Nem engedik őket szabadon, csupán egy feltétel mellett – miközben már Zalából is lassan elindulnak.

Költözésre készülnek, de a szakértők nem hagyják, hogy mindez olyan egyszerűen megtörténjen. A gólyafiókák gyűrűzése értékes adatokat nyújt, amelyek segítenek megérteni az őszinte vándorlásukat.

A fehérgólya-fiókák végre kirepültek fészkükből, ami egyfelől izgalmas pillanat, másfelől azonban egyértelmű jelzés: a nyár lassan búcsút int nekünk. Ezzel párhuzamosan véget ért a Magyar Madártani Egyesület által lebonyolított gyűrűzési időszak is. Az MME jelentése szerint az ország különböző pontjain több mint hatszáz fészekben zajlott fiókák gyűrűzése, és összesen 1887 kis gólya kapott egyedi azonosító jelet a szakemberek figyelmes kezei alatt, akik az egyesület és a nemzeti park igazgatóságok képviseletében dolgoztak.

A gólyafiókák gyűrűzését több mint 350 településen végezték el.

A gyűrűzések során 16 vármegye több mint 350 településén zajlottak az események, köztük természetesen Zala vármegyében is. Itt található a fenékpusztai állomás, ahol immáron negyven éve végeznek madárgyűrűzést. Érdemes megemlíteni, hogy a Zalaerdő is aktívan részt vesz a madárgyűrűzési programokban, melyeket Szentpéterföldén valósítottak meg az elmúlt hónapokban, különböző madárfajokkal foglalkozva. Ezek az események jellemzően nyitottak, és több mint 12 ezer érdeklődő figyelemmel kísérte őket. Az MME arról is tájékoztatott, hogy a fészkek többsége villanyoszlopokon található, így az akciók lebonyolítása gyakran az áramszolgáltatók együttműködésével zajlik. Az idei évben körülbelül minden kilencedik gólyafióka kapott egyedi jelölést, ami elegendő a szükséges adatgyűjtéshez, de ez a szám még nem tartalmazza a mentőhelyekre került fiatal madarakat. A fehér gólyáról, mivel szoros kapcsolatban áll az emberi környezettel, különösen gazdag információgyűjtés lehetséges.