Bízhatunk abban, hogy a diplomával rendelkező szakápolókra nyugodtan rábízhatjuk magunkat?

Páncélozott harckocsik jelentek meg Budapest utcáin - Kiderítettük, mi történt

Takács Péter egészségügyi államtitkár beszélt a napokban a kormányrendeletről, ami szabályozza ezt a területet. A szakápolókat szakmai csoportokba sorolják majd be, ettől, illetve a működési engedélyük számától függ, mit tehetnek és mit nem.

Dr. Betlehem József, a Pécsi Tudományegyetem rektorhelyettese, valamint Rékassy Balázs, elismert egészségügyi közgazdász közreműködésével igyekszünk feltárni a leglényegesebb kérdéseket a témával összefüggésben, különös figyelmet szentelve annak, hogy mindez milyen hatással lesz mindennapi életünkre.

Nem szükséges orvoshoz látogatnunk az állandóan szedett gyógyszereink felírásához, hiszen ezt a feladatot a szakápoló is elvégezheti.

A krónikus betegségben szenvedő páciensek folyamatosan alkalmazott gyógyszereit kiterjesztett hatáskörű szakápolók is felírhatnák.

Tehát, akkor nem lesz több találkozás a páciens és az orvos között? Ha betegnek érzem magam, akkor sem az orvos fog engem megvizsgálni?

- A szakirányú egyetemi végzettségű ápoló meg tudja ítélni, szükség van-e orvosra. De például egy vérvizsgálatra szóló beutalót sem csak az orvos írhatná fel. A szakápoló a leletből el tudja dönteni, be kell-e vonni a szakorvost. Ahhoz például nem feltétlenül, ha a páciensnek gondja van az addig szedett gyógyszerrel, mert túl erős vagy túl gyenge, a szakápoló akár írhat másfajtát.

Szeretném eltávolítani egy zavaró anyajegyet, és kíváncsi vagyok, hogy bőrgyógyász helyett egy szakápoló is elvégezheti-e a lézeres eltávolítást?

- Biztosan állíthatom, hogy az orvosi feladatok a szakorvosok kezében maradnak. A szakápolók nem fognak műtéteket végezni.

Lesérülök, sportolás, főzés közben, szétvágom a kezem, dől belőle a vér, meg kell várnom, amíg előkerül az ügyeletes sebész a balesetin?

- Nem minden esetben van így. A kiterjesztett hatáskörű szakápolók között találunk olyanokat is, akik a sürgősségi ellátás területére specializálódtak, és jelentős tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren. Ők képesek ellátni a sebeket, ám ha a sérülés súlyosságára utaló jelek merülnek fel, a pácienst egy traumatológus szakorvoshoz irányítják a további kezelés érdekében.

És ez az új rendszer így biztosan működik majd?

Ez a megoldás nem újdonság, hiszen Nyugat-Európa és Amerika területén már 50-60 éve dolgoznak diplomás, szakirányú végzettséggel rendelkező ápolók. Az egyes országok eltérő módon szabályozzák e szakemberek hatáskörét és képzését, de a rendszer alapelve mindenhol hasonló: az ápolók feladata, hogy csökkentsék az orvosok terheit.

Biztosan jó ötlet orvos helyett ápolókra bízni első körben a betegeket?