Most érkezett a megdöbbentő hír: elhunyt Turcsányi Erzsébet.

Ma egy igazán különleges művész hagy minket, akinek varázslatos hangja és szeretetteljes egyénisége örökre belénk égett. Turcsányi Erzsébet nem csupán bábokat életre keltett, hanem teljes lényével ragyogott a színpadon. Pontoan megformált, érzékeny és felejthetetlen alakításai révén a magyar bábjátszás egyik legmeghatározóbb alakjává vált. A teátrum így búcsúzik tőle, emléke mindig velünk marad.

Erzsébet az első diplomáját a Felsőfokú Óvónőképzőben szerezte, majd 1964-ben elvégezte az Állami Bábszínház Bábszínész stúdióját. Kivételes tehetségét már korán felismerte Szilágyi Dezső, aki 1962-ben leszerződtette a színházhoz. Az Állami Bábszínházban eltöltött évei során olyan emlékezetes szerepeket formált meg, mint a Róka A fajankó kalandjaiból (1972), Puck a Szentivánéji álomból (1973), Frici Csajkovszkij Diótörőjéből (1978), vagy a gonosz nyugati boszorkány az Óz, a nagy varázslóból (1972), Übü mama Alfred Jarry Übü királyából (1985).

Színészi tehetségét számos alkalommal elismerték: 1976-ban a Balajthy Andor-vándorgyűrű, majd 1988-ban a Jászai Mari-díj jutalmazta kiemelkedő teljesítményét. 1992-től a Budapest Bábszínház művészeként folytatta szenvedélyes pályafutását, ahol számos emblematikus szerepet alakított. Ő volt Anya-Banya a "Legkisebb boszorkány" című darabban (2000), és a Hétfejű tündér a "Szegény Dzsoni és Árnika" mesében (2005). Az utolsó fellépésére 2007-ben került sor, amikor a "Hamuban sült mese" előadásában brillírozott.