Valóban nem átverés, és nem is mese: a süllyedő Velencét szó szerint kiemelhetik a vízből!
Velencét, az olasz gyöngyszemet, gyakran emlegetik úszó városként, de valójában egy süllyedő ékszerdoboz rejtőzik benne. Az elmúlt évszázad során a város körülbelül 25 centiméterrel süllyedt el, miközben a tengerszint 1900 óta közel 30 centimétert emelkedett. E két folyamat együttes hatása egyre súlyosabb áradásokhoz vezet, és lassan, de biztosan fenyegeti Velence sorsát, ahogy egyre mélyebbre merül a híres lagúnában.
A turisták számára a város veszélyeztetett állapota egyfajta különleges vonzerőt teremt, mintha egy „nézzük meg, amíg még lehet” érzés járná át az utcákat. Ezzel szemben a velenceieknek ez a lenyűgöző, mégis aggasztó jelenség már évszázadok óta folyamatos megpróbáltatásokat okoz. Az árhullámok egyre inkább emelkednek és gyakoribbá válnak, miközben a város évről évre körülbelül két milliméterrel süllyed a talaj természetes mozgásainak következtében.
A probléma megoldására már sokan próbálkoztak, de a legtöbb elképzelés csupán a tervezőasztal szintjén maradt. Ennek fő oka, hogy a javaslatok többsége arra összpontosított, hogyan tarthatnánk távol a vizet a szárazföldi településektől. De mi lenne, ha a megoldás sokkal radikálisabb lenne? Mi lenne, ha egyszerűen megemelhetnénk az egész várost? Ez első hallásra talán sci-fi ötletnek tűnik, de Pietro Teatini, a Padovai Egyetem hidrológiai és hidraulikai tanszékének elismert docense szerint éppen ez lehet Velence megmentésének kulcsfontosságú lépése.
Jelenleg az olasz kormány évente több millió eurót fektet be a MOSE gátrendszer fenntartásába, amely a szélsőséges árapályok idején védi meg a lagúnát az Adriától. Ez a megoldás azonban csupán átmeneti, és a klímaváltozás következményei miatt egyre gyakrabban szükség van rá. Ezzel szemben Teatini egy innovatív megközelítést ajánl, amelynek célja, hogy...
A szakértő számításai alapján ezzel a módszerrel akár 30 centiméterrel is felemelhetjük a várost, ami körülbelül 50 évnyi időt adna arra, hogy kidolgozzanak egy tartós megoldást.
Velence több mint ezeréves története alatt a mérnökök folyamatosan szabályozták a lagúna vízáramlását, hogy a város fennmaradjon. Az igazi baj a 20. század közepén kezdődött, amikor Marghera ipari övezetéből elkezdtek vizet szivattyúzni - ez a városrész közvetlenül a szárazföldön, a lagúna partján található. Ennek következtében a városközpont 1950 és 1970 között közel 13 centiméterrel süllyedt. A jelenlegi fő védelmi rendszer, a MOSE gát 2020 óta működik tesztüzemmódban. Eredetileg évi ötszöri aktiválással számoltak, de azóta már több mint 100 alkalommal kellett működésbe hozni, mivel a vízszint több mint 150-szer haladta meg a kritikus, 110 centiméteres magasságot. Ehhez mérten a költségvetés is jócskán megsínyli a projektet, ami eddig körülbelül hat milliárd euróba került.
A gát legfőbb problémája nem csupán a perselyek feltöréséből adódik, hanem abból is, hogy minden egyes használatkor elzárja a lagúnát az Adriai-tengertől. Ez a beavatkozás zavarja a természetes vízáramlást, ami hosszú távon káros hatással lehet az ökoszisztémára. Eközben Velence folyamatosan süllyed, évente körülbelül 2 mm-t, míg a tengerszint évente hozzávetőlegesen 5 mm-rel emelkedik.
A docens legújabb elképzelése szerint a város környékén 12 kutat fúrnának, egy 10 kilométer átmérőjű, kör alakú területen, kizárólag a lagúna alatti területen. A projekt célja, hogy elkerüljék az Adria és a szárazföld irányába történő fúrásokat. A mélyben található víztartó rétegek természetükből adódóan sós vizűek, így a kutak nem jelentenének veszélyt az édesvíz-készletekre, ráadásul külső vízforrásra sem lenne szükség. Az ötlet hátterében a Pó-völgyben végzett kutatások állnak, ahol megfigyelték, hogy a földgáztározókban a gáz pumpálása hatására a felszín megemelkedik, míg a gáz eltávolításakor süllyed. Ez inspirálta a gondolatot, hogy a víz pumpálása is megvalósítható a hasonló elven.
Egy különleges tesztfúrásra kerülne sor, amelynek átmérője 20 cm, mélysége pedig eléri az 1000 métert, a cső alján pedig egy szűrő található. A víz fokozatosan szivárogna be a homokos rétegbe, így lassan, de biztosan emelné a felszínt. A kutak elhelyezése körkörösen, egyenletesen történne, ami stabil és harmonikus emelkedést eredményezne a város területén. A legszembetűnőbb hatások a belső körben jelentkeznének, de a környező kisebb szigetek és a szárazföld egyes részei is érzékelnék a változást. Érdekes módon Chioggia, a déli lagúnaváros, kimaradna ebből a folyamatból, holott ez a terület is súlyosan szenved az áradásoktól.
A kezdeti elképzelés talán merésznek hat - olyasmi, mintha egy vízággyal próbálnánk megemelni egy teljes várost -, azonban Teatini hangsúlyozza, hogy ez a folyamat nem téveszthető össze a frakkolás (repesztéses technológia) módszerével, ahol nagy nyomással hasítják át a kőzeteket. Ezzel szemben itt az alacsony nyomású, fokozatos vízbefecskendezésre építünk, ami sokkal kíméletesebb megközelítést jelent.
A pumpálási folyamatot évek során, fokozatosan szeretnénk megvalósítani, és egyúttal azt is vizsgálják, hogy milyen adalékanyagok keverésével lehetne elősegíteni a föld alatti réteg tartós kitágulását, még a vízcsapok leállítása után is. A tesztidőszak 2-3 évre lenne tervezve, amelynek várható költsége 30-40 millió euró. Teatini becslései szerint ez a teljes projekt költségvetése még mindig háromszor olcsóbb lenne, mint a MOSE gát eddigi kiadásai.
Természetesen nem ő az első, aki megpróbálja "feltámasztani" Velencét. Az 1970-es években már kísérleteztek a Poveglia sziget megemelésével, amikor is beton injektálásával 10 centiméteres emelkedést értek el – ám ez csak 10 méter mélységben valósult meg, és egy ilyen sekély megoldás a város szívében kivitelezhetetlen lenne. Emellett léteznek más merész javaslatok is, például a lagúna teljes lezárása és tóvá alakítása. Bár ez a megoldás talán megmenthetné Velencét, ugyanakkor súlyosan veszélyeztetné a lagúna gazdag élővilágát, amely elengedhetetlen része a város identitásának.
David Dobson, a University College London professzora "szkeptikus optimizmussal" közelít az ötlethez. Elismeri, hogy az elmélet ígéretes jövőt kínál, de figyelmeztet arra, hogy a víz viselkedése eltér a gázétól - lassabban szivárog, ezért nagyobb nyomásra van szükség. Ugyanakkor úgy véli, ha a projektet fokozatosan és gondosan valósítják meg, akkor nem kell súlyos kockázatoktól tartani - ahogy azt a CNN is megemlíti. Az igazi kihívás azonban számára is a globális felmelegedés, hiszen ha ez a folyamat nem lassul, akkor bármilyen megoldás, legyen az bármennyire ígéretes is, végül elmarad a céltól.
