Sokan szenvedtek el súlyos következményeket a csonkítás révén, amelyet sajnálatos módon saját kezükkel hajtottak végre.
Lázár Ervin nem csupán elbűvölő mesefiguráival és lélekemelő történeteivel vált a magyar irodalom örök klasszikusává, hanem különleges nyakkendőgyűjteményével is. A Kossuth- és József Attila-díjas író 2006. december 22-én, 70 éves korában távozott az élők sorából. Halála évfordulóján egy izgalmas kvíz keretében idézzük fel emlékét.
Még egy kiállításra is bekerült Lázár Ervin híres nyakkendőgyűjteménye, amely az író barátainak, ismerőseinek - akik maguk is ismert írók, művészek voltak - levágott kravátlijaiból született. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) A tárgyak társasága - Írók gyűjteményei című tárlata 2024 májusában nyílt, és még 2025. január 31-ig megtekinthető.
Az írók gyűjtőszenvedélyének bemutatója nem csupán Lázár Ervin miatt érdemel figyelmet; Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor kalapjai és Tandori Dezső játékmedvéi is izgalmas kincsek, amelyek a művészek különleges világába engednek betekintést. Érdemes felfedezni ezeket az egyedi tárgyakat, amelyek nem csupán a gyűjtés örömét tükrözik, hanem az alkotók személyiségét és kreativitását is.
De miként alakult ki Lázár Ervin legendás nyakkendőgyűjteménye? Az író saját szavaival emlékezik vissza, hogy e szenvedélye a 60-as évek végén bontakozott ki. A "Kísérőlevél a nyakkendőgyűjteményemhez" (1997) című művében így mesél erről:
Az áldozatok szinte valamennyien úgy emlékeznek, hogy váratlanul, mint egy kísértet, megjelentem előttük egy bicskával a kezemben, mások szerint pedig ollóval, és szótlanul, akárcsak egy szélvész, lemetszettem egy darabot a nyakkendőjükből. Ezt a nyakkendőlevágást valójában kísérletnek szántam. (...) Kíváncsi voltam, vajon ki mennyit hajlandó levágni a saját nyakkendőjéből. Így a delikvens mindig saját maga végezte el a vágást, bár kétségtelen, hogy az én bicskám segítségével. A nemes cél érdekében ugyanis a markába nyomtam a szikár pengéjű, Varsóban beszerzett, fanyelű bicskámat.
Az író pályafutása alatt több különböző szerkesztőségben megtalálható volt, köztük a Magyar Nemzetnél is. Ekkoriban osztotta meg azt a történetet, hogy a megfigyelt alanyok kezdetben azon tanakodtak, miként tudnának ügyesen levágni egy kis darabot a nyakkendőjükből úgy, hogy az ne legyen szembetűnő, és a divatos kiegészítő továbbra is viselhető maradjon.
A nyolcvanas évek elejére aztán valamennyi könyvespolcának oldallapja betelt, ezért befejezte a gyűjtést. "Nem volt könnyű, mert akár hihető, akár nem, sokan jöttek, hogy szeretnének egy darabot levágni a nyakkendőjükből a gyűjteményem számára" - írta, és biztosan így is volt, hiszen megtiszteltetés lett bekerülni a levágott nyakkandőjűek társaságába. A kollekciót az író később maga ajánlotta fel a PIM-nek.
Lázár Ervin „A kisfiú meg az oroszlánok” című művében az oroszlán, Láz Jenő, határozottan kifejezi véleményét a nyakkendőkről: „A nyakkendő teljesen felesleges. Soha nem fogok ilyet viselni - mondta Láz Jenő, az oroszlán. - Ezek mind csupán külsőségek. Ami igazán számít, az a szív. Értitek? A szív!”
Lázár Ervin emlékének tiszteletére, halálának évfordulóján Ön is kipróbálhatja, mennyire ismerős Ön előtt a művész világa. Fedezze fel tudását egy izgalmas kvíz keretében!
