Tibi bácsi különleges meglepetéssel készült a gyerekeknek: egy halom zamatos banánt hozott nekik. Ez a vágyott, napfényes déligyümölcs igazi kincsnek számított, hiszen nem mindennap kerülhetett asztalra.
A banán importálásához dollárokra volt szükség, viszont Magyarország számára korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre ezek az amerikai valuták.
Manapság a banán az olcsóbb gyümölcsök közé tartozik, sőt, gyakran még az alma is drágább lehet. A barack és a cseresznye árai pedig egyenesen az egekbe szöknek. Emlékszem, a szocializmus idején milyen szerencsésnek számított az, aki banánhoz juthatott! Akkoriban ez a gyümölcs csak télen, főként az ünnepek környékén volt elérhető – és leginkább azok számára, akik jól kapcsolódtak a helyi boltok vezetőihez, vagy akik valahogy megsejtették, hogy egy friss banánszállítmány érkezik. Az ilyen alkalmak igazi ünnepnek számítottak, és sokan még az ízét is máig felejthetetlennek tartják.
A bonyhádi kisfiú, Peti, akinek az édesanyja sosem tartozott a gazdag családok közé, már hosszú évek óta vágyott egy különleges déligyümölcsre, amely a többi gyerek asztalán mindig ott virított. Mivel a családja nem engedhette meg magának ezt a finomságot, Peti elhatározta, hogy megpróbálja megváltoztatni a sorsát. Így hát a gyerekek álmát valóra váltó Három kívánság című tévéműsorhoz fordult, bízva benne, hogy ezzel teljesíti vágyát és egy kis örömöt csempészhet a család életébe.
A legnagyobb álmom, hogy egyszer hatalmas mennyiségű banánt fogyaszthassak el. A bonyhádi boltokban ugyan szállítanak, de mire anyukám megtudja, hogy hol van banán, addigra már mind elfogyott – mesélte Peti szívszorító levelében, amelyet Dévényi Tibor olvasott fel az 1987-es műsorban.
Tibi bácsi szinte minden kívánságot teljesített, így hát a szürke Barkas, tele banános dobozokkal, máris megérkezett a közért elé. Bent a sor kígyózott, mint a karácsonyi ingyenes ételosztások idején, amikor az emberek türelmetlenül várakoznak. A bonyhádi ABC-ben mindenki a banánra áhítozott, volt, aki már félórája álldogált a pult előtt, várva a csodát. De Petié volt a jog, hogy elsőként vásároljon, hiszen ő volt az, aki Tibi bácsinál elintézte, hogy a bonyhádiak végre hozzájuthassanak a vágyott gyümölcshöz.
Tóth Levente, a Bank360 vezető elemzője, nem találkozott Dévényi Tiborral levelezés formájában. A Nógrád megyei Kisterenyén nőtt fel, ahol édesapja a helyi bankfiók irányítójaként folyamatosan értesült a községbe érkező ritka banánszállítmányokról.
Az országos banánhiány közgazdasági hátterében az állt, hogy a banánt, akárcsak más külföldi termékeket, kizárólag dollárért lehetett importálni. Magyarország dollárkészlete azonban csupán annyira rúgott, amennyi értékben az állami vállalatok exportáltak. Ezt a korlátozott dollárkeretet aztán az állami szervezetek a tervgazdaság keretein belül osztották el, előre meghatározva, hogy mennyi banánt hozhat be egy adott külkereskedelmi cég. A szakértő így világította meg a mára már csak nosztalgikus emlékekben élő banánmizéria okait.
