A 75 éves szakmai szervezet hangot adott csalódottságának: se anyagi támogatás, se érdemi párbeszéd nem áll rendelkezésre.

A Magyar Színházi Társaság közleményben fejezte ki nemtetszését, miután nyilvánvalóvá vált, hogy az előadó-művészeti támogatás döntéshozói – kérdéses értékrendi szempontok alapján – úgy határoztak, hogy a társaság nem részesülhet működési támogatásban.

A levélben Bodor Johanna, a társaság vezetője, a következőképpen fejezi ki magát:

A Magyar Színházi Társaság határozottan támogat minden olyan döntést, amely a magyarországi és a határon túli magyar kultúra finanszírozásának javítását célozza. Fontos számunkra, hogy a támogatások odaítélése felelősségteljes, minőségelvű és átlátható módon történjen. Ezért elengedhetetlen, hogy olyan széles látókörű kulturális és gazdasági szakértőket vonjanak be a folyamatba, akik mélyreható ismeretekkel bírnak a kultúra és a művészetek terén, és képesek minden műfajt elfogadni. Az objektivitás és az igazságosság elveinek figyelembevételével kell elosztani a rendelkezésre álló állami forrásokat.

Sajnálattal értesültünk arról, hogy a jelenlegi előadó-művészeti támogatás, amely korábban többlettámogatás néven volt ismert, döntnökei - feltehetően különös értékrendi megfontolások alapján - úgy határoztak, hogy a Magyar Színházi Társaság nem részesül működési támogatásban. A döntnökök kiléte homályban maradt, ami lehetőséget ad arra, hogy ne kelljen vállalniuk a felelősséget a döntésükért.

A Magyar Színházi Társaság a levelében kifejezi, hogy rendelkezik egy szakmai javaslattal a helyzet megoldására, és nyitottak a megbeszélésekre a terület szakértőivel, a független színházi szféra képviselőivel, valamint arra is, hogy kultúrpolitikai vezetőkkel folytassanak eszmecserét.

A társaság elnökének szavaival élve: "A 75 éves Magyar Színházi Társaság, amely Magyarország legrégebbi színházi szervezete, rendkívül szigorú szakmai alapelvek mentén tevékenykedik. Mindig hű maradtunk a szakmai értékrendünkhöz és irányelveinkhez, ami lehetővé tette számunkra, hogy számos történelmi és politikai fordulón túljussunk."

A Társaság alapelvei arra ösztönöznek minket, hogy felelősségteljesen kifejezzük véleményünket, és javaslatainkat is megosszuk azzal kapcsolatban, ami az elmúlt napokban zajlott a magyar színházi életben.

A Magyar Színházi Társaság - minden pályázó személyét, pályázatát tiszteletben tartva - azon a véleményen van: ha a Kolibri Színház társulatának 88 százaléka egy színházigazgató-jelölt mellett teszi le a voksát, akkor annak figyelembevételével szükséges meghozni a döntést - ez lenne az alapvető tisztelet és szakmai megbecsülés. Hiszen ők értik legjobban saját színházuk működését, gyermek- és ifjúsági közönségük igényeit és szakmai közegük sajátosságait.

Ajánljuk, hogy a színházigazgatói pályázatok szabályozásának rendszerét újraértékeljük és finomítsuk, tapasztalt színházi szakemberek és jogi szakértők bevonásával. Az elmúlt évtized során felmerült ismétlődő problémák számos szakmai konfliktust generáltak, amelyek megoldásához elengedhetetlen a közös gondolkodás és a szakmai tapasztalatok figyelembevétele.

A független színházi szféra helyzete is idevág: a mai körülmények között a független színházak sorsa méltatlan, hiszen a jelenlegi előadó-művészeti támogatásokból csupán néhányan részesülnek, és az általuk kapott segítség minimális. Figyelembe kell venni, hogy a magyar független színházaknak már 70-80 éves hagyománya van, így a kultúrpolitikai döntéshozóknak sürgősen szakmai szempontok alapján kellene kezelniük ezt a kérdést, hogy valóban méltó támogatást kapjanak.

A közlemény hangsúlyozza azt is, amit az Index olvasói már tudhatnak: az Erkel Színházat leválasztják a Magyar Állami Operaház struktúrájából. A tervek szerint 2025-re, körülbelül 3,5 milliárd forintos állami támogatással, Cseke Péter és Szente Vajk irányításával egy új zenés-táncos teátrum fog megnyílni a helyén.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója két éve lapunknak úgy fogalmazott, hogy az Erkel Színházat akár el is tudja engedni egy "papírforma szerint sok musicalt játszó" befogadószínház kedvéért, ami most meg is történt.

Bodor Johanna levelében pedig most ezt írja:

Az Erkel Színház kapcsán, ahol egy új szabályozású állami teátrum létrehozása van napirenden, több lényeges kérdés merül fel az elérhető információk tükrében, különös figyelmet fordítva a finanszírozási forrásokra és azok elosztásának módjára. Kiemeljük, hogy míg az új vagy éppen megújuló intézmény évente milliárdos állami támogatásban részesülne, addig a meglévő színházak jelentős része komoly anyagi és bérfinanszírozási nehézségekkel küzd. Az alapvető működéshez szükséges forrásaik gyakran nem elegendőek. Ezen kívül fontos megemlíteni a vidéki színházak nehéz helyzetét, a művészek, alkotók és technikai személyzet kihívásait, valamint a pályamodell hiányosságait, amelyek tovább súlyosbítják a helyzetet.

Úgy gondoljuk, hogy a meglévő intézmények megerősítése lenne a fenntarthatóbb megközelítés, amelyhez az anyagi források átcsoportosítására és újraelosztására lenne szükség. Ezt a folyamatot érdemes lenne prioritásként kezelni, legalább addig, amíg a jelenlegi problémák nem oldódnak meg. Természetesen a későbbiekben minden új teátrum létrehozása üdvözlendő, hiszen az új kezdeményezések gazdagíthatják a kulturális életet.

A jelenlegi kérdések és a hasonló tisztázatlan helyzetek, valamint konfliktusok már jó ideje gátolják a hatékony kommunikációt és a működést a szakmán belül, illetve a működtető rendszeren.

A Magyar Színházi Társaság legfrissebb közleménye egy figyelemfelkeltő kérdéssel ér véget:

"Kinek áll érdekében, hogy ezek az ellentétek fennmaradjanak?"