Nőnapi podcast: A CSOK és a kormány macsókultúrája tovább súlyosbítja az elnyomott magyar nők helyzetét.

Bár nem gondolnánk, de az esemény utáni tabletta recepthez kötése éppúgy sérti a nők jogait, mint az, hogy alulfizetik őket. Magyarországon évszázadok óta működik a patriarchátus, és a magyar kormány a nemzetközi trendekkel szembemenve csak tovább szélesíti a szakadékot férfiak és nők között.

Miközben a világ tele van háborús, ideológiai és pénzügyi feszültséggel, a magyar kormány - feltehetőleg akaratán kívül - a nemek közt is konfliktust szül. Hazánkban hátrányosan megkülönböztetik azokat, akik nem tudnak vagy nem akarnak gyereket vállalni, sőt az életre szóló adómentesség már az egygyermekeseket is megbélyegzi. Az állami támogatások pedig a nőket is egymás ellen fordítják, hiszen sokan komoly pénzügyi előnyökhöz jutnak amiatt, hogy több babát vállalnak. Van, aki pedig csak a kora miatt marad ki a pénzesőből.

Mindez akkor történik, amikor a figyelemnek inkább arra kellene irányulnia, hogy a családon belüli erőszak egyre aggasztóbb mértékben terjed.

Miért találják magukat a nők gyakran alulfizetett szakmákban? Milyen módon lehetne támogató környezetet teremteni a szülésre való ösztönzéshez? És vajon létezik-e olyan védőháló, amely megvédi a bántalmazott nőket a nehézségektől?

Az Euronews Podcast nőnapi adásában ezekre a kérdésekre kerestük a választ Spronz Júliával, a Patent Egyesület jogászával, aki a nemrég Budapesten meggyilkolt japán anyát is képviselte.

Patent Egyesületet 2006-ban női jogvédők, pszichológusok, és nemi alapú erőszakkal foglalkozó szakemberek alapították. A mozaikszó jelentése Patriarchátust Ellenzők Társasága.

Az ő megközelítésük a célkitűzések terén a következőképpen alakul:

„Olyan nők számára, akik áldozatul estek és akiket reprodukciós jogaikban megsértettek, jogi és pszichológiai támogatást kínálunk. Törvényalkotók részére javaslatokat dolgozunk ki, továbbá olyan szakmai anyagokat készítünk, amelyek segítik a bíróságok, hatóságok és a szociális ellátórendszer munkáját. Az érintett személyek és környezetük számára ismeretterjesztő kiadványokat állítunk össze. Önkénteseket és szakembereket képzünk, emellett önsegítő önismereti csoportot indítunk a túlélők támogatására.”

Spronz Júlia elmondása szerint Magyarország sajnos szinte minden európai rangsorban az utolsó helyek egyikén szerepel a nők jogainak védelmét illetően. Ez a helyzet azt jelenti, hogy a magyar nők számára sokkal nagyobb kihívás bizonyos pozíciók elérése, és a politikai életben is alulreprezentáltak.

Ezt a helyzetet talán semmi sem illusztrálja jobban, mint az a tény, hogy a magyar kormányban jelenleg egyetlen nő sem foglal helyet. Az utóbbi években a Fidesz-KDNP két kiemelkedő női politikust emelt ki: Novák Katalin, aki a köztársaság elnökeként tevékenykedett, és Varga Judit, aki korábban igazságügyi miniszter volt. Ám amikor a bicskei gyermekotthonban történt pedofilbotrány révén Orbán Viktor körül elkezdett szűkülni a levegő, a miniszterelnök habozás nélkül eltávolította őket a politikai játszmából. Ezzel szemben Balogh Zoltán, református püspök és korábbi kabinettag esetében a vezetés hosszabb ideig mérlegelte a helyzetet, ami jól szemlélteti, hogy a mai magyar politikai klímában a nők sokkal inkább áldozatul esnek, mint a férfiak.

De nem csak a társadalom ,,csúcsára" nem tudnak felmászni a nők. Szinte minden szférára igaz, hogy kisebb a nők érvényesülési lehetősége. Magyarországon elenyésző a milliárdosnők száma, és nem csak a pénzhez, de a korrekt egészségügyi ellátáshoz is alig jutnak hozzá.

Spronz Júlia véleménye szerint Magyarországon a kormány szexista hozzáállása komoly problémát jelent. A nőket gyakran alacsonyabb bérrel jutalmazzák, és a fizikai munkával járó, rosszabbul fizetett állásokra szánják őket. Jó példa erre az oktatás területe, ahol a tanítók között jóval több nő található, míg az egyetemi oktatásban, ahol a fizetések is magasabbak, a férfiak dominálnak. Ráadásul, ugyanabban a pozícióban előfordulhat, hogy egy nő akár 15 százalékkal is kevesebbet keres, mint a férfi kollégája, ami tovább mélyíti a nemek közötti bérszakadékot.

A közvélemény eddig elsősorban azt figyelte, hogy az Orbán-kormány mindenáron be kívánta építeni az alkotmányba a mondatot: "az apa férfi, az anya nő". Azonban a jogászok véleménye szerint a kormány ideológiai megközelítését ma már másképp is lehetne megfogalmazni: "a nő anya". A jogalkotók láthatóan nem törődnek azokkal a nőkkel, akik nem kívánnak családot alapítani, vagy akik valamilyen okból kifolyólag nem lehetnek szülők. A csonkacsalád kifejezés pedig pejoratívvá vált, és az élettársi kapcsolatokhoz képest sokkal kevesebb jog jár, mint a házasság intézményéhez. Magyarország ezzel szemben áll a globális tendenciákkal, és nem is próbálja népszerűsíteni a nemek közötti egyenlőséget.

Vannak olyan országok, amelyek sikeresen megtörték a macsókultusz hagyományát. Spronz Júlia példaként említi Spanyolországot, ahol két évtizede elindult egy határozott, központilag irányított kezdeményezés a társadalmi szemléletformálás, az egyenjogúság előmozdítása és a nők védelme érdekében. A spanyol kormány jelentős költségvetést különített el nőjogi programokra, és külön egységeket alakított ki a családon belüli erőszak eseteinek kivizsgálására. Ennek eredményeként a mediterrán országban a nők helyzete már közelíti a skandináv országokban tapasztalható, pozitív példákhoz.

Azzal, hogy a ,,női szakmákat" kevésbé fizetik meg, sokan nem tudnak egy magabiztos egzisztenciát kiépíteni. Így viszont egy társra (ideális esetben férjre) van szükségük ahhoz, hogy felépítsék az elképzelt jövőt. Ha minden jól megy, akkor addig élnek együtt boldogan, amíg meg nem halnak. Ha viszont valami félresiklik, akkor az esetek többségében a feleség jár rosszul.

Spronz Júlia emlékeztetett: manapság már nem tartja magát az a népszerű vélekedés, hogy a gyereket minden esetben az anyánál helyezik el, aki így leperelheti a házat, autót apukáról. Egyre több olyan bírósági döntés születik, amely megosztott felügyeletet tesz lehetővé, vagy teljesen az apára bízza a nevelést.

Bár az anya megkapja a gyermeket, ez még nem jelenti azt, hogy fellélegezhet, hiszen a gyerektartási díj az évek folyamán jelentősen elvesztette a valódi értékét. A 80 ezer forint már nem elegendő ahhoz, hogy fedezze a mindennapi szükségleteket, miközben a különórák és a magánfogorvosi ellátás költségei is folyamatosan növekednek. Sokan ezért az anyagi bizonytalanság miatt kénytelenek bántalmazó kapcsolatban maradni, mert félnek a jövőtől és a pénzügyi instabilitástól.

A magyar kormány családtámogatási rendszerének hatásai sajnos tovább bonyolítják a fiatal párok helyzetét. Jelenleg sok fiatalnak CSOK vagy Babaváró nélkül gyakorlatilag esélye sincs ingatlanhoz jutni. A hitel, bár elsőre vonzó lehetőségnek tűnik, valójában sokszor egy megkötöző láncot jelent, amely összeköti a fiatalokat. Ha a kapcsolat megszűnik, a törlesztőrészlet gyakran megnövekszik, és egyedülálló anyaként nehézségekbe ütközhet a fizetés. A végeredmény szomorú: a nő sok esetben kénytelen maradni a kapcsolatban, függetlenül attól, hogy az mennyire boldogtalan.

Spronz Júlia szerint Orbán Viktorék úgy látják a nőket, mintha két lábon járó méhek lennének, akiknek az a dolguk, hogy szüljenek. Ráadásul ne is egy gyermeket, hanem legalább kettőt, de inkább hármat. Ezzel pedig a kormány beavatkozik az emberek magánéletébe. Ráadásul eredménytelenül, hiszen 2024-ben kevesebb csecsemő született hazánkban, mint valaha.

A jogász véleménye szerint léteznek olyan európai országok, ahol az ösztönző intézkedések sikeresen működnek. Ezekben az államokban arra törekedtek, hogy az apák számára is legyen elegendő idő és energia az otthoni, gyakran észrevétlenül végzett feladatok elvégzésére. Az apák aktívan részt vehetnek a gyereknevelésben, a fuvarozásban és a takarításban egyaránt. Azok a nők, akik úgy érzik, hogy az állam nemcsak pénzügyi, hanem érzelmi támogatást is nyújt számukra, sokkal nagyobb kedvvel vállalják a gyermekszülést. A leglényegesebb faktor pedig a kiszámíthatóság: egy jól működő jogállamban és kedvező gazdasági környezetben jelentősen növekedhet a születések száma. Összességében tehát nem csupán a CSOK-ra van szükség, hanem egyenlő jövedelmekre és arra, hogy az apák is részesülhessenek a GYED lehetőségéből.

A kormány ígéretet tett arra, hogy felszámolja a hálapénzt az egészségügyi rendszerben, azonban közben a terhesgondozás helyzete drámaian romlott. Az anyák már nem csupán orvos választására kényszerülnek, hanem a szülésznők közül is kénytelenek lemondani a választás jogáról, és az állami kórházakban sokszor senki sem figyel a kéréseikre. A szülés során a dúlák jelenléte már nem lehetséges, és egyre gyakoribb, hogy az apák sem léphetnek be a szülőszobába. Azok, akik nyugodt, emberi és kiszámítható környezetben szeretnének szülni, kénytelenek komoly összegeket, akár milliókat is kifizetni magánklinika szolgáltatásaiért. Ez a helyzet sok anyát elriaszt a gyermekvállalástól. Pedig a megoldás csupán annyi lenne, hogy visszaállítsuk a korábbi rendszert, de a paraszolvencia megszüntetése mellett.

Egy nő életében nemcsak a szülőszoba jelenthet kritikus pillanatokat, hanem már az is, amikor egy váratlan helyzet adódik, például ha kiszakad az óvszer, és a pár nem kíván gyermeket. Ilyenkor a nő az, aki a legnagyobb terhet viseli, hiszen ő az, aki a legelső lépéseket meg kell, hogy tegye. A döntés, a félelem és a bizonytalanság mind őt sújtja, mintha csak Kerberosz kapuján kellene átlépnie, hogy megkezdje saját pokoljárását. Az orvosi rendszer és a társadalmi elvárások szeszélyei pedig még inkább kiszolgáltatottá teszik őt, hiszen a női test és lélek gyakran a legnagyobb kihívásokkal néz szembe a legnehezebb döntések során.

Magyarország az egyetlen tagállam az EU-ban, ahol a 72 órás terhességmegszakító, közismertebb nevén esemény utáni tabletta beszerzéséhez recept szükséges. Ez a gyakorlat nem csupán időigényes, hanem rendkívül megterhelő is a nők számára. Az érintettnek a háziorvosához kell fordulnia, ahol részletesen be kell számolnia az eseményről, és az orvos akár el is utasíthatja a gyógyszer felírását, vagy továbbirányíthatja más szakrendelésre. Sok esetben a már traumatizált nőnek hosszan magyarázzák, hogy ezzel „életet vesz el”. Ezzel szemben a fővárostól mindössze 60 kilométerre, a szlovák határ másik oldalán elég csupán betérni a gyógyszertárba, ahol hozzáférhet a szükséges gyógyszerhez anélkül, hogy ilyen nehézségekkel kellene szembenéznie.

Hasonló a helyzet az abortusszal is, ahol a konzervatív vezetésnek kifejezetten célja az, hogy lebeszélje a nőket a terhességmegszakításról. Míg a környező országokban a vetélést elő lehet segíteni egy szervezetet megterhelő, de nem veszélyeztető tablettával, addig Magyarországon ebben az esetben is a kórházba vezet az út. Spronz Júlia szerint ilyenkor kezdődik csak az igazi kálvária. Az orvosok a vizsgálat alatt végig ,,anyukának" szólítják a magzata elvesztésére készülő nőt, sőt a szívhangot is meghallgattatják vele, hogy így próbálják jobb belátásra bírni, de legalábbis bűntudatot kelteni benne. A nőket a műtőasztalon többször is megkérdezik, hogy jól meggondolták-e az abortuszt, majd a műtét után ugyanabba a szülőszobába tolják be őket, ahol az újszülöttjeiket szoptató kismamák vannak. Ez tovább mélyíti a sebeket és a megalázottság érzését.

Az utóbbi időszakban két, családon belüli erőszakkal kapcsolatos eset rázta meg a közvéleményt, és komoly visszhangot váltott ki a társadalomban.

Január 29-én meghalt egy japán nő egy V. kerületi lakástűzben. A rendőrség először nem kezelte bűncselekményként az esetet, később viszont az ír állampolgárságú férjet nevezték meg gyanúsítottként. Kamerafelvételekből ugyanis kiderült, hogy a tragédia estéjén álruhában ment be a nő lakásába, ahol több mint egy órát töltött el. Később, amikor újra visszatért, már azzal hívta fel a hatóságokat, hogy tüzet észlelt a lakásban.

Először a Patent Egyesület figyelmeztetett arra, hogy a férfi korábban egy szoptatás alatt szenvedett súlyos balesetet, amely a torkának okozott problémát. Később egy újabb levélben ezt részletesebben is kifejtette:

A nőt történetesen pont Spronz Júlia képviselte több, főként gyermekelhelyezési ügyben, így testközelből látta, hogy kliense mennyire retteg. A jogász azt is elmondta nekünk, hogy korábban a rendőrségtől is kértek segítséget a zaklató férj miatt, de a hatóságok nem indítottak nyomozást. Ez az úgynevezett intézményi árulás - mondta Spronz Júlia, aki szerint mindenki hibázott, de legfőképpen a bíróság. Eleinte megosztott felügyeletet adtak a bántalmazó apának, így az anya nem tudott hazautazni Japánba. A férfi ennek ellenére rendszeresen Írországban tartózkodott és nem látta el vállalt feladatait, sőt gyerektartást sem fizetett. A nő nem beszélt magyarul, így csak rosszul fizetett, alkalmi munkákból tudta eltartani magát. Az áldozat végső elkeseredésében döntött úgy, hogy a Patent Egyesület segítségével megpróbál engedélyt szerezni ahhoz, hogy visszaköltözhessen a szüleihez Japánba. A jogi procedúra azonban addig húzódott, amíg meg nem történt a tragédia.

Bár a jogász is elismerte, hogy a magyar rendőrség jelenleg mindent megtesz az ügy felderítése érdekében, úgy véli, hogy az intézményi árulás nem tűnik el egyik napról a másikra. A változáshoz elengedhetetlen, hogy minden hatóság komoly közügyként kezelje azokat az atrocitásokat is, amelyek a családok falai között zajlanak. Amikor egy rettegő nő belép az őrsre, hogy feljelentést tegyen, a jövőben senkinek sem szabadne legyintenie, azt mondva: „csak egy kis otthoni civakodásról van szó.”

Az ír férfi akár életfogytiglani börtönbüntetéssel is szembesülhet, amennyiben bebizonyosodik, hogy ő követte el a bűncselekményt. Ugyanakkor egy másik esetben éppen most nyílhat meg a lehetőség az elkövető szabadlábra helyezésére. A héten beszámoltunk arról, hogy a Budai Irgalmasrendi Kórház korábbi igazgatója, Bene Krisztián, 2013-ban brutális módon bántalmazta volt párját, Renner Erikát: elkábította, megkötözte, majd maró lúgot öntött nemi szervébe, s végül magára hagyta áldozatát. Csak öt évvel később, 2018-ban ítélték el jogerősen, 11 év börtönbüntetésre, és élete hátralévő részére eltiltották az orvosi hivatástól. Az illetékes bíró egy hete engedélyezte Bene Krisztián szabadlábra helyezését, de a végső döntést a Fővárosi Törvényszék másodfokú tanácsa hozza meg 30 napon belül.

Spronz Júlia podcastunk végén elmondta, hogy Bene szabadon engedése tovább erősítené azt az érzést a magyar nőkben, hogy az állam és a hatóságok nem védik meg őket, arról nem is beszélve, hogy a bántalmazó férfiak okkal gondolhatnák azt, hogy egy ilyen bestiális cselekményt néhány év börtönnel meg lehet úszni. Ez pedig nem nagy visszatartó erő.

Arra kértük vendégünket, hogy a nemzetközi nőnap tiszteletére osszon meg egy üzenetet mindkét nem képviselőivel. Spronz Júlia hangsúlyozta, hogy a férfiaknak fontos lenne jobban értékelniük a partnereik erőfeszítéseit, és bátorította őket, hogy aktívan vegyenek részt a "láthatatlan munkákban", ezzel is támogatva és elismerve a nők mindennapi küzdelmeit.