A lakáshitel költségei környező országokhoz viszonyítva drámaian magasabbak, hiszen több millió forinttal többet költünk rá. Ugyanakkor érdemes észben tartani, hogy a helyzet még mindig javulhatna, és lehetne ennél is kedvezőtlenebb.

A Bankmonitor számításai szerint egy 20 millió forintos ingatlanhitelre a régiós átlagnál 5,7 millió forinttal fizetnek vissza többet a magyar ügyfelek. Mindezt úgy, hogy a bankok még olcsón is adják a kölcsönöket - miért járunk akkor mégis rosszabbul?

Jelenleg Magyarországon a jelzáloghitelek kamata átlagosan 6,5 százalék, ha 20 éves futamidővel és 20 millió forintos hitelösszeggel számolunk. Ez a szám jelentősen, 2,13 százalékponttal magasabb a közép-európai átlaghoz képest – derül ki a Bankmonitor legújabb lakáshitelpiaci elemzéséből.

A lakáshitelek kamatozásának alakulását két alapvető tényező befolyásolja együtt. Az egyik a piaci kamatszint, amely általában az állampapírokon elérhető hozamokkal van összefüggésben, míg a másik a bankok által alkalmazott kamatfelár. Az első tényezőt a bankok nem tudják közvetlenül manipulálni; ez a tényező inkább az adott ország inflációs helyzetét, gazdasági teljesítményét és a kockázatok megítélését tükrözi.

A fenti adatok tükrében Magyarországon a piaci kamatszint 3,21 százalékponttal meghaladja a környező országok átlagát, ugyanakkor a banki kamatfelár 1,08 százalékponttal alacsonyabb, ami azt jelenti, hogy a bankok viszonylag kedvező feltételekkel kínálják a lakáshiteleket.

Ennek hátterében az a jelenség állhat, hogy a bankok olyan jelentős profitot realizálnak más üzleti ágakban, hogy a lakáshitelek terén hajlandóak kompromisszumokat kötni. Viszont ez a helyzet nem marad fenn örökké: amennyiben a bankok úgy döntenek, hogy a régión belül megszokott kamatfelárat alkalmazzák, akkor a lakáshitelek átlagos kamatlába 6,5%-ról 7,58%-ra emelkedhet.

A Bankmonitor elemzője hangsúlyozza, hogy a magyar lakáshitelek kamatai elsősorban a hazai piaci kamatszint következményeként magasabbak.

A 6,5 százalékos magyar kamatszinttel szemben a régiós átlag 4,37 százalék, és bár a regionális átlagot elsősorban az eurót bevezető országok kamatszintje húzza le, de a cseh 4,79 százalék kamatszint is közel 2 százalékponttal alacsonyabb, mint a magyar.

Egy magyar ügyfél esetében egy 20 millió forintos lakáshitel igénylésekor a visszafizetendő összeg eléri a 35,7 millió forintot. Ezzel szemben a szomszédos országokban az átlagos visszafizetendő összeg körülbelül 30 millió forintra rúg, ami közel 20 százalékos eltérést mutat. Érdemes megjegyezni, hogy ha a kamatfelár nem lenne kedvező, akkor a magyar adósoknak még ennél is magasabb, 38,9 millió forintot kellene előteremteniük a hitel futamidejének végén.

A fenti grafikon világosan szemlélteti, hogy a vizsgált mintában csupán két országban, az Egyesült Államokban és Lengyelországban, tapasztalható hasonló terhek a hitelfelvevők számára a kölcsön futamideje alatt. Érdekes, hogy míg ez a két ország azonos terhek mellett működik, a bankok itt 2 százalékponttal magasabb profitot realizálnak, mint Magyarországon.

A fent említett információk alapján talán meglepőnek tűnhet, de a magyar lakáshitelezési rendszer kifejezetten jól teljesít. Az idei első negyedévben az új lakáshitel szerződések összértéke 40 százalékkal haladta meg a tavalyi év azonos időszakának számadatait, és az utolsó hónapban a bankok összesen 137 milliárd forintnyi új hitelt folyósítottak. Ennek ellenére a magyar háztartások lakáshitel-állománya minden szempontból – legyen szó GDP-arányos, vagyon- vagy jövedelemarányos mutatókról – elmarad mind az európai, mind a regionális átlagoktól.