Pille, Puli, Pillanat: Fedezd fel, mit nyújtanak a magyarok az űrkutatás világának! Meg fogsz lepődni, mennyi innováció és hozzájárulás származik hazánkból.

Magyarország említésekor sokak számára nem a világűr felfedezése ugrik be elsőként. Éppen ezért érdekes áttekinteni, hogyan formálódott hazánk szerepe az űripar világában az elmúlt évtizedekben, milyen különleges hozzájárulásokkal büszkélkedhetünk a magasban, és miként erősödhet meg a magyar űrtechnológia a közeljövőben.

Közel öt évtizeddel azután, hogy Farkas Bertalan felfedezte a világűr titkait, Kapu Tibor készül arra, hogy új fejezetet nyisson a magyar űrkutatás történetében. A következő magyar űrhajós az Axiom Mission 4 keretein belül, a SpaceX Dragon űrhajó fedélzetén indulhat útra, legkorábban idén májusban. Az asztronauta 14 napot fog eltölteni a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), ahol számos izgalmas kísérletet végez majd. Különösen figyelemre méltó, hogy azt kutatja, miként befolyásolja az űrutazás a kifejlett és lárvaállapotú ecetmuslica DNS-ét. Az ebből származó eredmények nemcsak a magyar tudományos közösség, hanem a globális szintű kutatások számára is fontos tanulságokat hordozhatnak, hiszen lehetőséget adhatnak arra, hogy megértsük, bizonyos fehérjék túlsúlya milyen szerepet játszhat a sugárzás okozta károsodások megelőzésében vagy gyógyításában.

A Szovjetunió űrkutatásának egyik legjelentősebb vívmányaként a Vega-1 és Vega-2 űrszondák nem csupán a Vénusz felszínét kutatták, hanem a Halley-üstökös vizsgálatára is vállalkoztak. A fedélzeti képfelvevő rendszerük kifejlesztésében a magyar Központi Fizikai Kutatóintézet szakértői játszottak kulcsszerepet. A szondák összesen körülbelül 1500 felvételt küldtek a Földre, köztük egy különleges képet, amely lehetővé tette, hogy az emberiség először pillanthasson bele egy üstökös magjába. A Budapesti Műegyetem szintén részt vett a projektben, ahol a kisfeszültségű tápellátó egység elkészítése volt a feladatuk. Ezen kívül a szondákon elhelyeztek egy Tünde nevű töltött részecske-detektort is, amely a Halley-üstökösből származó ionok mérésére szolgált, lehetővé téve azok energiaeloszlásának pontos meghatározását.

A Nemzetközi Űrállomás asztronautái nemcsak tudományos projekteken dolgoznak, de ízelítőt is vihetnek magukkal saját hazájuk konyhájából. Ennek köszönhetően a világon először juthat el magyar csokoládé a világűrbe. A Stühmer a már piacon lévő Korfu szeletet alig két hónap alatt továbbfejlesztve készítette el a Stühmer Pillanat Korfu nevű csokit, amely megfelel a NASA szigorú élelmiszer-biztonsági előírásainak. Ezek közé tartozik az űrbéli szállíthatóság és eltarthatóság, a speciális táplálkozási igények kielégítése, de a mikrobiológiai, kémiai és fizikai biztonságot is szigorúan ellenőrzik, hogy semmi ne jelentsen veszélyt az űrhajósok egészségére és környezetére.

Az újkori magyar űrkutatási ambíciók nemcsak az egyetemek kutatóműhelyeiben, hanem a 4iG Csoport kreatív elképzeléseiben is életre keltek. Ennek egyik érdekes megnyilvánulása a HuSat program, amelyet a Űr- és Védelmi Technológiák Zrt. tavaly novemberben mutatott be. E programot a legnagyobb magánkezdeményezésnek és -finanszírozásnak titulálják, amely nem csupán Magyarországon, hanem az egész kelet-közép-európai térségben példaértékű. A tervek szerint 2032-ig egy geostacionárius és nyolc alacsony Föld körüli pályán keringő műholdat fognak pályára állítani. Ezek a műholdak széleskörű földmegfigyelési, adatfeldolgozási és telekommunikációs szolgáltatásokkal fogják segíteni a távközlés, ipar, agrárszektor, közlekedés és logisztika, környezetvédelem, katasztrófavédelem, erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás, klímakutatás, térképészet, urbanizáció, valamint biztonságpolitikai területeket. A műholdak gyártása a martonvásári Remtech űrközpontban zajlik majd. Az üzem építése nemrégiben fontos mérföldkőhöz érkezett, hiszen március végén a 4000 négyzetméteres épület elérte a legmagasabb pontját. A létesítmény várhatóan 2026 második felében nyitja meg kapuit, és olyan rendszerekkel lesz felszerelve, amelyek alkalmassá teszik rezgés-, sokk-, termovákuumtesztek, valamint mechanikai, klimatikus és akusztikus próbák elvégzésére.

Az irodájában ült Wernher von Braun, a NASA űrprogramjának vezetője, amikor egy távirányítós jármű érkezett hozzá. Ez a különleges jármű nem egy unalmas gyerekjáték volt, hanem a magyar származású amerikai mérnök, Pavlics Ferenc munkájának gyümölcse. Eredetileg a NASA egy zárt terepjárót tervezett a Holdra, amelyet külön rakétával juttattak volna el, de Pavlics és csapata egy kompakt, összecsukható, nyitott járművet álmodtak meg. A bemutatójuk hatalmas sikert aratott, és alig néhány héttel később megkapták a megbízást: mindössze másfél év állt rendelkezésükre, hogy elkészítsenek egy életnagyságú, működőképes holdjárót. A projekt során komoly kihívásokkal kellett szembenézniük, különösen a holdpor miatt, amely miatt a kerekeket újra kellett tervezni. Így született meg Pavlics szabadalmaztatott rugalmas fémkereke, amelyet kívül fémháló borított, belül pedig erős fémmerevítéssel támogatták meg. A holdjáró üzemanyaga cseppfolyósított hidrogén és oxigén volt, amit üzemanyagcellák elegyítettek, hogy áramot termeljenek. Az eszköz, amely 1971. július 31-én először gördült a Hold felszínére, a világ első négykerekű járműve lett, amelyet a Földön kívül használtak.

2021 augusztusában lépett az alacsony Föld körüli pályára a RadCube, Magyarország legnagyobb műholdja, amely azóta is folyamatosan végzi feladatát. A 80 centiméteres árbóccal ellátott eszköz az űrsugárzás és a mágneses mező intenzitását méri, ezzel értékes adatokat szolgáltatva. Ezek az információk segítik az Európai Űrügynökséget abban, hogy a korábbiaknál még pontosabb űridőjárás-előrejelzéseket készíthessen.

A Puli Lunar Water Snooper (PLWS), vagyis a Puli Holdi Vízszimatoló, a neves magyar Puli Space Technologies innovációja. A cég korábban egy holdjáró fejlesztésén dolgozott, de néhány éve egy új irányba terelte figyelmét, és az érzékelők fejlesztésére összpontosított. A Vízszimatoló különlegessége abban rejlik, hogy képes fúrás nélkül, távoli mérésekkel megállapítani, hogy egy adott területen rejtőzik-e víz a felszín alatt, ami kiemelkedően fontos erőforrás lehet a jövőbeni emberi küldetések számára. A készülék március 6-án az Intuitive Machines szondájával együtt landolt a Holdon, ám sajnos a leszállás során szerencsétlenül járt, így csupán 40 percet tudott működni. A jövőbeli tervek között szerepel, hogy a Vízszimatoló a Marson is kulcsszerepet játszhat: a NASA új marsi helikopterének fedélzetén juthat el a vörös bolygóra, ahol szintén vízforrások után kutathat, hozzájárulva ezzel az emberi felfedezések új korszakához.

A magyar űrkutatás történetének egyik legkiemelkedőbb eredménye a Pille dózismérő, amelyet az 1970-es években a Központi Fizikai Kutatóintézet szakemberei fejlesztettek ki földi alkalmazásra. Azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a készülék kompakt mérete és innovatív műszaki megoldásai révén a világűrben is megállja a helyét. A Pille működési elve a termolumineszcencián alapul, amely azt jelenti, hogy az elektromágneses sugárzásnak kitett anyag felmelegítésekor fényt bocsát ki. 1980-ban Farkas Bertalan volt az első, aki ezt a készüléket az űrben használta, míg a modernizált verzióját ma már a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén alkalmazzák, tovább öregbítve a magyar űrkutatás hírnevét.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem új, kompakt Hunity (NMHH-1) szatellitje várhatóan az idei második negyedévben kezdheti meg űrutazását, hogy alacsony Föld körüli pályára álljon. Ez a korszerű eszköz képes lesz mérni a fényt és a hőmérsékletet a világűrben, ezzel hozzájárulva a kozmikus kutatásokhoz. A Műegyetem számára ez már a hatodik műhold, amely elérheti a kozmoszt. Az előző űrszonda, az MRC-100, másfél évet töltött az űrben, és a feladatai között szerepelt az elektroszmog mérésének végzése is. Sajnos, a szerkezet január 4-én visszatérve a Föld légkörébe, végül elégett.

A VIREO nevű műhold 2023 áprilisa és 2024 augusztusa között teljesítette küldetését az űrben. A C3S Kft. és az aiMotive által közösen kifejlesztett projekt célja az volt, hogy bemutassa, miként használható a mesterséges intelligencia az űrbeli alkalmazásokban. A műhold kamerája a Földről készített felvételeket, amelyeket a fedélzetén valós időben feldolgozott, így csak az elkészült eredményeket továbbította vissza a Földre.