diplomáciai intézményében, a Pápai Egyházi Akadémián. Ezen az iskolán tanult például Parolin, a Vatikán államtitkára, aki Ferenc külpolitikai stratégiáinak egyik kulcsfigurája. Ha Ferenc utódját választják, az folytathatja azt a diplomáciai munkát, amelyet már 12 évvel ezelőtt Ferenc vezetése alatt indítottak el. Ugyanakkor Ferenc pápa számos más tehetséges és ígéretes diplomata vezetőt is a magas hivatalokba emelt. Ha a következő pápa a globális Délről érkezik, az evangéliumi alapú kampányok tovább élhetnek. A 135 bíboros, akik a következő pápát megválasztják, talán ezt az irányt választják, különösen figyelembe véve, hogy közülük 108-at maga Ferenc pápa nevezett ki, ami növeli a valószínűségét annak, hogy a konklávé valami váratlant hoz a világ számára.