Navalnij egy váratlan húzással kényszerítené Baranyi Krisztinát, hogy Putyin előtt egy lépés hátrányba kerüljön.
Természetesen lehet egyszerre sétálni és rágózni, vagyis a nyomasztóan ostoba szimbolikus politizálás mellett lehetséges várost is vezetni, csak Baranyinak annyira nem megy. A szivárványos műanyag nünükék és padok után most a Bajza utcára koncentrál erőteljesen Ferencváros polgármestere, amit Bajza - Navalnij megállóként akar látni, ezt elő is terjesztette a Fővárosi Közgyűlésben.
Szegény Bajza József, a történelem árnyékában, cseppet sem sejtette, hogy az utókor a nevét a szegény ember Bajcsy-Zsilinszky Endréjévé akarja átkonvertálni. A színigazgató-költő így hát új identitást nyer: Bajza-Navalnij Józseffé avanzsál. E név viselése azonban csupán a balszerencséjének köszönhető, hiszen a nevét viselő utca közelében található az orosz nagykövetség; a morálbajnokság budapesti résztvevői pedig, inspirálódva, egy első pillantásra inkább szemétlerakónak tűnő Navalnij-installációval próbálják lebontani Putyin rezsimjének tégláit. Mivel azonban az orosz rendszer leépülése, az installáció ellenére, igencsak lassú ütemben halad, Baranyi úr úgy döntött, hogy átnevezi a Bajza utcát az Ukrajnában zajló orosz agresszióra való emlékeztetésként Navalnij emlékmű megállóra, hogy ezzel még a nagyfőnök budapesti látogatása előtt pontot tegyen a helyzet végére.
A dicséretes szándékról elsőként a 444 portál számolt be, ahol Baranyi az előterjesztésében a következőket írta:
Bár Navalnij szélsőjobboldali politikai nézetei jól ismertek, és a korrupcióról való beszéde mellett nyíltan kifejezte ellenszenvét az ukránokkal és közép-ázsiaiakkal szemben, mindezek ellenére Putyin kritikája miatt a haladás szószólójává vált. A tavaly elhunyt politikus, akinek halála sokak szerint inkább meggyilkolás volt, a nyugati diskurzusban hirtelen demokratikus hősként tűnt fel. A magyar haladók pedig nem újkeletű trendet követnek, hiszen rendre lemásolják a nyugati gondolkodásmód zavaros és gyakran ellentmondásos elemeit. Itt van tehát egy fura paradoxon: a nyugati baloldal ízlése és a szélsőséges nézetek keveredése, ami mindig is jellemző volt a politikai tájra.
