Népszavazásra készül a Loupe új akciója kapcsán.

A Loupe Színházi Társulat négy kiemelkedő vezetője bejelentette népszavazási kezdeményezését „az uszító, indulatkeltő, manipulatív pártpolitikai plakátok ellen, a közös értékeink védelmében és szabad köztereinkért”. Az eredetileg petíciónak szánt, Orbán Viktornak és Rogán Antalnak címzett nyílt levélhez mindössze két hét alatt több mint kétszázezer ember csatlakozott. A színházi művészek maguk is elismerték, hogy a népszavazás lehetősége a civilek számára Magyarországon szinte elérhetetlen, de talán most, a jelentős társadalmi nyomás hatására, ez megváltozhat. A kezdeményezés hírének nyilvánosságra kerülése után csupán két órával később közel 13 ezer új aláíró csatlakozott. Azóta, hogy 2010-ben az utolsó civil által kezdeményezett népszavazásra sor került, a civilek ellen irányuló küzdelem csak fokozódott, minden lehetséges eszközt felhasználva, a törvényektől kezdve a támogatásokon át a retorikáig és propagandáig.

"200 ezer ember csatlakozott hozzánk, hogy együtt mondjuk: levegőt! Ezt a petíciót azért indítottuk, mert nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy a mindennapjainkat mérgező üzenetek, állandó feszültség és egymás ellen uszítás határozza meg. Nem szeretnénk, hogy gyermekeink egy olyan légkörben nőjenek fel, ahol az empátia helyét a gyűlölet, a bizalomét pedig a félelem veszi át. Olyan közterekre vágyunk, amelyek összekötnek minket, nem pedig elválasztanak. Közös kulturális értékeinket és hagyományainkat manipuláló politikai üzenetek rombolják, miközben csodálatos nyelvünk szövetébe belevésik a megbélyegzést. Ti, 200 ezren, világossá tettétek számunkra, hogy nem vagyunk egyedül. Ezért megpróbáljuk a lehetetlent: népszavazási kezdeményezést indítunk az uszító, indulatkeltő pártpolitikai plakátok ellen, hogy védjük a szabad és közös értékeinket kifejező köztereinket. Tudjuk, hogy ma Magyarországon ez a lehetőség civilek számára szinte elérhetetlen, de mégis belevágunk. Mert ha ti mellettünk álltok, készen állunk szembenézni a lehetetlennel is." Így hangzik a Loupe vasárnap délutáni bejelentése.

A Loupe Színházi Társulás, melyet a tehetséges Lovas Rozi, Horváth János Antal, Lengyel Tamás és Molnár Áron képvisel, már eddig is híres volt arról, hogy nem titkolja civil és politikai véleményét. Most azonban egy új szintre léptek: elindították "Levegőt! Szabad Közbeszédet, Szabad Köztereket és Életteret!" című petíciójukat, amelyben Orbán Viktort és Rogán Antalt szólítják meg. Július 27-én kezdődött aláírásgyűjtésük után mindössze két héttel bejelentették, hogy elérték a 200 ezer csatlakozót, így népszavazási kezdeményezést indítanak. Az esemény külön érdekessége, hogy a bejelentés után a támogatók száma szinte pillanatok alatt megugrott: négy órával később már 202 ezer fölött járt, majd két óra elteltével újabb 11 ezer aláírás érkezett.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy lesz is népszavazás - hiába akarnák azt az emberek. S hiába élhetnek az országos népszavazás kezdeményezésének jogával az állampolgárok (civilek) is. A legalább 200 000 érvényes aláírása a Loupenak már meg is van.

2010 óta a civileknek nem sikerült

Az elmúlt másfél évtized során nem tapasztalhattunk olyan országos népszavazást, amelyet civilek kezdeményeztek és amely eljutott volna a referendumig. A legközelebbi példa erre a 2017-es NOLIMPIA kampány, amelyet a akkor még csak mozgalomként működő Momentum indított el. Ez a kezdeményezés politikai következményekkel járt: a Fidesz, megriadt attól, hogy a lakosság a Momentummal azonos álláspontra helyezkedik, így tartva a potenciálisan elveszített népszavazástól, végül inkább visszalépett az olimpiai rendezés tervétől.

Akadtak még más kezdeményezések is.

2018-19-ben számos kezdeményezés indult a rabszolgatörvény ellen. Különböző civil szervezetek, szakszervezetek és politikai pártok léptek fel az ügy érdekében, ám végül a tervezett országos népszavazás nem valósult meg.

Ahogyan a Fudan Egyetem és a Diákváros megépítésének megakadályozására indított népszavazási kezdeményezés, amelyet Karácsony Gergely főpolgármester és civil szervezetek indítottak, végül nem valósult meg, úgy a Nemzeti Választási Bizottság számos kérdést elutasított, és így a referendum sosem került lebonyolításra.

35 év - hét országos népszavazás: egy különleges időszak, amely alatt a közvélemény formálódott, és a társadalmi diskurzusok új dimenziókat kaptak. Minden népszavazás egy újabb lehetőség volt arra, hogy a polgárok kifejezzék véleményüket és befolyásolják az ország sorsát. Az események sorozata tükrözte a változó politikai tájat és a társadalmi kihívásokat, amelyekkel a közösség szembenézett. Az elmúlt három évtized során a népszavazások nem csupán döntésekről szóltak, hanem a demokratikus értékek megerősítéséről és a polgári részvétel fontosságának hangsúlyozásáról is.

Magyarország amúgy sem egy Svájc, 1990 óta összesen 7 országos népszavazást tartottak. Az elsőt a rendszerváltás évében a munkahelyi pártszervezetek megszüntetéséről - az érvénytelen lett (más kérdés, hogy utóbb az Országgyűlés törvényben rendezte a kérdést). 1997-ben a NATO-csatlakozásról, majd 2003-ban az Európai Unióhoz való csatlakozásról tartottak eredményes referendumot. 2004-ben érvénytelen lett az elhíresült népszavazás a kettős állampolgárságról (ám a hatásait, köszönhetően a Fidesznek, ma is nyögjük), valamint a kórházprivatizációról. 2008-ban a tandíjról, a vizitdíjról, valamint a kórházi napidíjról tartottak érvényes és eredményes népszavazást. A következőre 8 évet várhattunk, már a Fidesz-érában volt egy - amúgy érvénytelen - referendum a betelepítési kvótákról; majd egy újabb, érvénytelen, gyermekvédelminek nevezett népszavazás 2022-ben, ami valójában az LMBTQ-témák iskolai megjelenítéséről szólt - az előzőhöz hasonlóan, ez is érvénytelen volt, a részvétel nem érte el az 50 százalékot, de persze ez nem akadályozta meg a Fideszt abban, hogy sikerként propagálja azt.

A civilek ellen indított Orbán-féle offenzíva

A Loupe által említett videóban figyelemre méltóan hangzik el a kijelentés: "Tudjuk, hogy ma Magyarországon ez az eszköz civilek számára szinte elérhetetlen." Ez nem véletlen, hiszen a Fidesz nem csupán a népszavazás intézményét nem kedveli (kivéve, ha ő határozza meg a kereteket és a kérdéseket), hanem a civil szférát is. Sőt, nem csupán nem kedveli, hanem egyenesen üldözi azt. Miért állítjuk ezt? Az alábbiakban bemutatunk néhány olyan intézkedést, amelyek világosan jelzik, hogy napjainkra a civil szféra a Fidesz által megnevezett egyik legnagyobb ellenfél lett.

Több nemzetközi szervezet, köztük a Human Rights Watch, különböző jelentésekben felhívta a figyelmet arra, hogy a 2010-es évek elején kétharmados többséget szerző Fidesz kormány számos alkotmányos és jogszabályi módosítást végrehajtott. Ezek a változtatások jelentősen gyengítették az igazságszolgáltatás függetlenségét, csökkentették az Alkotmánybíróság hatáskörét, és aláásták a különböző ellenőrző mechanizmusokat, ezzel pedig a fékek és ellensúlyok rendszerét is megingatták. Ennek következményeként a civil szervezetek jogorvoslati lehetőségei is korlátozottabbá váltak.

2017-ben lépett életbe a "külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról" szóló jogszabály, amely előírja, hogy azok a szervezetek, amelyek évente 7,2 millió forintot meghaladó külföldi támogatásban részesülnek, kötelesek ezt a tényt nyilvánosságra hozni a hivatalos dokumentaikban. A Freedom House megfogalmazása szerint ez a jogi intézkedés stigmatizáló hatású, és a civil szervezetek működésének ellehetetlenítésére irányul.

A szöveg egyedi átfogalmazásával a következőképpen élhetünk: A jelentés arra is rávilágít, hogy Magyarországon egy retorikai kampány és politikai uszítás zajlik a civil szervezetek és a civilek ellen. A kormányzati kommunikációban kiemelt szerepet játszik a civil szervezetek (NGO) "külföldi beavatkozásként", "terrorizmusra" vagy akár "nemzetbiztonsági fenyegetésként" való feltüntetése. Ezen kívül elhangzottak olyan megnyilatkozások is, amelyekre a Geopolitical Monitor is felhívta a figyelmet, például Németh Szilárd 2016-os, hírhedt kijelentése, miszerint a Soros-hálózat civil partnereit "ki kell söpörni" az országból.

De a kormány nem csupán itt állt meg. Az anyagi ellehetetlenítés érdekében olyan messzire ment, hogy például inkább lemondott a Norvég Alap 77 milliárd forintos támogatásáról, csupán azért, mert nem akarta vállalni a pénz elosztásának és felhasználásának felügyeletét. Ezzel nemcsak a jelenlegi ciklus forrásait sodorta veszélybe, hanem a következő időszakét is. Ráadásul nem elhanyagolható, hogy boszorkányüldözést indítottak az Ökotárs Alapítvány és annak vezetője, Móra Veronika ellen, akik a donor által jóváhagyott pénzek elosztásáért feleltek. Az Átlátszó portál pedig úgy fogalmazott, hogy ezzel megkezdődött a civil társadalom felszámolásának folyamata.

Persze nem minden civil egyforma. Miközben ugyanis a civileket a kormány igyekezett és igyekszik elzárni minden támogatástól, aközben a saját "civiljeit" búsásan pénzeli. A befolyása alatt álló Nemzeti Civil Alap és más állami támogatási rendszerek (meg állami cégek, élükön a Szerencsejáték Zrt.-vel) szelektíven részesítik előnyben a lojális szervezeteket, mint mondjuk a Civil Összefogás Fórum. Csak egy példa: a CÖF tavaly 1,2 milliárd forintot kapott, állításuk szerint magánemberektől és vállalkozóktól, ám a lebontott, azaz valódi információkat tartalmazó mellékleteket sem 2024-re, sem a korábbi évekre nem hajlandók nyilvánosságra hozni. A 24.hu összesítése szerint 2015 és 2024 között 1872 alapítvány, egyesület és cég kapott adományt vagy szponzorációt a Szerencsejáték Zrt.-től, a 11. sorban a CÖF, 289,5 millió forinttal. A Telex pedig azt írta, hogy a pénzek nagy része rendre NER-közeli személyekhez, egyesületekhez, szervezetekhez, illetve azok elnökeihez vándorol.

Emlékezhetünk arra a lépésre, amely a civilek működését kívánta megnehezíteni: a 2018-as Stop Soros törvénycsomagra. Ez a jogszabály a "illegális migrációt segítő" civil tevékenységet büntethetővé tette, és olyan szigorú adminisztratív intézkedéseket vezetett be, amelyek még szabadságvesztéssel is fenyegettek. Ezzel a jogalkotás alacsony küszöböt állított fel a civil szervezetek ellehetetlenítésére, ezzel komoly kihívások elé állítva őket.

A 2017-ben bevezetett Lex CEU mérföldkőnek számított a magyar felsőoktatás történetében, mivel a kormány e jogszabállyal jelentős mértékben csökkentette a tudományos autonómiát és az egyetemek működési szabadságát. E lépés következményeként a Soros György által alapított Közép-európai Egyetem kénytelen volt elhagyni Magyarországot, ami komoly következményekkel járt az ország tudományos életére.

A civil szféra ellehetetlenítése témájánál elengedhetetlen, hogy szóljunk a média függetlenségének fokozatos leépítéséről is. Orbán kormánya már 2010-ben tudatos lépéseket tett ennek érdekében, amikor bevezették az új médiatörvény csomagját. Ez a jogszabály a Fidesz által kinevezett hatóságokra bízza a média tartalmának és működésének ellenőrzését, ezzel jelentősen korlátozva a sajtó szabadságát. E folyamat csúcspontja volt a Közép-európai Sajtó- és Média Alapítvány (KESMA) megalapítása, amely kormányhoz közeli oligarchák által irányított médiumokat fogott össze, tovább erősítve ezzel a kormányzati befolyást a médiában.

Idén komoly ellenállást gerjesztett az új, civilellenes törvényjavaslat elképzelése. A "szuverenitás védelme" jegyében a kormány olyan intézkedéseket tervez, amelyek lehetővé tennék a külföldi forrásokból támogatott szervezetek betiltását, amennyiben úgy ítélik meg, hogy ezek az NGO-k veszélyeztetik a nemzetbiztonságot vagy a "nemzeti szuverenitást". Bár a széleskörű hazai és nemzetközi felháborodás következtében a kormány egy időre visszalépett, a választási helyzet élesedésével úgy tűnik, hogy ősszel, ha törik, ha szakad, a parlament elé kerül a javaslat.

Mi is a cél? Nos, ez világos: a civil szféra ellenőrzése, visszaszorítása, valamint a finanszírozási lehetőségeinek csökkentése, ami a működésének korlátozásához vezet. Így próbál a Loupe eljutni a népszavazásig. 2024-25 már eleve rengeteg váratlan és előre nem látható belpolitikai eseményt ígér - legyünk optimisták e téren is...