Fontos, hogy időben cselekedjünk, mert jelentős áremelkedések várhatóak a fűtés és az autózás terén. Ha nem teszünk lépéseket, a költségek rohamosan megugorhatnak.
Üdvözöljük az On the Other Hand rovatban, ahol a Portfolio véleményei várják önt! A cikkek a szerzők egyedi nézőpontjait tükrözik, amelyek nem mindig egyeznek meg a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontjával. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, ne habozzon, küldje el írását a [email protected] címre. A megjelent írásokat itt találja.
Jelenleg igen gyengék azok az uniós szabályozások, amelyek célja a fűtés és közlekedés dekarbonizálása, azonban a 2027-től életbe lépő ETS2, vagyis az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének kiterjesztése az épületekre és a közúti közlekedésre jelentős változást hozhat ebben.
Az ETS2 bevezetésének következtében a benzinkutak és a fűtésszámlák terén mindenki magasabb árakkal találkozik majd.
Ahhoz viszont, hogy ez ne váltson ki széles körű tiltakozásokat - ami egyúttal az éghajlatvédelmi célok elérését veszélyeztetné -, elengedhetetlen az ETS2-ből származó bevételek visszaosztása a lakosságnak. Ehhez azonban nem lesznek elegendőek a Szociális Klímaalap forrásai, amelyre az ETS2 bevételeinek csak kisebbik részét fordítanák. Az sem megoldás, ha az ETS2 és ezen belül a Szociális Klímalap forrásait - amint azt a vonatkozó uniós irányelv, illetve rendelet előírja - döntő mértékben beruházásokra fordítják.
Az ETS2 mindenképp üdvözlendő, hiszen a szén-dioxid-kibocsátás okozta hatalmas károk, illetve az emiatt szükséges helyreállítások költségeit jelenleg a kibocsátók egyáltalán nem, vagy csak kis részben fizetik meg, így tulajdonképpen jelentős támogatásban részesülnek. Az EU 2005-ben bevezetett kibocsátáskereskedelmi rendszere lényegében ennek a támogatásának a csökkentését jelenti. Az ETS2 tehát a támogatás még további csökkentését eredményezi.
Az ETS2 rendszeréből származó jövedelmek jelentős hatással vannak az állami költségvetésre. Ezeket a forrásokat hatékonyan fel lehet használni a fosszilis tüzelőanyagok használatának mérséklésére irányuló projekteknél, mint például az épületek energiahatékonyságának javítása és a fenntartható közlekedési alternatívák fejlesztése. Ugyanakkor számos környezetvédelmi civil szervezet arra ösztönöz, hogy a kormányzat e bevételeket olyan kezdeményezésekre fordítsa, amelyek valóban hozzájárulnak a klímaváltozás elleni küzdelemhez, és elősegítik a zöldebb jövőt.
A bevételek jelentős hányadát közvetlen pénzbeli juttatás formájában, egyenlő arányban osszák vissza minden állampolgár számára.
A továbbiakban klímabónuszként hivatkozunk erre a támogatási formára, amely az osztrák modell alapján épül fel. A lényeg, hogy az állam mostantól a szén-dioxid kibocsátást fokozó tevékenységek helyett a polgárok támogatására összpontosít. Az emberek bankszámlájukra érkező utalások (valamint a készpénzes kifizetések azok számára, akik nem rendelkeznek bankszámlával) egyértelműen és átláthatóan mutatják, hogy az ETS2 bevezetése nem jelent hátrányt – sőt, a legtöbben kedvezőbb helyzetbe kerülnek, ahogyan azt a Levegő Munkacsoport egy konkrét eseten keresztül már korábban bemutatta.
Az energiatakarékossági beruházások megvalósítása nem egyik napról a másikra történik. Még egy egyszerű épületfelújítás is jelentős időt igényel, és ha az ország összes lakóépületének energetikai korszerűsítéséről beszélünk, az évtizedek munkáját jelenti. Ezzel szemben az ETS2 bevezetése csupán másfél év múlva várható. Ez azt sugallja, hogy bármennyire is lényegesek az energiatakarékossági intézkedések a háztartások költségeinek csökkentésére, a rendelkezésre álló időszakban ezeknek még a legkisebb részét is nehéz lesz megvalósítani.
A klímabónusz kifizetését akár már az ETS2 bevezetése előtt is el lehet indítani, tehát a kormány előfinanszírozhatná ezt az összeget, amíg a bevételek elkezdődnek az ETS2 rendszeréből.
A klímabónusz biztosíték az esetlegesen megugró árak ellen is. A kibocsátáskereskedelemben ugyanis lehetetlen pontosan előre jelezni a szén-dioxid jövőbeli árszintjét. A klímabónusz mértéke viszont azonnal megemelkedhet, ha az árak növekednek. Ha a klímabónuszt havonta fizetik ki, a magasabb árak esetén szinte rögtön magasabb támogatást kap mindenki. Ez is óriási előnyt jelent az egyéb típusú támogatásokkal szemben.
Amennyiben az ETS2 mégsem okozna áremelkedést (például ha a 2018-as pénzügyi válsághoz hasonló krízis miatt csökkenne a fogyasztás és így a szén-dioxid-kibocsátás), akkor nem lesz szükség a klímabónusz bevezetésére sem. Azonban érdemes felkészülni a legrosszabbra, nem pedig utolsó pillanatban kapkodni.
Bár az ETS2 kizárólag a fosszilis üzemanyagokra terjed ki,
Az árak bármely termék és szolgáltatás esetében emelkedhetnek, amelyek előállításához szállításra és fűtésre van szükség.
A tűzifák iránti kereslet várhatóan emelkedni fog a földgáz árának növekedése miatt. Amennyiben az ETS2 keretein belül befolyt bevételeket kizárólag a fosszilis tüzelőanyagok végfelhasználóinak, például az autótulajdonosoknak vagy a földgázzal fűtőknek a támogatására fordítanák, sokan joggal érezhetik ezt a lépést hátrányos megkülönböztetésnek.
A rászorultsági alapon nyújtott támogatások igazságossága gyakran megkérdőjelezhető. Ha csupán a legnagyobb szükségben lévő háztartásokat célozzák meg, az könnyen frusztrációt okozhat a közepes jövedelmű családok körében, akik szintén érzik a vásárlóerejük csökkenését az emelkedő árak miatt. Emellett az is megeshet, hogy egyesek életkörülményei hirtelen megváltoznak, amit a támogatási rendszer nem képes azonnal tükrözni. További gond, hogy ha nem mindenki jogosult automatikusan a támogatásokra, gyakran előfordul, hogy a rászorulók nem jutnak hozzá a nekik járó segítséghez, hiszen nem mindig egyszerű elérni a legnagyobb szükségben élőket. Az egyedi elbírálású támogatások ráadásul helyi feszültségeket is generálhatnak. Nemrégiben egy kisebb település polgármestere osztotta meg velem, hogy többen kifogásolták, miért nyújt segélyt olyanoknak, akik bár valóban rászorulnak, de a támogatást alkoholfogyasztásra és dohányzásra költik.
A megemelkedő fűtési költségek miatt várhatóan még többen fognak fával fűteni. Erre utalnak az energiaválság tapasztalatai is: 2020-ben a magyar háztartások 15 százaléka fűtött elsődlegesen fával, 2022-ben pedig már 37 százalékuk, ami hatalmas légszennyezést idézett elő számtalan településen. Tovább rontott a helyzeten, hogy döntően nem megfelelően kiszárított fával fűtöttek, hiszen a nedves fa elégetése fokozottan szennyezi a levegőt. A megnövekedett fafelhasználás végzetes lehet az erdeinkre és az éghajlatra is.
Bizonyára még inkább tért hódítana a hulladékok égetése a háztartásokban, ami már most is széles körben elterjedt és nagy tömegben juttat halálos mérgeket a levegőbe.
A klímabónusz révén a háztartások pénzügyi terhei enyhülnek, így lehetőség nyílik arra, hogy a családok könnyebben kezeljék a kiadásaikat.
Segít megelőzni a tragikus környezeti és egészségügyi következményeket.
A klímabónusz önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valódi változásokat érjünk el; elengedhetetlen, hogy azok a lépések is életbe lépjenek, amelyeket a Levegő Munkacsoport dolgozott ki a kormányzati tisztviselők együttműködésével. Ezek a javaslatok a kormányok és önkormányzatok számára készült, és közöttük kiemelkedő fontosságú a széleskörű és hatékony szemléletformálás. Az ETS2 rendszerére, a klímabónuszra, a fafűtés kérdésére, valamint az illegális égetések problémájára is érvényes az a megállapítás, amely a Világgazdasági Fórum 2025-ös Globális Kockázati Jelentésében szerepel: a legnagyobb fenyegetést a világban a téves és szándékos félretájékoztatás jelenti.
A támogatási rendszerek igazságosságának megítélése komoly kérdéseket vet fel, különösen, amikor a fogyasztási szokásokra alapoznak. A gazdagabb rétegek gyakran aránytalanul nagyobb mértékben részesülnek ezekből a juttatásokból, hiszen Magyarországon a leggazdagabb 10 százalék a legszegényebb 10 százalék fogyasztásához képest másfélszer annyi földgázt és kétszer annyi villamos energiát használ. Ennek következményeként a rezsicsökkentés révén a gazdagabbak jelentősebb támogatásban részesülnek. Érdekes módon, a közlekedés támogatása is meglepő aránytalanságokat mutat. Az állam hivatalos statisztikái szerint a közlekedés területén a GDP 6 százaléka irányul támogatásokra, amelyből a leggazdagabb 10 százalék tízszer annyi juttatást kap, mint a legszegényebbek. Ebből adódóan, ha az ETS2-t nézzük, a leggazdagabbakat sújtja legkevésbé, hiszen ők a legnagyobb haszonélvezői a támogatásoknak. Egy másik szempontot is érdemes figyelembe venni: az energiaárak emelkedésével a szegényebb rétegek szenvedik el a legnagyobb hátrányt. Számukra ugyanis a kiadások növekedése sokkal nagyobb terhet jelent, hiszen a korlátozott költségvetésükből nehezebben tudják kigazdálkodni az újabb terheket. Az aránytalanságok így nemcsak a támogatásokban, hanem a mindennapi élet kihívásaiban is megmutatkoznak.
Tehát amennyiben bevezetik az ETS2-t, és ezzel egyidejűleg minden lakos ugyanakkora havi támogatási összeget kap, akkor a legszegényebbek járnak a legjobban.
Bár elengedhetetlen az épületek energiahatékonyságának növeléséhez nyújtott állami támogatás, a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a források főként a tehetősebb háztartásokhoz kerülnek, ami tovább mélyíti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ez azonban nem indokolja a támogatások teljes eltörlését, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövőben sokkal hatékonyabb és igazságosabb módon kellene őket elosztani.
A szén-dioxid árának növelését az emberek sokkal inkább elfogadják, ha pontosan tudják, mire fordítják a pénzüket, ezért el kell kerülni, hogy az ETS2-bevételek eltűnjenek az állami költségvetés nagy bugyrában. A klímabónusz viszont kézzelfogható és nagyon egyszerű módja annak, hogy mindenkiben tudatosul: az ETS2 okozta áremelkedés nem csökkenti, hanem - a klímabónusszal együtt - növeli a háztartások vásárlóerejét (azon jómódú háztartások kivételével, akik egyébként sem szorulnak újabb támogatásra).
Ezen a téren valószínűleg nincs autentikusabb módja a kommunikációnak, mint a havonta beérkező pénzösszeg.
A bevételek egyéb támogatásokra történő felhasználásával ellentétben a klímabónusszal gyakorlatilag nem lehet visszaélni, vagyis nemigen fordulhat elő korrupció, illetve járadékvadászat. Azáltal ugyanis, hogy minden lakos egyenlő mértékben részesül a támogatásból, megszűnik a kivételezés lehetősége. Továbbá az osztrák és más hasonló rendszerek tapasztalatai azt is mutatják, hogy egy ilyen rendszer adminisztratív költségei is a nagyon alacsonyak.
A klímabónuszhoz hasonló rendszerek ugyanis eredményesen működnek, illetve működtek a világ számos országában. Magyarországon is volt már egy hasonló intézkedés, amely teljes sikert aratott. 1976-ban megszüntették a húsár - igen nagymértékű - támogatását, és ennek következtében felszöktek a hústermékek árai. Ezzel egyidejűleg minden személy, a csecsemőket is beleértve, kapott havi 60 forintot, ami akkoriban nem volt kis összeg, a havi bruttó átlagkereset 2 százalékát tette ki, a szegényeknél pedig ennél jóval nagyobb arányt. Tehát a legjobban a legszegényebbek jártak, akik viszonylag kevés húst fogyasztottak, és abból is legolcsóbb fajtákat.
