Minden szép, ha a végkifejlet is kedvező!

A Liptói havasokon átvezető úton haladtunk haza, miután néhány felejthetetlen napot töltöttünk a Magas Tátra lenyűgöző tájain. Ez a táj a Tátra nyugati szegletében terül el, nem messze a varázslatos Liptói tótól. Nyaralásunk utolsó napjára egy könnyed kirándulást terveztünk, amely után természetesen alaposan megéheztünk. Így hát a 7-800 méter magasan fekvő, festői Kvacsány falucskája lett a következő állomásunk. Ez a zsákfalu a Kvacianka patak völgyében bújik meg, és különleges hangulata azonnal magával ragadott minket.

Ami miatt Kvacsány mellett döntöttünk, az valójában a Buzt nevű sörfőzde volt, amely olyan kicsi, hogy csak az ottani éttermét és a közeli településeket szolgálja ki a söreivel, de a híre a sörrajongók közt, annál nagyobb.

Igazi kisüzemi és konzervatív sörfőzde, ami azt jelenti, hogy csak háromféle sört lehet itt kóstolni: egy láger típusút, egy vörös sört és egy barnát. Alkoholtartalma egyiknek sem magas, nagyjából 4-5%, az íze pedig mindnek igen jó, tradicionális, pilz típusú, malátás, enyhe komlókeserű sörök. Mivel mi is igencsak meg akartuk kóstolni, ezért épp kapóra jött, hogy a környéken, még túrázhattunk is, és ez az út kiváló levezető volt a korábbi napok keményebb hegyi emelkedői után. Egy nagyon egyszerű, úgynevezett belépőszintű túrát találtunk, ahová akár kisgyerekes családok is nyugodtan elmehetnek. Nem kell hozzá nagyon jó fizikum, viszont mégis megmutat a Tátra déli-délnyugati részéből olyan tájakat, amik után az ember elkezd a magas hegyek felé sóvárogni.

A túra végén a patak völgyébe ereszkedtünk, ahol egy régi malom áll, ami még száz éve működött, de mára igazi turisztikai látványossággá vált. A malom körül kecskék legelésznek, míg egy hangulatos kis faépületben szuvenírek várják az érdeklődőket. Ekkor érzi az ember, hogy a gyomra hangos zúgásra kezd, és a tegnapi zsemle már nem elég; valami meleg étel után vágyakozik, olyan helyen, ahol kényelmesen le lehet ülni, és élvezni a természet közelségét.

Ha a környéken pihenő magyar turista eddig még nem merült el a helyi ízek világában, most biztosan bátorságot merít a legizgalmasabb fogások kipróbálásához. Ha pedig már kóstolta ezeket a különlegességeket, most minden bizonnyal vágyik arra, hogy újra élvezze a knédlit, a szalvétagombócot, vagy éppen a kapusztnyicát. Ez az utolsó alkalom, hogy felfedezze ezeket a finomságokat, hiszen hamarosan útra kel, és a következő megállója már csak az otthona lesz.

Bár első pillantásra semmi rendkívüli nem tűnik fel ebben az étteremben, mégis van benne valami varázslatos, ami vonzza a fáradt utazókat – így minket is. A nyári meleg, ami itt 23 fokot jelent, tökéletes alkalmat teremtett arra, hogy a kerti részre üljünk, ahol a természet szépsége szinte összeolvad a hely hangulatával. Esős napokon, vagy a hideg téli hónapokban pedig a belső tér nyújt kellemes menedéket egy ízletes ebédhez.

Megkaptuk az étkezési választékot, amelyen az ételek ára körülbelül 10-15 euró között mozog. Sajnos, a helyszín varázsa megköveteli, hogy a költségeket is álljuk.

Kvacsány nem éppen a világ legfényesebb gyöngyszeme, de a környéken felfedezhetünk néhány szép, régi parasztházat, amelyek egyfajta varázslatot csempésznek a tájba. Az itt található étterem inkább hasonlít egy vidéki fogadóhoz, de a legjobb értelemben! Az étel és a sör, amit kínálnak, valóban kiemelkedő minőséget képvisel. A kiszolgálás barátságos, a kertje pedig hangulatos és meghitt, ideális hely a pihenésre. Az ár-érték arány is kiváló, ami még kellemesebbé teszi az élményt. Az étlapon megtalálhatók a hagyományos szlovák ételek mellett a barbecue különlegességek is, mint a pulled pork és a hamburger-szerű szendvicsek, így mindenki megtalálhatja a kedvére való fogást.

Három különleges ételt kóstoltunk meg, és én már régóta vágyakoztam egy ízletes kapusztnyicára, a szlovák káposztalevesre. Az íze valóban remekül sikerült, azonban sajnos nem rendelkezett azzal a gazdag sűrűséggel, amit egy jó kiadós káposztalevestől várnánk, és amit korábban már tapasztaltunk más helyeken a környéken.

Rendeltünk még pulled pork szendvicset, ami nem okozott csalódást, nem volt száraz, és volt benne minden, ami az ízek harmóniáját elősegítette, összességében pedig egy hamburgerre hasonlított. Ezen kívül kértünk egy, a magyar gulyáshoz nagyon hasonló ragut.

A szlovák és a magyar konyha sok szempontból rokon, hiszen az alapanyagok és az elkészítési technikák nagyon hasonlóak, bár az ízesítések terén eltérések mutatkoznak. A gulyásszerű étel, amit kóstoltam, egészen különleges élmény volt, hiszen helyi barna sörrel készült. Az omlós marhahús lágy textúrája és a szaftos ragu harmonikus egyveleget alkotott. Külön érdekesség, hogy a megszokott módszerektől eltérően szalvétagombóccal tálalták, ami remekül kiegészítette a sűrű ragut, lehetővé téve, hogy minden csepp szaftot élvezettel magunkhoz vegyünk. A sör adta gazdagság és mélység valóban különlegessé tette az ételt – annyira, hogy ha nem árulják el, hogy sörrel készült, talán sosem jövök rá, mitől ennyire ízletes.

A szalvétagombóc valóban remek köret, de sajnos a bolti jalapenó és a savanyú uborka díszítés kissé elrontja az autentikus élményt, amit az étterem minden részletében sugall. Kár, hogy egy kis odafigyeléssel még inkább kiemelhették volna az ízek harmóniáját!

Összességében azonban átlag feletti élmény volt ez az ebéd a Liptói havasok ölelésében.