Olyan különös álom fogta el, hogy a bőre alá futott a hideg. Ez volt az a titokzatos előrejelzés a betegségéről, amelynek jelentését csupán később, a valóság tükrében ismerte fel.

Az ősi civilizációk, Egyiptomtól Tibetig, az álmot nem pusztán agyi aktivitásként értékelték, hanem a lélek egyik legősibb kifejeződési formájaként tekintettek rá. Hittek abban, hogy mindaz, amit nappal elnyomunk vagy elfeledünk, éjszaka képek és szimbólumok formájában akar felszínre törni. Míg a mai emberek gyakran a konkrét eseményekre összpontosítanak az álmaikban, az igazi mélység és bölcsesség a szimbólumok üzenetében rejlik, amelyeket a tudatalattink próbál megosztani velünk.

Ha álmaikban egy elhagyatott ház sötét folyosóin járunk, az nem csupán a múltunkhoz való visszatérés szimbóluma – sokkal inkább egy belső utazás, ahol újra felfedezhetjük, mi az, ami igazán hozzánk tartozik, és mi az, ami csupán terhet jelentett eddig. A víz nem csupán egyszerű folyadék; lehet az érzelmek áramlása, a megtisztulás forrása, vagy éppen ellenkezőleg, a zűrzavar jelképe. A kígyó pedig nem csupán a félelem megtestesítője, hanem az átalakulás, a gyógyulás és a bölcsesség erejét is magában hordozza.

Az ősi álomfejtők szerint minden álom személyes üzenet, nem lehet lexikonból megfejteni őket. Például míg számodra a kutya a hűséget szimbolizálja, másnak a félelmet jelentheti. A kulcs: mit éreztél az álomban? Hol voltál? Mi volt furcsa? A modern pszichológia is kezdi újra felfedezni azt, amit az ősök mindig is tudtak: az álmok nem hazudnak. Csak szimbólumokban beszélnek.

Ha legközelebb különös álomra ébredsz, ne a Google-hoz nyúlj, hanem inkább hunyd le a szemed, és tedd fel a kérdést: Milyen üzenetet hozhat ez a számomra ebben a pillanatban, az életem különböző szakaszaiban?