Hosszú ideig a Kárpát-medence lakói nem ismerhették a déligyümölcsök csodálatos ízét és szépségét.

Fertőzés sújtotta a háromgyermekes, várandós Nikolettet, így az apuka magára maradt a picikkel!

Mint ahogy a Kárpát-medence népe sokáig csak a hazai gyümölcsök látványával kellett beérnie, úgy a déligyümölcsök szinte mesébe illő álomnak tűntek. Ahogy a diktatúra szorítása lazult, úgy a harc is felerősödött azokért a váratlanul felbukkanó citromokért, narancsokért és banánokért. Hosszú sorok kígyóztak a csemegeboltok és zöldséges pavilonok előtt, ahol az emberek türelmesen várakoztak, hogy végre megízlelhessék a trópusi gyümölcsök különleges világát. Az átlagember boldogságát a három műszakért cserébe kapott ritka csemegék adták, hiszen ezek az apró örömök színesítették meg a monoton hétköznapokat, és lehetőséget adtak arra, hogy egy pillanatra elmerüljenek az élet édes ízében.

A banánnak abban az időszakban igazán különleges helye volt a társadalomban.

Mintha a szocializmusnak becézett rendszer ezzel jelezte volna, hogy lám, van itt minden, a pörkölt, a krumplis tészta és a részletre vásárolt televízió mellett, ha nagyon akarjuk. És néha akarták az elvtársak, hogy örüljön a magyar, örüljön a déligyümölcsnek, az "imperialisták" csemegéjének, és ne panaszkodjon. S mi nem panaszkodtunk, és egyáltalán nem untuk a banánt.

Az elvtársak ügyesen ügyeltek arra, hogy ne legyen lehetőségünk unalomra.